Össze kell fogni a gyermekekért

A gyermekek érdekében együtt kell működniük az iskoláknak, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményeknek, a rendőrségnek és a civil szervezeteknek, de az együttműködést sokszor nehezíti az információhiány és a felek ellentétes szemlélete – hangzott el a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban csütörtökön kezdődött kétnapos konferencián.• Nevelőszülők: nem a visszaélések, az áldozatos munka számít

Gulyásné Kovács Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese az együttműködés jelentőségéről és problémáiról tartott előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekjóléti, gyermekvédelmi ellátások alapvető célja – ahogyan a gyermekvédelmi törvényben is rögzítették – az, hogy a gyermek mindenek felett álló érdeke érvényesüljön, ezért kell együttműködni a gyermekvédelemben. Az együttműködés szükségessége „a józan ész alapján is belátható”, de jogszabály is rögzíti. Hozzátette: az együttműködés kiterjed egyrészt a gyermekre és családjára, másrészt a gyermekvédelmi rendszeren belüli, harmadrészt a gyermekvédelemhez kapcsolódó rendszerekkel való együttműködésre.

Emlékeztetett rá: a gyermekvédelemben a gyermek és családja életét meghatározó döntést kell hozni, a döntés azonban csak akkor „jó”, ha a gyermek érdekét szolgálja. Ilyen „jó” döntést csak akkor lehet hozni, ha a döntéshozók minden információnak birtokában vannak, és ezek az információk megbízhatóak és teljes körűek, hogy a gyermek helyzetét helyesen lehessen megítélni. Ugyanis csak helyes diagnózis felállítása esetén van esély arra, hogy a gyermekvédelmi szakemberek a megfelelő döntést hozzák. Mint mondta, konfliktust okozhat az együttműködők között az, hogy esetenként ellentétes az érdekük, például a tanítást zavaró gyermek „eltávolítása” érdeke az iskolának, de nem az a gyermekjóléti szolgálatnak. Konfliktushoz vezethet a felek eltérő értékrendje, szemléletmódja, az ágazati együttműködésben pedig az eltérő szervezeti kultúra és eltérő gondolkodásmód.

Sok gátja van az együttműködésnek

Gyakori probléma az is, hogy a résztvevők nincsenek a szükséges információk birtokában, vagy nincs „visszacsatolásuk” a jelzőrendszerből érkező információknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelzőrendszernek az a tagja, aki látja, hogy a jelzésének milyen következménye van, „motiváltabb”. Hátráltatják az együttműködést az előítéletek, a korábbi rossz tapasztalatok és a bizalomhiány is. Külső körülmények is gátolják az együttműködést, mint például a jogi szabályozás, illetve az eltérő jogértelmezés. Mint mondta, a jogszabályok egyedi ügyekre nem adnak megoldást, így dilemmát okoz, amikor az élet produkál egy egyedi helyzetet, a gyermekvédelmi szakemberek által kitalált megoldás azonban ellentétes a jogi szabályozással. Problémát jelent továbbá a gyermekvédelemben tapasztalható fluktuáció, a résztvevők túlterheltsége és időhiánya, valamint egyes esetekben az ellátórendszer kiépítetlensége, vagyis hogy olykor a hiányzó intézmény miatt kénytelenek olyan javaslatot tenni, amellyel szakmailag nem értenek egyet a gyermekvédelmi szakemberek.

A gyermekvédelemben részt vevők együttműködését segítheti a főosztályvezető-helyettes szerint a rendszerszemlélet, a partner szakmai kompetenciájának ismerete és tiszteletben tartása, a felelősségek világos meghatározása, az együttműködő partnerek szakmai elveinek, módszereinek megismerése, a kezdeményezőkészség, a személyes kapcsolat, az információk visszacsatolása, valamint az empátia, a tolerancia, a közös nyelv és szemlélet.

Magyarországon ma több mint 20 ezren élnek gyermekvédelmi gondoskodásban, családotthonokban vagy nevelőszülőknél.

(MTI)