Elhunyt Polonyi Péter

Hetvenhat éves korában, kedden meghalt Polonyi Péter neves sinológus, Kína-kutató. Mint felesége elmondta, az ismert tudóst otthonában érte a halál. „Ezerféle betegsége volt, súlyos cukorbaja miatt mindkét lábát amputálni kellett. Kedden kora délelőtt egyszerűen nem ébredt fel” – fogalmazott Polonyi Péterné.

Polonyi Péter 1935. június 23-án született Budapesten, elmagyarosodott zsidó kispolgári családban. Édesapjának, Polonyi György újságírónak 1944-ben nyoma veszett, miután munkaszolgálatosként megszökött egy nyugat-magyarországi táborból. Nevelőapja, Zádor Gyula ideggyógyász egy németországi haláltáborban pusztult el. Édesanyja, Vágó Zsófia jelmeztervező volt, aki 1953-ban öngyilkos lett.

Polonyi Péter már az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult, amikor az egyetemtől kínai ösztöndíjat kapott. Hét évet töltött Pekingben, és – ahogy egy interjúban fogalmazott – attól kezdve másként látta a világot, s benne Magyarországot is. Pekingben 1961-ben diplomázott, majd Budapesten dolgozott először a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, utána a Társadalomtudományi Intézetben.

Konrád György író, aki Polonyi Péternek nevelőapja révén volt mostoha-unokatestvére, felidézte: szorgalmas, bohókás gyerek volt, de a kínai ösztöndíj után nagyon megkomorodott, óvatos lett, nem bírálta a rendszert, lojálisabb lett. Tisztán látta a kínai helyzetet, de mindemellett fontosnak tartotta a jó kapcsolatokat a hatalmas ázsiai országgal. „Alapos, lelkiismeretes munkás volt, nagyon sok politikai elemzést írt Kínáról” – tette hozzá Konrád György.

Kínai tanulmányairól Diákévek Pekingben címmel írt könyvet Polonyi Péter. Készített útirajzot a Panoráma útikönyvsorozatban. Benda László külpolitikai újságíró, aki jól ismerte a Kína-szakértőt, elmondta, hogy a sinológus közreműködésével az 1980-as években kínai útifilmsorozat is készült a közszolgálati televízióban, az operatőr Ráday Mihály volt.

Benda László kiemelte: Polonyi Péter precíz, alapos ember volt, sok történetet írt Kínáról. Tudományos igénnyel készült elemzéseihez kínai forrásmunkákat használt. Születtek tollából páros életrajzok, így került egy kötetbe Josip Broz Tito és Mao Ce-tung. Sokat fordított, klasszikus és mai kínai irodalmat egyaránt. Nevéhez fűződik Az első kínai író, aki Nobel-díjat kapott című írás is Kao Hszing-csianról, (Gao Xing-jian), aki 2000-ben kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést. Gyökereink címmel tavaly jelent meg önéletrajzi kötete. Polonyi Péter temetéséről később intézkednek.

(MTI)