Az udvari szobrász + Képriport

Egyelőre úgy tűnik, mégiscsak a helyén marad az orosz főváros központjában, a Moszkva folyó egy mesterséges szigetén emelkedő gigantikus Nagy Péter-szobor. A 98 méter magas alkotás felállítása óta megosztja a közvéleményt. Hasonló hevességű viták övezik Zurab Cereteli egész életművét. Tény azonban, hogy a monumentális alkotásokat kedvelő, a közelmúltban leváltott polgármesterrel, Jurij Luzskovval bensőséges baráti viszonyt ápoló grúz–orosz művész látásmódja rányomta a bélyegét az elmúlt húsz év Moszkvájára.

Zurab Cereteli a sztálini terror tombolásának éveiben, 1934-ben született Tbilisziben nemesi családban. A helyi művészeti akadémia festő szakán végzett, majd 1964-ben tanult Franciaországban is, ahol találkozott Pablo Picassóval és Marc Chagall-lal is. Az 1960-as évek végétől egyre több megrendelést kapott, s hamar kiütközött vonzódása a monumentális művészetekhez. Sorra kapta az egyre fontosabb megbízatásokat, szobrai, kompozíciói mellett már ő irányította az 1980-as moszkvai olimpiára készült izmajlovói szállodakomplexum művészeti munkáit. A peresztrojka idején politikai szerepet is vállalt, néhány évig képviselő volt. Az elmúlt 18 évben neve összefonódott Jurij Luzskov polgármesterrel, s rengeteg köztéri alkotása látható Moszkvában. Számos kitüntetés mellett szolgálataiért 2003-ban Putyin orosz állampolgárságot adományozott neki. Az Orosz Művészeti Akadémia elnökeként korlátlan úr lett a képzőművészet világában. Ismertségét jelzi, hogy alkotásai a világ 18 országában láthatók, tevékenysége, művészete azonban erősen megosztja a közvéleményt.

Ha valaki jó éttermet keres Moszkva központjában, a Precsisztyenkán álló Dolgorukij-házban megtalálja. A 18. századi patinás épületbe belépve azonban gyorsan másodlagossá válik az ebéd. Zurab Cereteli galériája egyéb ínyencségeket is tartogat a betérő számára.

A „chagallos” beütésű képek közt eleve kellemesen elteázgat az ember, az igazi attrakció azonban a három óriási kiállítóterem és a monumentális szobrokkal teli zárt belső udvar. Rögtön a bejáratnál egész falat tölt be A világ teremtése címet viselő dombormű, a látogatót azonban azonnal a csarnok közepére hívja az első emberpárt megkísérő, természetesen monumentális alma. Mások mellett ez a két alkotás is jelzi, milyen központi szerepet tölt be Cereteli világában a hit, mennyire vonzódik a művész a vallásos, bibliai témákhoz. „A vallás minden embert egyesítő óriási érték, s szeretném, ha ennek mindannyian tudatára ébrednénk!” – hívja fel a figyelmet a hit erejére Cereteli több interjúban is.

Szintén bibliai témát dolgoz fel Cereteli másik ismert alkotása, az általa alapított Kortárs Művészet Múzeumában kiállított, gigantikus méretű installáció, a Jó és a Gonosz, míg a franciaországi Ploermel városában II. János Pálnak állított emléket a keresztény hit szilárdságát szimbolizáló, két hatalmas pillér közt kezét összekulcsolva álló pápát ábrázoló bronz szobrával. Egyáltalán nem meglepő ezek után az sem, hogy Cereteli vette kézbe a még Sztálin által lerombolt Megváltó Krisztus Székesegyház újjáépítésének művészeti irányítását.

Több termet töltenek be az orosz történelem és a művészetek nagy alakjait megformázó hatalmas szobrok. A művész előszeretettel nyúl Nagy Péter alakjához. A nagy modernizátort nemcsak az innen nem messze, a Moszkva folyó közepén magasodó, giccsesnek tartott hatalmas szobor ábrázolja. A teremben is találkozunk még néhányszor a cár szobraival. De itt vannak a dekabristák börtön előtt várakozó családtagjait, vagy a poltavai csatát ábrázoló történelmi kompozíciók mellett más imperátorok is. Rosztropovicstól Viszockijon át Sosztakovicsig felvillannak az orosz művészet dicső fejezetei is.

Nagyon „ceretelisek” a jelen nagyjait ábrázoló szobrok. Nemcsak méretüket, hanem a válogatás szempontjait tekintve is. A terem közepén megkerülhetetlenül ott feszít dzsúdófelszerelésében Vlagyimir Putyin, kicsit távolabb Alekszandr Szolzsenyicin vagy Jurij Ljubimov. Mindannyian karizmatikus, erős egyéniségek, amilyenekre az orosz lélek mindig is vágyott.

Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogyan lehet egy grúz ennyire mélyen orosz. A rossz nyelvek szerint van az a pénz, ezt azonban talán annak ellenére elvethetjük, hogy az ősi, hercegi felmenőket számon tartó, a művészetekkel szoros kapcsolatot ápoló grúz családban született, mára már kettős állampolgár Cereteli érezhetően vonzódik a hatalomhoz, láthatóan nem veti meg a fényűzést, az élet szépségeit.

Közelebb hoz talán a művész lelkének megértéséhez a nagyság, így természetesen a birodalmi nagyság iránti vonzódás.