Vízispánielek: göndör bunda, patkányfarok

A legtöbb vadászkutya szereti a vizet és kiválóan úszik, ám kevés olyan van köztük, amely  akár vidra módra a víz alá bukni is hajlandó a zsákmányért. A vízispánielek azonban ezt is megteszik. Legismertebb fajtájuk az ír vízispániel, de még ez is ritkaságnak számít.<br />

Mirtse Áron
2011. 06. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ránézésre az ír vízispániel kilóg a spánielfajták sorából: jókora mérete és a fejtetőn bóbitát képező, göndör szőre miatt inkább az óriás uszkárra emlékeztet, s a hasonlóság nem is véletlen. Bár a spánielek legnagyobbikának története a múlt homályába vész, szinte bizonyos, hogy eredete a portugál vízikutyára vezethető vissza, amely egyesek szerint a mórok, mások szerint a vizigótok közvetítésével jutott Hispániába. Bármilyen tetszetős lenne is a magyar fülnek, a vizigótok nevében a „vizi” nem a vízre, illetve a vízikutyára utal: nyugati gótokat jelent (lásd: west), szemben a keleti, azaz ostrogótokkal, akiknek ebeitől viszont feltételezhetően a szintén vízkedvelő uszkár származik.
Akárcsak a többi spániel, a vízispánielek ősei is az Ibériai-félszigetről érkezhettek tehát a brit szigetekre. Akármelyik elméletet fogadjuk is el azonban, a fajta őseredetét minden bizonnyal Közép-Ázsiában kell keresnünk, ami magyarázatot ad arra, hogy az egyébként egész testén göndör fürtöket viselő vízispániel pofáját és farkát – amelyet „patkányfaroknak” becéznek – miért borítja rövid szőr, valamelyest az afgán agárhoz hasonló küllemet adva ennek a ritka fajtának. Írországban az 1600-as években említik először a „vízivadat űző vízi ebeket”, amelyeket vízhatlan bundájuk a jeges ártól is megvéd, szaglásuk, hallásuk, látásuk pedig egyaránt kitűnő. Modern formáját a fajta az 1800-as években nyerte el.
Az egyszínű, sötét májbarna ír vízispánielen kívül léteznek, illetve léteztek más, még nála is kevésbé ismert és elterjedt vízispánielek is. Közülük sajnos már kihalt a fehér alapon barna foltos angol, illetve az Anglia és Skócia közti határfolyóról elnevezett, szintén barna színű tweed vízispániel – bár utóbbiak is tovább élnek több más vadászkutyafajtában, például a golden vagy a curly coated (göndör szőrű) retrieverben, illetve az amerikai vízispánielben, valamint a belőle kitenyésztett boykin spánielben. Az újvilági vízispánieleket hazájukban ma is vadászatra használják.
Bár olykor kissé öntörvényű, és a túlzott dresszúrát rosszul viseli, a vidám, aktív, játékos ír vízispániel sportkutyaként is beválik, és kiváló társa lehet a gyerekeknek. Éppen ezért meglepő, hogy mégsem terjedt el jobban családi kedvencként, hasonlóan feltételezett őséhez, a portugál vízikutyához, amelynek bundáját hagyományosan az uszkáréhoz hasonlóan „oroszlános” fazonra szokás nyírni. Sokak szemében előnyös tulajdonsága ezeknek a kutyáknak, hogy göndör szőrüket szinte egyáltalán nem hullajtják – ezért esett a választása a portugál vízikutyára az Egyesült Államok jelenlegi elnökének is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.