Demokrácia és uniformis

Nyugat-Afrika térségét továbbra sem a konfliktusok demokratikus megoldása jellemzi – erre utal az Elefántcsontparton, a legutóbbi népszavazás után kialakult helyzet is. Sokáig úgy tűnt, ez az ország a béke szigete marad, mint ahogy 1960-tól, a függetlenné válástól kezdve emlegették a Franciaországgal szoros kapcsolatokat ápoló államot. Csakhogy 1999 decemberében, éppen karácsony napján az addig kormányzó demokraták uralmának puccsal vetett véget Robert Guei tábornok, megdöntve a korrupcióval vádolt Henri Konan Bédie elnök rendszerét. A hatalom most ezzel az „alkotmányozó népszavazással” akarta legalább a látszatát kelteni annak, hogy Elefántcsontpart ismét a demokratikus alternatíva felé tart.A referendum során túlnyomó többséggel, a kormány adatai szerint 80 százalékos igen szavazattal jóváhagyott új alkotmány szerint igen nagy hatalom koncentrálódna az elnök kezében. Kétségtelen, hogy ez Guei tábornok regnálását szentesítené. Az államfőt a módosítás értelmében öt évre választanák közvetlen választással, mandátuma egy alkalommal meghoszszabbítható. Ő lenne a végrehajtó hatalom kizárólagos birtokosa, kinevezheti vagy visszahívhatja a neki felelős miniszterelnököt, kezdeményezhet törvényeket, népszavazást írhat ki. A junta szeptember 17-re tervezi az elnökválasztást, október 29-re a törvényhozási választásokat. Az elefántcsontpartiak többsége francia lapértesülések szerint úgy véli, hogy Guei, aki a puccs utáni hetekben gyakran hangoztatta érdektelenségét a hatalom iránt, indulni fog a megmérettetésen.Egy katonai puccs kereteibe Afrikában belefér, hogy az államcsíny vezetője törvényesíteni próbálja hatalmát. Egyedülállónak mondhatók viszont azok az eszközök, melyekkel Guei és adminisztrációja (a puccsot, az elsőt az ország történetében fiatal tisztségviselők támogatták – a szerk.) legerősebb politikai ellenfelét, Alassane Ouattara volt miniszterelnököt próbálják kiszorítani az elnökjelöltek közül. Az új alkotmány ugyanis – amely kötelezi a kormányzó országos bizottságot, hogy hatalmát hat hónapon belül egy civil elnöknek és parlamentnek adja át – az elnökjelölteknél feltételként tűzi ki az elefátcsontparti állampolgárságot és azt, hogy a jelölt apja és anyja se rendelkezzen más állampolgársággal. Outtaráról ugyanis azt beszélik, hogy Burkina Fasóból, avagy az egykori Felső-Voltából származik.Erre a kitételre reagált Charles Josselin, a francia kormánykapcsolatokért felelős miniszter, aki a szeptemberi elnökválasztásokról szólva kijelentette: minden jelölt előtt meg kell nyitni a lehetőséget arra, hogy indulhasson – a választásokat „mesterséges akadályok nélkül, egymás kizárását elkerülve” kellene megtartani. Josselin megjegyezte: a demokrácia és az uniformis nem összeegyeztethető. A francia miniszter véleménye „spontán” reakciók sorozatát szülte a hadsereg álatal ellenőrzött utcákon, ahol több száz fős tüntető csoportok tiltakoztak a múlt héten az ellen, hogy Franciaország beavatkozzon Elefántcsontpart belügyeibe. Mindemellett a hadsereg nyomására a szervezők visszaléptek az RDR (Republikánus Tömörülés) által szervezett demonstráció megtartásától, ahol a volt miniszterelnök szimpatizánsai ismertették volna programjukat. Ez a tüntetés talán „még spontánabb” lett volna... A Le Monde hozzáfűzi: Alassane Outtara félreállítása egy olyan országban, amelyben 60 etnikum és három nagy vallás él együtt, felszíthatja a feszültségeket, amelyek régóta bujkáltak a békésnek tűnő felszín alatt Elefántcsontparton.