Veszélyben a monetáris unió?

Az euróövezeti fiskális egyensúlytalanságok és az egyes országok baljós költségvetési helyzete aláássa a stabilitást, a növekedési és munkaerő-piaci kilátásokat, illetve az európai monetáris unió fennmaradását is fenyegetik – áll A növekedési és stabilitási paktum: válság és reform című elemzésben, amelynek egyik szerzője Jürgen Stark, az Európai Központi Bank (EKB) távozó vezető közgazdásza.

Az EKB által kiadott, ám a pénzintézet hivatalos álláspontjának nem minősülő írásban a szerzők kifejtik: az euróövezeti adósságválság a gazdasági szakpolitikák kudarcainak, illetve a fiskális koordináció hiányának jele. Azt tükrözi, hogy a döntéshozóknak még nem sikerült megbirkózniuk azzal a kihívással, hogy miként lehet a közpénzügyeket megfelelően stabil alapokra helyezni a monetáris unióban – teszik hozzá.

Az írás szerint a válság kirobbanását követően a fiskális ösztönző politikák hatására jelentősen romlott az euróövezeti tagállamok államháztartási helyzete. Az euróövezet átlagos GDP-arányos költségvetési hiánya 5 százalékponttal 6,0 százalékra szökött, miközben az államadósság szintje mintegy 20 százalékponttal 85 százalékra nőtt. A szerzők emlékeztetnek: öt államban is meghaladta a 100 százalékos szintet a GDP-arányos államadósság.

Nem hajlandók feladni szuverenitásukat

Stark és szerzőtársai kiemelik: az európai vezetők több éve igyekeznek egységes költségvetési szabályrendszert kialakítani, és a maastrichti szerződésben, illetve a stabilitási és növekedési paktumban szerepelnek is ilyen passzusok. A reformokkal kapcsolatos kételyek azonban a legutóbbi, 2003–2005. évi és a 2010–2011. évi változások után is fennállnak: továbbra is azt tükrözik, hogy a tagállamok nem hajlandók feladni szuverenitásuk ezen részét az Európai Unió javára – teszik hozzá.

Az írásban hozzáteszik: miközben a legutóbbi reformok „jó irányba mutatnak”, egyáltalán nem világos, hogy elegendőnek bizonyulnak az egészséges fiskális környezet megteremtéséhez. Kifejtik: nem egyértelmű, hogy az erősebb, tagállami szintű, költségvetési fegyelmet biztosító szabályok tényleges változást hoznak-e, illetve a megelőzést célzó intézkedések között a kiadások ellenőrzése is csak másodlagos szerepet kap.

A szerzők üdvözlik az új szabályozásba foglalt törekvést, hogy nagyobb hangsúly kerüljön az államadósság alakulásának ellenőrzésére, de figyelmeztetnek: jelentős szabadságot adnak az adminisztratív és politikai döntéshozóknak a vizsgálatok valamennyi szintjén.

Jöhet az automatikus büntetés

Az elemzésben hangsúlyozzák: a kijelölt euróövezeti fiskális reformok összességében nem hozzák azt a jelentős előrelépést, amely szükséges a közös valuta térsége stabilitásának fenntartásához és akadálymentes működéséhez, ezért a gazdasági kormányzást tovább kell erősíteni. Egyrészt a biztonságosnak ítélt szinteket meghaladó költségvetési deficitek európai szintű jóváhagyáshoz kell kötni. Másrészt meg kell követelni, hogy a gazdasági céljaikat nem teljesítők automatikus szankciókkal legyenek kötelezve a korrekcióra. Harmadrészt csődtömeggondnokság alá kell helyezni az olyan államokat, amelyek nem hajtják végre a korrekciós programban vállaltakat. Negyedrészt a 3 százalékot meghaladó költségvetési hiány esetén automatikus pénzügyi büntetést kell kiróni. És végül biztosítani kell, hogy független intézmények működjenek a tagállami és európai szinteken egyaránt.

Starkék kijelentik: ezek a lépések – a megfelelő pénzügyi és strukturális reformokkal együtt – nélkülözhetetlenek a hatékony gazdaságpolitikai koordináció és az egészséges közpénzügyek jövőbeli megteremtéséhez.

(MTI)