A németek elleni vereséggel sötét jövő várhat ránk

Kevés vagy sok? Ez a kérdés gyötörte a kézilabdabarátokat a szombati magyar-német vb-selejtező győri visszavágója előtt. Egy dolog teljesen biztos volt a sportág szempontjából sorsdöntő meccs előtt: Balingenben semmi sem dőlt el. Hatalmas csatára számíthattunk, megkaptuk.

„Az előzmények alapján nem lehettünk túl optimisták a kinti meccs előtt, a németek viszont hatalmas önbizalommal léphettek pályára az odavágón – utalt Mátéfi Eszter a Batta-kupán gyászosan szereplő magyar, és a hazai felkészülési tornán klasszis csapatokat legyűrő német válogatott közelmúltbeli eredményeire. – A célunk az volt, hogy két meccs alapján jussunk ki Brazíliába, én pedig úgy gondolom, hogy a kétgólos hátrány hazai pályán ledolgozható. A szövetségi kapitány az MNO-nak úgy vélte az első találkozón látott gyenge magyar kapusteljesítmények mögött az állhat, hogy a lányok túlpörögtek. – Mondtam is Bakos Pistának (a válogatott kapusedzője, a szerk.), hogy figyeljen rá, ezúttal a meccs napján lobbanjon fel a harci kedv Katiék szemében.”

A sorsdöntő jelző ezúttal tényleg a valóságot fedte, hiszen az a csapat, amelyik ezen a meccsen győztesként túljut, utazhat a decemberi vébére, ahonnan pedig kvalifikálhatja magát a londoni olimpiára. Ahogy tehát mondani szokták: mindent vagy semmit!

Ennek szellemében telt ház fogadta a csapatokat a győri Magvassy sportcsarnokban. Az összekapaszkodásnál mindkét gárda játékosainak tüzet szórtak a szemei, elképesztő feszültség tükröződött az arcokon.

Althaus góljával a németek kezdték a gólgyártást, Pálinger védése után azonban Vérten egalizált lerohanásból. Örömtelinek tűnt, hogy az odavágón gyengén teljesítő Görbicz lazán beverte a megítélt hétméterest, Pálinger pedig újabb bravúrt mutatott be a 7. percben. A németek a félidő harmadára két góllal is elhúztak, gyors támadásaikkal szemben ekkor nem volt ellenszere a mieinknek. Pálinger Kati 50 százalék környékén védett, ennek köszönhetően pedig a 14. percben először vezettünk (6-5), két perccel később pedig már összesítésben is egyenlítettünk.

Átrohantak rajtunk

A kapufák mindkét oldalon karcsúsodtak az első félidőben, ennek azonban mi egy picivel jobban örültünk. A játékrész közepén a németek 3-0-ás rohammal visszavették a vezetést, Mátéfi Eszter pedig kikérte az idejét. Grit Jurack lövéseit egyelőre sikerült hatástalanítani, Szamoránsky Piroska viszont a második remek bejátszást is bevágta (8-8), a következő támadásnál pedig hetest harcolt ki. A túloldalon Krause balingeni formát mutatott, és visszavette a vezetést csapatának.

Az átlövéseinkből elvétve született csak gól, a németek pedig nem egyszer átrohantak rajtunk, villámgyorsan fejezték be akcióikat. Volt azonban egy ember, aki útját állta a legjobban helyezett lövéseknek is: Pálinger Katalin. Ha ő nincs, könnyedén hizlalhatta volna több gólosra a fórt az ellenfél. A félidő lefújása előtt emberelőnyben is két gólt kaptunk, először vezetett hárommal Németország. (11-14).

Pokoli percek

A második félidőben Bulath, Bódi és Kovacsics Anikó is a kezdőben kapott helyet, de újfent a németek dobták az első gólt. A magyar válogatott félelmetesen gyengén kezdte a második félidőt: hét perc is eltelt, mire Görbicz Anita megszerezte első találatunkat (13-18). Még ment a visszajátszás, mikor már újra a magyar kapuban táncolt a labda. Pálinger Katalin tehetetlen volt Naszgornaja löketeivel szemben, egyre inkább elúszni látszott a hajó.

Herr Orsolya szép védéssel nyitott a kapuban, támadásban is némiképp eredményesebbek voltak ekkor a mieink. A németek azonban pillanatnyi feltámadást sem engedélyeztek, szinte minden támadást góllal fejeztek be. Hiába cserélte vissza Mátéfi Eszter kezdőembereit, a helyzet nem sokat változott: Görbiczen és Herren kívül az egész csapat alulmúlta önmagát.

Csalódottság, hitetlenség sütött a magyar arcokról az időkérés idején, ahogy a lelátón és a televízió előtt ülőkén.

Magyarország-Németország: 22-27

A magyar válogatott 1993 után első alkalommal marad le világeseményről, és mivel korábban az Eb-ről sem tudtuk magunkat kvalifikálni az olimpiára, így – szörnyű kimondani – Londonban sem lesznek ott Mátéfi Eszter tanítványai. Ennél is elkeserítőbb, hogy az olimpiai és világbajnoki pontok alapján felépülő sportági támogatásból minden bizonnyal csupán a töredéket kapja majd a női kézilabda szakág. Így félő, hogy a németek elleni vereséggel igen sötét jövő vár ránk.