Szarkák járják a pécsi kórházakat

A tolvajok úgy érkeznek, mintha ügyeket intéznének, rokont látogatnának, ám ellopnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Akadt olyan besurranó, aki a professzori folyosó szőnyegét csavarta fel, vitte néhány emeletet, mígnem a kijáratnál elkapta a portás.

Más az ételosztó alumíniumkocsival indult kifelé, amikor megszólították, hogy hova-hova? A válasz ilyenkor mindig úgy kezdődik, hogy a főnök úr mondta, ám a „főnök” neve hirtelenjében elfelejtődik.

Dr. Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának főigazgatója szerint az utóbbi években mintha állandósult volna a tolvajlások száma, meglehetősen sok apróbb, anyagiakban olykor alig mérhető, ám mégis bosszantó kár éri az intézményeket. A múlt héten a Rákóczi úti tömb alagsorában a nővérek öltözőszekrényeit törték fel ismeretlenek – alighanem pénz után kutatva –, de nem találtak egy fityinget sem.

A nagy történetek ismerője persze Németh Sándor, a Klinikai Központ gondnokságának vezetője, aki szerint a tizennégy pécsi klinikai tömbben naponta számolatlan esettel szembesülnek. Ha a beteget lopja meg valaki (bár legutóbb a Máltai Szeretetszolgálat egyik vezetőjének a mobiltelefonját csórták el), a páciens dolga a rendőrségi feljelentés, az ügyintézés. Ám ha a vécékagylót viszik, netán a társalgóból a tévét emelik el, akkor hivatalból intézkednek. Németh Sándor szerint vittek el már bukóablakot, gyakorta a mosdók csaptelepeit, egyéb apróságot.

Alig akad olyan mozgatható dolog, amit ne próbáltak volna a besurranó tolvajok megmozgatni, hiába az őrzés, a megkettőzött figyelem. Számítógépeknek is lába kelt már, nem is olyan régen. A színesfémgyűjtők az intézményeik udvarait szemlézik, s manapság nehéz tettenérni, hogy mikor, ki és mit visz a hóna alatt, mivel folyik a tatarozás, átépítés – megannyi építési vállalkozó és alvállalkozó embere fordul meg az integráció utáni újjászületését élő egészségügyi intézményben. Ezt használják ki a tolvajok.

(bama.hu)