A lap közlése szerint a Zsinati Tanács a döntéssel egyidejűleg átmenetileg felfüggesztette a konferenciatelep egyházi jogi önállóságát. A zsinat elnöksége a konferenciatelep hasznosításának végső kidolgozása idejére magához vette a napi ügyek intézését. A szárszói református konferencia résztvevői a sátorból hat éve költözhettek be abba az épületbe, amelyet 1,4 milliárd forintért még az előző Orbán-kormány Széchenyi-tervéből építettek fel. Azóta egy helyi vállalkozás üzemeltette, a vele kötött szerződés azonban december 31-én lejár.
Az elmúlt években egyébként már elmaradtak a megszokott nyárvégi szárszói találkozók, a Reformatus.hu internetes weboldal szerint azért, mert túl sokba került volna a megrendezésük – olvasható a megyei napilapban, amely a weblapra hivatkozva azt is írta: az elmúlt időszak a válságkezelésről szólt, a fő feladat a központ napi működéséhez szükséges forrás biztosítása volt. „Vissza kell állítani Szárszó presztízsét az egyháztagok előtt, hogy azok újra a magukénak érezzék a nagy hagyományokkal bíró helyszínt, és újra elhozzák ide programjaikat” – idézi a lap a portált.
A Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Diákszövetsége (Kálvintól kölcsönözték jelmondatukat: Egyedül Istené a dicsőség) 1928-ban vásárolta meg a balatonszárszói Nefelejcs-villát és a hozzá tartozó nadrágszíjtelket, amit később bővítettek. Az 1940-es évekre vált ötholdas vízparti területtel is rendelkező konferenciateleppé. 1934-től rendezték meg a Magyar Testvériség Konferenciát, amelyen fontos társadalmi kérdéseket vitattak meg, és a diákok mellett más társadalmi rétegek képviselőit is meghívták. Ezek sorából kiemelkedett az 1943-as, a népi írók szárszói találkozója. A konferenciatelepet 1952-ben államosították, az 1984-ben megalakult Szárszói Baráti Kör kezdeményezésére 1988-ban került vissza a református egyház tulajdonába a terület harmada.
(MTI)
origo.hu
Kitört a balhé Szombathely hírhedt bűntanyájánál
