A reform bevezetése azonban 2007 óta folyamatosan eltolódik, s közben az idősotthonok – amelyekben az érintetteknek csak egy részét ápolják – szakmai szervezeteik révén mind aggodalmasabban nyilatkoznak, mert egyfelől fokozódnak velük szemben a hatósági elvárások, másfelől csökkennek az állami (társadalombiztosítási és szolidaritási) térítések, támogatások.
Sarkozy elnök legutóbbi újévi üzenetében 2011-re ígérte a kérdéssel foglalkozó törvényt, Roselynne Bachelot, a szolidaritás és a társadalmi összefogás minisztere kapta a megbízást egy országos vita megszervezésére. A viták megyei, tartományi és tartományközi szinten folytak június 20-ig, a kormány még a nyáron dönt több kérdésben és ősszel a tervek szerint már törvénybe foglalják az első konkrét intézkedéseket is.
Június 14-én Francois Fillon miniszterelnök is megszólalt, elvetette azt az utóbbi időben sűrűn emlegetett elgondolást, amely szerint a növekvő költségek egy részét általánosan kötelező magánbiztosítás megkötésével kellene előteremteni. (A fenti javaslatot az AXA biztosító és a francia gyáriparosok szövetsége támogatta, a biztosítók szövetsége ellenezte.) A kormányfő szerint ehelyett a kiindulópont „a nemzeti szolidaritás” lesz – francia lapértesülések szerint egyebek között szóba kerülhet e célra 1 százalékos általános örökösödési adó bevezetése, illetve a nyugdíjasok egészségbiztosítási járulékának az aktívakéhoz való igazítása. Az ettől várt mintegy 3,2 milliárd euró azonban a költségeknek csak egy töredékét fedezné.
23 milliárd euró az idősek gondozására
A Le Monde ezzel kapcsolatban külön mellékletet szentelt a témának. Idézte a szenátus egyik jelentését, amely szerint a gondozásra szoruló idős személyek otthonokban való elhelyezésére, ápolására és támogatására 2010-ben közpénzből csaknem 23 milliárd eurót fordítottak, ebből több mint 14,5 milliárd eurót a társadalombiztosítási kasszából. Ehhez járul a családok által fizetett rész, amely mindent összevetve 10,6 milliárd euróra taksálnak, s ha pénzre számítják át a rokonok és családtagok e téren végzett munkáját, további 12 milliárd euróval nő az összeg.
A rendszer reformját sürgőssé teszi, hogy míg a gondozásra szoruló idős személyek száma jelenleg a felmérések szerint 1 millió 167 ezer fő, a demográfiai felmérések szerint 2040-re már eléri az 1 millió 650 ezret. Az idősápoló intézmények jelenleg 397 ezer embernek adnak munkát (ez a részmunkaidős állásokat is figyelembe véve 340 ezer munkahelynek felel meg), 88 százalékuk nő. Az alkalmazotti létszám növekedőben van: 2003 óta 15 százalékkal gyarapodott, az ápolóké pedig 23 százalékkal. Ezekbe az otthonokba 2007-ben átlagosan 80 éves korukban költöztek be a lakók, a „függő” betegek ápolására specializálódott intézményekbe 85 év fölötti átlagéletkorban kerülnek a rászorulók.
614 ezer hely van
A költségek három részből adódnak össze: a szállás és étkezés a teljes összeg 65 százaléka, átlag havi 1320 euró, ezt a lakók és családjaik fizetik (az átlagos francia nyugdíj havi 1200 euró). Az otthonok 263 ezer lakója havi 170 euró bérhozzájárulást kap az egészségbiztosítás egyik ágától, sokan csekély adókedvezményre, a legszegényebbek különböző szociális segélyekre jogosultak. Az ápolás a teljes költség 25 százalékát teszi ki, ezt a társadalombiztosítás fizeti, az önrész (legalább havi 200 euró) levonásával. 10 százalék az úgynevezett függőségi tarifa, amelynek fedezetére 2002-ben vezették be a magas életkorú személyeknek szóló járulékot (APA): ennek havi 461 eurós összegét 72 százalékban a megyei közgyűlések, 28 százalékban az állami költségvetés fedezi.
Franciaországban a 9290 idősotthonban 614 ezer hely van, ezt a „piacot” még a (központi és a különböző szintű területi forrásokból finanszírozott) állami szektor dominálja (78 százalék), a magánszektor azonban már eléri a 22 százalékot, 1999 és 2007 között az új ágyak 71 százalékát a magánkézben lévő idősotthonokban hozták létre. A privát intézmények zöme a nagybefektetők birtokában van, ezek önálló hálózatokat alkotnak.
Nem megoldhatatlan a finanszírozás
Olaszországban 82:18 az állami és a privát szféra aránya, viszont Németországban más az idősgondozás struktúrája: 7 százalék állami, 59 százalék szövetkezeti-egyesületi és 34 százalék magánkézben van. A privatizálás sem csodaszer azonban: Nagy-Britanniában, ahol az egészségügy magánosításának keretében 20 éve a gyorsan fejlődő, a kormány által is támogatott magáncégektől várják a megoldást, a Southern Cross privát kézben lévő idősotthon-hálózat válsága következtében előreláthatólag a kormánynak kell a 31 ezer bentlakó segítségére sietnie. (A jövedelmezőnek indult céget egy amerikai befektető 2006-ban bevezette a tőzsdére, majd 2007-ben szép haszonnal eladta, azóta viszont a Southern Cross szinte teljesen elvesztette értékét.)
Az INSEE statisztikai hivatal adatai szerint az időskorral összefüggő költségek jelenleg a francia GDP 1,22 százalékát képviselik, 2040-ben viszont már elérhetik annak 1,8 százalékát. A Le Monde által idézett szakértők szerint a növekedés finanszírozása azonban nem megoldhatatlan, ha sikerül elérni a közpénzek és a magánszféra megfelelő arányú hozzájárulását, az egyének és az intézmények kötelező biztosítási részvételével. Így a francia idősgondozási reform sorsát várhatóan nagy figyelemmel követik más országokban is.
(MTI)
origo.hu
Társadalomkutató: A magyarok többsége szerint Magyar Péter öntelt és agresszív
