Bulányi György a piarista fenntartású Kegyestanítórendi Tanárképző Főiskolán (1936–1943), illetve a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1938–1943) magyar–német szakon végzett. 1943-ban szentelték pappá a piarista rendben.
Ezután piarista gimnáziumokban tanított Sátoraljaújhelyen, Tatán, Debrecenben. Utóbbi városban fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális, államellenes szervezkedésnek minősítettek, és Bulányi Györgyöt 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.
1956-ban kiszabadult, és a budapesti belvárosi plébánián lett kisegítő lelkész. 1958 áprilisában ismét elfogták. A börtönből végleg 1960-ban szabadult. Ezután szállítómunkásként dolgozott, 1979-ben ment nyugdíjba.
A közösségek szervezésével Bulányi a szabadulása után sem hagyott fel. Miután a Bokor tagjai közül 1979-től kezdve egyre többen megtagadták a kötelező katonai szolgálatot, feltehetőleg állami nyomásra egyházi bíróság ítélte el a teológiáját 1982-ben, majd ugyanebben az évben a Magyar Katolikus Püspöki Kar eltiltotta a nyilvános papi tevékenységtől. Ezt a korlátozást csak 1997-ben oldották fel.
Bulányi György életének utolsó éveit a piarista szerzetesek budapesti rendházában élte. 1996-ban Pro Humanitate et Libertate-, 1997-ben Demény Pál-emlékérmet adományoztak neki. Több mint egy tucat teológiai témájú könyvet írt, angol és német nyelvűt is.
(MTI)
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
