Megvalósultak-e a fennkölt célok?

Hatvanöt évvel ezelőtt lépett hatályba az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) alapokmánya. A két világháború között létező Népszövetség totális kudarca után az ENSZ-t is azért hozták létre, hogy megakadályozzák a háborúkat, azonban több olyan eset is volt az elmúlt időszakban, amikor nem végezhette el kötelezettségeit, egyebek között a 2003-as iraki háború idején.

Az ENSZ-t a második világháború után, 1945-ben a Népszövetség utódjaként azzal a céllal alapították, hogy megelőzzék a háborúkat és lehetőséget adjanak az országoknak problémáik megtárgyalására. Ennek ellenére gyakran kerül a szervezet olyan helyzetbe, mikor nem végzi, illetve nem végezheti maradéktalanul kötelezettségeit (például a már lezárt Izrael–Libanon háborúk, II. öbölháború vagy a szudáni Dárfúr humanitárius katasztrófa). A tagországok száma jelenleg 192, beleértve csaknem az összes elismert független államot.

1945. február 4-én találkozott Churchill, Roosevelt és Sztálin a Krím-félszigeten levő Jaltában. A „három nagy” megegyezett a létrehozandó Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) működési alapelveiben, s nemzetközi konferenciát hívott össze San Franciscóba az ENSZ alapokmányának kidolgozására (1945. április–június). Az ENSZ alapokmányának fő célkitűzése a béke és a biztonság fenntartása, a nemzetek közötti egyenjogúság, az önrendelkezési jog és a szabadságjogok tiszteletben tartása, a baráti kapcsolatok fejlesztése. A szervezetben minden tagországnak egy szavazata van. A Biztonsági Tanács (BT) feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, amihez végső soron fegyveres erőt is használhat. A BT akkor ül össze, ha a békét bárhol a világon veszély fenyegeti.

A cél a nemzetközi béke fenntartása

1945 áprilisától júniusig tanácskozott az ENSZ San Franciscóba összehívott konferenciája, amelynek résztvevői végleges formába öntötték és elfogadták a szervezet alapokmányát, és az 51 részt vevő ország mint alapító tag létrehozta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, amelynek New York lett a központja. Az ENSZ alapokmányát 1945. június 26-án San Franciscóban írták alá, s még ugyanabban az évben, október 24-én lépett hatályba. Az ENSZ létrejöttének és működésének célja – az alapokmány szerint –, hogy fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, fejlessze a nemzetek közötti kapcsolatokat, megoldja a gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatokat, valamint hogy az egyes nemzetek által a közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek egyeztető fóruma legyen. Magyarország 1955. december 14-én lett az ENSZ tagja.

Az ENSZ 1948 óta békefenntartókat (úgynevezett kéksisakosokat) küldött több-kevesebb sikerrel a világ háborús térségeibe, többek között 1948-ban Palesztinába, 1949-ben Kasmírba, 1958-ban Libanonba, 1960-ban Kongóba, 1964-ben Ciprusra, 1992-ben Szomáliába és Horvátországba, valamint Bosznia-Hercegovinába. Az ENSZ adott felhatalmazást a koreai háborúhoz is (1950–1953), amelyben elsősorban az Egyesült Államok csapatai vettek részt, továbbá az Irak elleni öbölháborúhoz (1991).

(Forrás: Az emberiség krónikája)