Emberközeli támogatások

Sikeresen megpályázott projektek, működő határ menti kezdeményezések – a PHARE-program kormányzati koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter, Boros Imre nem nevezi sikerágazatnak területét, „csak” elvégzi feladatát. Ebből pedig akad elég: három-négy éves lemaradásokat kell behoznia.– Felgyorsult a PHARE-programok végrehajtása, hiszen már ebben a hónapban sor kerülhet a 2000-es együttműködési megállapodás aláírására. Sikerült behozni a korábbi évek lemaradását?– A több évre visszamenő lemaradások lassan eltűnnek: az 1998-as programot fogyasztjuk még, az 1999-esben már bent vagyunk és a 2000-esről szóló megállapodást is hamarosan aláírhatjuk. Azt mondanám, ez az a pénzmennyiség, amellyel „üzemi hőmérsékleten” tartjuk a rendszert. Ami az idei PHARE-együttműködési megállapodást illeti – amely mintegy 96 millió euróról szól –, a dokumentáció már az első negyedév végén kikerült Brüsszelbe. Ott a bizottságok átnézték, végül az igazgatótanács elé került, amely áprilisban jóváhagyta azt. Az okmányokat elvileg már korábban is alá lehetett volna írni, de még így is elégedett vagyok azzal, hogy a tizenkettedik hónap helyett a nyolcadikban kerülhet rá sor.– Hogyan oszlik meg az évi 100 millió eurós PHARE-támogatás?– A megállapodást korábban három év alatt lehetett végrehajtani, most két év alatt – tehát azt, hogy mennyi egy adott évben a tényleges felhasználás, attól függ, hogyan haladnak a programok. Így lehet kevesebb, mint az éves allokáció. Például a Horn-kormány idején egyre kevesebb volt az összeg, lement egészen 60 millióig, most 1999-ben viszont 120–130 millió volt a tényleges felhasználás, most elmegyünk 180–200 millióig, miközben a korábbi programokat is „kifüstöljük”. A további EU-csatlakozási alapok megnyílásának az is feltétele volt, hogy a PHARE-programot – amely az első instrumentum, és végig a legfontosabb lesz az EU-csatlakozásban – határidőre teljesítse az ország, és végrehajtsa azokat a programokat, amelyeket ennek keretében fogadtak el. Elérhető közelségbe került az ISPA- és a SAPARD-program megvalósítása, a brüsszeli bizottság az első két programot már el is fogadta.– A helyi lakosságot érintő szinten mi valósulhat meg a SAPARD vidékfejlesztő programból?– A vidékfejlesztésben ez alatt a kormányzat alatt a nulláról konkrét projektekig tudtunk eljutni. Remélem, még 2002-ig kistérségi szinten is érvényesülnek ezek a programok. Az országban összesen 154 kistérség van, ezek 30-40 ezer embert foglalnak magukba. Olyan vállalkozókat is segítünk, akik úgynevezett kistérségi környezetvédelmi mezőgazdasági szerkezetátalakító tevékenységet végeznek. Így közvetlen vállalkozói támogatásokat is magába foglaló projekteket tudunk végrehajtani. A kísérleti PHARE-programokból, az 1996–97-es időszakból összesen 137 ilyen projektet hajtunk végre. Körülbelül 50-60 kistérségben a konkrét finanszírozás is megindult – azokban, amelyek jobb programot csináltak. A lakosság és a vállalkozók a gyakorlatban is láthatják, hogy működőképes a program pénzügyi háttere is. Az olimposzi magasságokból tehát emberközelibbé válik a támogatások rendszere. Ez a lényeg, fönt kell tartani az emberek érdeklődését, lelkesedését az uniós tagság iránt – és mivel lehet jobban, mint ha látják, hogy projektek sorozatát hajtják végre uniós pénzekből a környzetükben. Az előző kormányzat például azt a szót, hogy vidékfejlesztés, nem is használta, maximum regionális vagy területfejlesztésről beszéltek – viszont abban az időszakban a regionális programok sem működtek. A lekésett pénzek jó részét területi fejlesztésekre szánták volna.– Akadálya lehet-e a PHARE-programok megvalósításának, hogy az EU ragaszkodik a társfinanszírozási rendszer érvényesüléséhez?– Gyakorlatilag erre vezethető vissza a PHARE-alapok „megcsúszása”, mely 1994–1998 közötti időszakból eredeztethető. Ekkor sajátos kettősség uralkodott a kormányzati politikában. Egyrészt hivatalos, eszmei szinten kiemelt hangsúlyt kapott az Európai Unióhoz való csatlakozás, annak mindenfajta retorikai elemének kiemelésével. Másrészt viszont a napi politikában a különböző szektorokból való pénzelvonás érvényesült. Az európai uniós pénzekhez minden esetben saját forrást, társfinanszírozást is biztosítani kell. Mivel abban az időszakban csak a legfontosabb funkciókra maradt pénz, a társfinanszírozások rendre elmaradtak, ezért a programok nem is működtek. Most viszont ez a folyamat, szerencsére, az ellentétes irányba fejlődött, még a régi, elmaradt társfinanszírozásokat is jórészt sikerült pótolni. Így mentettük meg ezeket a programokat.– Miről szól az ISPA-program, illetve ennek győri és a debreceni projektje?– Az ISPA környezetvédelmi és közlekedési infrastruktúrát támogató eszköz. E két területen nagy lemaradásaink vannak, és szükségünk van a felzárkózást támogató programokra. Évente 1,1 milliárd euró az összes ország EU-csatlakozására fordítható ösz-szeg. Ebből Magyarországra 7-10 százaléknyit szánnak. Ez különféle paraméterek alapján van kiszámítva: gazdasági fejlettség, népsűrűség. Nem mindegy, hogy 7 vagy 10 százalék jut ránk, itt nagy verseny folyik. Az aktuálisan Brüsszelben benyújtott projektek közül mindig azokat fogadják el, amelyek a célokat a legjobban szolgálják és a legnagyobb haszonnal járnak. Ebben a versenyben az első két magyar projekt, a győri és a debreceni győzedelmeskedett.– A győri projekt egy víztisztító berendezés. Célja a kapacitásbővítés, a hatékonyság fokozása. Magyarországon kétfajta probléma van a víztisztítással: egyrészt egyes helyeken nagyobb területet csatornáztak, mint amennyi szennyvizet képesek tisztítani, itt tehát a kapacitásokat bővíteni kell, ez az egyik probléma.A nagyobb gond az, hogy a jelenlegi, korábban épített víztisztítók hatásfoka nem üti meg ez európai normákat – a tisztítás után kibocsátott szennyvíz még mindig mocskos.– A debreceni projekt hulladékkezeléssel és -gazdálkodással foglalkozik. Ennek lényege, hogy a kommunális hulladékot szelektálva gyűjtsük be, és ezzel azt előkészíthetjük, hogy később ipari nyersanyaggá váljon. A recikláltatás egész iparágat tud létrehozni: a hulladékgazdálkodás tehát nemcsak költség, hanem bevétel is. Ez is egy mintaértékű projekt lesz, hiszen országosan több tízmillió tonna kommunális hulladék keletkezik évente.– Nemrég egy két-két millió euróról szóló szlovák–magyar PHARE határ menti együttműködési megállapodást fogadott el Brüsszel. Miről szólnak a határon átnyúló programok?– Az EU felfogása szerint ezek a projektek az uniós tagállamok és a tagjelöltek határain tapasztalható fejlődési lemaradásokat próbálják behozni. A határszéleken majdnem mindenhol lemaradtak, ez így volt Nyugat-Európában és nálunk is: ma gondoljunk csak a jugoszláv vagy az osztrák határra, ahol 30-50 kilométernyi szakaszon nem voltak fejlesztések. A közös programok hozzájárulhatnak a nemzetiségi feszültségek csökkentéséhez is. A határon átnyúló támogatás régi keletű. Magyarországon először Ausztriával indult 1995-ben határ menti együttműködés. Ezelőtt Szlovákia irányába is, az első ilyen CBC (Crossborder cooperation, határon átnyúló együttműködés – a szerk.) jellegű projekt lett volna a párkányi Mária-Valéria híd újjáépítése. Első olvasatban azonban meghiúsult a kezdeményezés, mert Meciarék együttműködő készsége minimális volt. Második olvasatban a párkányi híd programját a nemzeti PHARE-programokba helyeztük vissza öt-öt millió eurós támogatással. A kivitelezési munkálatok hamarosan elkezdődnek, megvannak a tervek. Gyakorlati probléma nem látható, 2001 végére elkészül a híd. Ezen túl az egész szlovák–magyar határszakaszra érvényes az évi két-két millió eurós program. 1999-ben, az új kormány első teljes évében kezdődött ez a projekt. 2000-ben elindul a szlovén–magyar program, a román– magyar projekt is működik 1998 óta. Ez a nemzeti együttműködés a román–magyar határszakaszon évente öt-öt millió eurót jelent, míg az osztrák PHARE CBC már évi tizenhétmillió eurónál tart.