Vajai László főosztályvezető (Vidékfejlesztési Minisztérium):
Hazánk vadban gazdag, mégis a legtöbbek számára a vadhús drága portéka, amelyet ritkán engedhetnek meg maguknak. Az új rendelettel egyebek mellett ezen szeretnénk változtatni. Azáltal, hogy a vadgazdálkodók számára lehetővé válik a hús közvetlen értékesítése magánszemélyek számára éppúgy, mint otthonoknak, éttermeknek, henteseknek vagy közétkeztetőknek, javulhatnak a táplálkozási lehetőségek, s kedvezően alakulhatnak az árak is a fogyasztók számára. Bízunk benne, hogy az egészséges ételalapanyagok így könnyebben elérhetővé válnak. A rendelet a közfogyasztásra szánt vadhús esetében megköveteli az állatorvosi vizsgálatot, a vadásznak pedig, ha saját részét viszi haza, elégséges a vadászok közül kiképzett vadhúsvizsgálónak bemutatnia az állatot. A vadászterület a rendelet szerint az első száz elejtett nagyvadból, illetve ötezer apróvadból az összeset, minden további százból, illetve ötezerből pedig negyven százalékot adhat el közvetlenül, a többit a nagy feldolgozóknak értékesítik.
Karóczkay Zsolt gazdasági vezető (Vadex Zrt.):
Napjainkban a magyar vadhús legnagyobb része a külföldi piacokon jelenik meg, olyan országokban, ahol fogyasztásának tradíciója van. Itthon egyelőre kicsi a kereslet, s inkább csak pörköltöt készít belőle a vásárló. Az új vadhúsrendelet a nagyüzemek árszabására kevéssé lesz hatással, mint mondjuk a vadásztársasággal szomszédos hentesére, aki a jogszabály hatályba lépése után majd közvetlenül juthat hozzá a portékájához. Ettől azonban még nem fognak az emberek tömegesen átszokni a disznóról a vaddisznóra, hiszen az árrés a tenyésztett és vadállatok között, ha kisebb mértékben ugyan, de eddig is szűkült. A fogyasztási szokások megváltoztatásához tehát megfelelő kampányok szintén szükségeltetnek. Érdemes még megjegyezni, hogy a jelenlegi szabályozás szerint, habár nem lehetne, sok vadgazda mégis eladja az elejtett vadat jól fizető külföldi cégek közvetítő kereskedőinek. Az új rendelet erre a problémára, vagyis arra, hogy egyesek gyarmatként kezelnek bennünket, nem kínál erélyes megoldást. A jogszabály mérlege mindezek ellenére öszszességében inkább pozitív.
Szabados Ferenc vadászmester (Szilvásdombi Vadásztársaság):
Eddig főként a tagdíjakból és a vadásztatásból igyekeztek fenntartani magukat a vadásztársaságok. A vadhúsfelvásárlók nyomott árai miatt az eladásból csak azok számíthattak jelentősebb bevételre, akik nagyvadas területeket tudhatnak magukénak. Az ország jelentős része azonban nem ilyen. A rendeletváltozás is elsősorban nekik kedvez most, mivel a rossz idő és az árvizek sok helyütt komoly károkat okoztak a nyúl- és fácánállományban – ezek vadászatát több területen teljesen leállították, vagy erősen korlátozták. Az biztos, hogy a helyben értékesítés lehetőségének megnyíltával a társaságok kiszolgáltatottsága csökken, a visszaforgatható bevételük pedig nőhet. A „szabadpiacnak” amúgy árfelhajtó ereje lehet, s ez is jó a vadgazdaságoknak. Összességében tehát pozitív a mérleg, s kíváncsian várjuk, mit mutat majd a gyakorlat.
Fodor Attila kommunikációs vezető (CBA):
Jelenleg többségében csak mélyfagyasztott termékek vannak a piacon, ráadásul évszakonként váltakozik a rendelkezésre álló áru mennyisége, ami egyébként szinte sosem éri el azt a szintet, amire sikeres üzletpolitikát lehet alapozni. Ha a rendelet megengedi, hogy közvetlenül a vadgazdaságoktól vásároljunk, azzal egyfelől csökkenhetnek a fogyasztói árak, hiszen egy termék annál drágább, minél több kézen megy keresztül, másfelől nőhetnek a beszerzési lehetőségeink, ezáltal kiegyensúlyozottabb lehet az ellátás. A fogyasztói szokásokon azonban a jó ár és a széles kínálat önmagában nem változtathat számottevően – ahhoz orientálni is kell a vásárlókat. Erre már létezik bevált recept, hiszen néhány éve például még alacsony volt a kereslet a halakra, mára pedig egyértelműen egyre kedveltebb termékké vált. A vadhús ráadásul egészséges, ez sokak számára hívó szó lehet.
Román Péter elnök (Junior Vendéglátó Zrt.):
Ha az éttermekről, boltokról beszélünk, esetükben bizonyosan pozitív változásokat hoz majd a jogszabály, a közétkeztetők életében azonban aligha számíthatunk áttörésre. A szándék, hogy az egészséges ételek – és ebbe a vadhúskészítmények egyértelműen beletartoznak – kerüljenek az asztalra, feltétlenül támogatandó. Sokan azonban még mindig fenntartással viseltetnek a vadhús iránt, egyszerűen azért, mert nem ismerik. A közétkeztetők problémája egyébként elsősorban nem ez, hanem a volumenkorlát. Egy 5000 konyhás vállalkozást nincs olyan vadgazdaság, amelyik ki tudna szolgálni. Nem esik, nem eshet elég vad hetente, azt pedig végképp nem lehetne garantálni, hogy kizárólag lapockát „lőnek”. A rendelet ettől függetlenül nem rossz, a kisfogyasztók jól járhatnak, komolyabb áresés egyelőre álomszerűnek tűnik.
Schieszl Konrád budakalászi étterem-tulajdonos:
Az éttermekbe betérő vendégeknek egyáltalán nem mindegy, hogy mit esznek. Noha ebédet mirelit húsból is lehet készíteni, az össze sem hasonlítható azzal az élménnyel, amit a friss vadétel nyújt. A vendégeink megérzik a különbséget, és díjazzák a minőséget. Fontos tehát, hogy az elejtett állat némi érlelés után hamar asztalra kerüljön. Az új vadhúsrendelet hatályba lépésével azok az éttermek, amelyek meglelik partnerüket a vadgazdálkodók között, többet és jobbat nyújthatnak a vendégeiknek. A minőségre pedig nem lehet ráfizetni: vad még sosem maradt a nyakunkon. Hogy ennek pontosan mi az oka, azt nehéz lenne megmondani. Talán az, hogy a vad még mindig kuriózumnak számít. Erre a kérdésre igazából az idő és a fogyasztói szokások változásának nyomon követése adhatja meg a választ.
origo.hu
Takács Péter: Ennyit a tiszás dumákról!
