Kivégzések a „fehér ház” mögött, vér a kultúrház falán

Valakinek hátrakötötték a kezét, valakinek kendővel takarták el a szemét. Volt, akit hátba lőttek, volt, akinek kézigránáttal oltották ki az életét. Volt, akit tornateremben végeztek ki, volt, akikkel szerb katonadalokat énekeltettek a haláluk előtt a milicisták. Mindez 15 éve történt, amikor 8700 muzulmán férfit és fiút mészároltak le néhány nap alatt a boszniai szerb köztársasági hadsereg (VRS) és a Skorpiók paramilitáris egység martalócai Srebrenica mellett. Belgrád tavaly elítélte a vérontást, de a történelmi jelentőségű határozatból hiányzik egy nagyon fontos szó: a népirtás.

A „fehér ház”, a piros autó és a zöld koporsók

A közeli Potocariban méghozzá, ahol a békefenntartók nem engedtek be mintegy 25 ezer bosnyák menekültet az ENSZ-támaszpontra. A VRS és legkegyetlenebb kollaboránsuk, a Skorpiók le is csaptak rájuk, volt, akit ott, a helyszínen végeztek ki. Ennek dramaturgiája ebben a városban a következőképpen zajlott: a kinn rekedt bosnyák férfiakat Mladic emberei egy „fehér ház” néven emlegetett hely mögé vitték, lövések hallatszottak, majd egyedül, a fogoly nélkül tértek vissza. A következő napokban vagy a járás falvaiba terelték a 15 évesnél idősebb férfiakat, vagy a helyszínen gyűjtötték össze őket. Ha menekülőkkel találkoztak, azonnal végeztek velük. Kravicában egy raktárba terelték őket, és bombát dobtak közéjük, miközben lőttek rájuk. Orahovacban egy iskolába tereltek össze kétezer embert, itt hangzott el Mladic sokat idézett, cinikus mondata: „A ti kormányotoknak nincs szüksége rátok, ezért gondoskodom rólatok én”. Egy túlélőtől – aki halottnak tettette magát a golyózáporban – tudjuk, hogy a tábornok egy piros autóból nézte végig a kivégzéseket, majd elhajtott. Nem ez volt az egyetlen iskola, ahol mészároltak a Skorpiók és a katonák, egy helyütt a tornateremben zajlottak a vérengzések, ökölnyi, golyó ütötte nyomok maradtak utána a falakon. A Centrális Galériában bemutatott, „Srebrenica – Feltárás” című kiállításon az is kiderült, hogy egy alkalommal egy eldugott kis kultúrházban is voltak kivégzések, alighanem itt lelte halálát a bosnyák dr. K. H. G. is.

És ez a sor sajnos nem teljes. A holttesteket, csontokat évek múlva, hosszas kutatómunkával sikerült megtalálni és azonosítani. A Skorpiók ugyanis – saját videofelvételeik bizonyítják ezt – tömegsírokba hordták őket, vagy a kivégzésük után hordatták a fák alá a halottakat, hogy ne lehessen róluk légifelvételt készíteni. A kutatások során annyit sikerült elérni, hogy az azonosított holttesteket újratemetik az iszlám szent színével, zölddel takart koporsókba. Hozzátartozóik talán megnyugvásként élik meg mindezt.

Bűn, tragédia, mítosz

A gyilkosok és a felelősök ugyanis büntetlenül maradtak. Radovan Karadzsicsot, a boszniai Szerb Köztársaság első elnökét ugyan 13 évnyi bujkálás után elkapták. Belgrádban élt, és pszichiáterként dolgozott. Pere jelenleg is zajlik a hágai Nemzetközi Törvényszéken. Igazából – miszerint ő ártatlan, és hogy a srebrenicai mészárlás csak mítosz – nem enged, és egy ködös paktumról beszél, amelyet Richard Holbrooke amerikai diplomatával kötött. Egyezményük értelmében Karadzsics visszavonul a politikától, és nem lesz bántódása, Holbrooke ezt tagadja. Bizonyíték mindenesetre egyikük szavára sincs.

Karadzsicsban és az ő igazában mindenesetre már csak a radikálisok hisznek Szerbiában, ők azok, akik nem szavazták meg azt a parlamenti határozatot, amelyet 2010 márciusában fogadott el a belgrádi országgyűlés. Ez a történelmi jelentőségű dokumentum azonban úgy ítélte el a srebrenicai népirtást, hogy nem nevezi annak, ami. Bűnökről és tragédiáról esik benne szó, népirtásról nem, noha ezt Hága már 2004-ben megállapította.

Kulcsok és kövek

Hasonlóan ellentmondásos magyarázatok születnek annak kapcsán, hogy Mladic, akit háborús bűnökkel gyanúsítanak, mint Karadzsicsot, az exelnökkel ellentétben nincs még luxusbörtönben sem. A rossz nyelvek és összeesküvés-elméletek szerint sokan vannak a szerb közélet elitjében olyanok, akiknek van okuk félni, ha egyszer a tábornok kinyitja a száját. Lehet is ebben valami, ha azt vesszük alapul, hogy Mladic már 1995 júliusában tudta pontosan, hogy mit is csinál. „Az emberek nem kövek vagy kulcsok valakinek a zsebében, amiket csak úgy ki lehet cserélni. Ezért nem tudjuk tökéletesen kivitelezni azt, hogy csak a szerbek maradjanak az ország egyik részében, míg másokat fájdalommentesen eltávolítunk. Nem tudom, hogy Krajisnik (Momcilo Krajisnik, Bosznia-Hercegovina elnökségének első szerb tagja – a szerk.) és Karadzsics urak hogy fogják ezt elmagyarázni a világnak. Ez népirtás.”

Ratko Mladic tehát szabadlábon van, ki tudja, hol. Lehet, hogy még a piros autója is megvan.