Advent III: a béke „a legkirályabb” dolog köztünk

Advent harmadik vasárnapja a „ne félj, ne állj meg, menj tovább” csendes öröméről szól, és arról az elhatározásról, hogy mivel lehet, ezen a héten megpróbálunk mindenkiről jót mondani. A béke öröméből kifejlődő egységünk pedig az egyetlen, amit a sátán nem képes „majmolni” – fogalmaz örömvasárnapi gondolatai között Szabon Gábor atya, aki szerint egyébként is a béke „a legkirályabb dolog”. • Advent II: „Múkodik” a vállalás – félre a büdös komposzttal!• Advent I: „Huszonhét napra el tudok vállalni dolgokat”• Jóval több egy koszorúnál és négy színes gyertyánál

Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé! Add, hogy ahol gyűlölet tombol, oda én a szeretetet vigyem, Ahol a viszály szertehúz, oda én az egységet vigyem, Ahol a kétség tétovázik, oda én a hitet vigyem, Ahol a hamisság kígyózik, oda én az igazságot vigyem, Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda én a bizalmat vigyem, Ahol a szomorúság fojtogat, oda én a világosságot vigyem! Uram tégy engem a Te békéd eszközévé! Úgy legyen! (Szent Ferenc imája)

Ez a nap már tényleg a karácsony közelségére hangol. Advent harmadik vasárnapján félretesszük a lila (viola) színt, és a második, bűnbánatot jelképező sötét gyertya után a harmadikat, a rózsaszínt gyújtjuk meg a koszorún. A miséző atyák a viola miseruhát rózsaszínre cserélik, Máté evangéliumából pedig ez a korai szakasz van terítéken: „Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: »Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. Miért mentetek ki? Prófétát látni. (…) Mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.«”

Mindenkiről lehet jót mondani

Legyek én az, aki az öröm hordozója! – tolmácsolja az örömvasárnappal kezdődő, a karácsony előtti utolsó teljes hét „házi feladatát” Szabon Gábor, a budapesti Bakáts téri templom plébánosa. – Mindenkiről tudni kell mondani valami jót, mert teljesen biztos, hogy mindannyiunkban van. Így ez örömhír lesz, ami nagyon könnyen teremt egységet, okoz örömet. Óriási összpontosítást igényel, hogy jó híreket hozzunk – legyen egy olyan hét, hogy ha csak el tudjuk kerülni, ne mondjunk senkiről rosszat. Ez az első lépés. Sokszor van, hogy mindenki le van hangolva körülöttünk, ilyenkor tudjuk mondani például, hogy „milyen jót csúszkáltam az ónos esőben” – fejti ki Gábor atya.

A katolikus pap szerint az egység az egyetlen olyan dolog a földön, „amit a sátán nem tud majmolni”. – Az egység, a béke összetéveszthetetlenül Isten attribútuma, hogy úgy mondjam. Olyan szépen fogalmaz Szent Ferenc imája is, „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé!”, gyakran kellene, hogy gondoljunk erre. Minden alkalommal, amikor a békét érzem, rájövök, hogy az a „legkirályabb” dolog – fogalmaz Szabon Gábor.

Látni, hogy van értelme

Noha advent az elcsöndesedés ideje, a harmadik vasárnap kiemelkedik az időszakból. – A vasárnap akár nagyböjti, akár adventi, akár évközi, mindig Krisztus feltámadásának az ünnepe. Ez a vasárnap a többi között amolyan „csöndes öröm vasárnapja”. Két hét eltelt a várakozás időszakából, visszatekintünk és örülünk – és tudjuk, hogy már csak másfél hét, és megszületik, hozzád fog eljönni, ahogy megígérte! Például ha rendet raktunk a szobánkban, örülünk, meg vagyunk magunkkal elégedve. És Isten ugyanígy örül ennek. Ha bármit sikerül magam körül jobbá tennem, az ok az örömre. Ennek a vasárnapnak az öröme a „ne félj, ne állj meg, menj tovább” öröme. Amikor a Fogarasi-havasokon voltam, és felértem az első kétezer méter fölötti csúcsra, eltűntek a fák – és láttam, hogy „már csak” húsz kilométer, hogy van értelme. Karácsony után is – zárta advent harmadik vasárnapjához kapcsolt gondolatait Szabon Gábor atya.