Gondok Közép-Európában

Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó közép-európai országok év eleji optimizmusa, amely jótékonyan hatott a gazdaságra is, mára jelentősen megcsappant.A hangulatromlás fontos oka az Európai Unió kormányainak kétségtelenül érthetetlen fellépése Ausztria ellen. Senki előtt nem titok Közép-Európában, hogy a hatalom birtokosai olyat tettek, ami ellentmond a törvénynek és a rendnek. Elítéltek egy kis népet a demokratikus választási eredmények miatt anélkül, hogy lehetőséget adtak volna neki a védekezésre. S mindezt olyan módon tették, ami ellentmond a civilizált nemzetközi szokásoknak. Mindaz, amit elkövettek Ausztria ellen, messze kevesebbet ártott ennek az országnak, mint az Európai Unió hírének, akkor is, ha az ügynek a valóságban semmi köze sem volt Európához. Bizonyos pártpolitikai erők által manipulált kormányok illegális, önkényes akciója volt. Az a tény is befolyásolta az eljárást, hogy 2000 első fél évében a tanács elnöke, Guterres úr ugyanakkor a szocialista internacionálénak is az élén állt, tehát egyidejűleg volt vádló és bíró is. Eljárásmódjából kiderült, hogy egyáltalán nem ismeri ki magát az Európa-jogban, ami miatt olyan zavar támadt, ami sok kárt okozott.Még ennél is komolyabb az Európai Unió bizonyos bürokratáinak és technokratáinak az az eljárása, amellyel ismételten megkísérlik a kibővítést eltolni. Ez indirekt módon összefügg az Ausztria elleni akcióval is. Élesen rávilágított erre a bizottság elnökének, Romano Prodinak az a nyilatkozata, amelyben azt állította, hogy az ausztriai eseménynek ismeretében sokkal erőteljesebben kell fellépni a többi – még nem uniós tag – országgal szemben. Ehhez járult az a gondolat is, hogy a felkészülésben előrehaladott országokat és a többi felvételre várót egy csomagban kellene kezelni. Bizalmasan, mintegy súgva hozzátette, hogy így sok pénzt takaríthatna meg az Európai Unió. Attól eltekintve, hogy ez nem igaz, egy ilyen eljárás újabb törést okozna az unió alapelveiben.Ma újabb gondok jelentkeznek Közép-Európában amiatt, hogy – talán a nem is távoli jövőben – ismét kitörhet egy háború, ezúttal Montenegró miatt. Hogy mit jelent egy ilyen konfliktus, az mindenkinek világos, aki a korábbi események, nem utolsósorban a koszovói művelet hatásaira emlékszik. Majdnem biztos, hogy gazdasági krízist okozna Délkelet-Európában, ahol Horvátország, Szlovénia, Albánia, Bosznia és Macedónia szenvedne a legtöbbet. Görögországot kevésbé érintené, mivel az, mint a koszovói háború idején, veszteségeit a Szerbiával folytatott fegyverkereskedelemmel egyenlítené ki. Bulgária, Románia és Magyarország számára még akkor is nagy teher lenne ez a háború, ha közvetlenül nem is érintené őket.Mindez már most érezteti hatását a gazdaságban. Különböző helyeken sokat ígérőnek tűnő beruházásokat elnapolnak, sőt visszavonnak. Jóllehet a legtöbb esetben ez indokolatlan pánikreakció, de a hatásai végzetesek. Félő, hogy ez a brüsszeli bürokrácia számára kibúvót szolgáltatna a bővítés elnapolására.Az érintett országokban a szomszédságban zajló konfliktus negatív hatással lenne a lakosság magatartására. Ennek esetleges súlyos szociális következményei nemcsak a helyszínen érezhetők, hanem azokban az országokban is, amelyek számára életbevágóan fontos az Európai Unió fejlődése.Az utóbbi időben egyre több kommentár hangzik el az euró gyengüléséről a nemzetközi tőzsdén. Az elemzők az európai pénz ellen érvelnek. Ezt olyan pillanatban teszik, amikor az egyes országok abban érdekeltek, hogy mielőbb az európai valutaközösség tagjai legyenek. Emellett elhallgatják, hogy az euró egyébként csekély árfolyamcsökkenése logikus. Félnek az Európai Unió kiterjesztésének a bizonytalanságától, és ezért fékezik a beruházásokat, mialatt egy valután, akármilyen erős legyen is, egy lehetséges válsággóc közelébe jutva érezhetők a válság negatív hatásai. Tehát nem az euró beteg, hanem az Európai Unió egyes elemei. Hogy ezek a hatások hosszabb-rövidebb idő múlva eltűnnek, azt nem látják be a rövidlátó spekulánsok.Ebben a helyzetben sajnos csődöt mond a legtöbb kormány. Hallgatásba burkolóznak, nem értik meg, mennyire hasznos lenne a közvélemény megnyugtatása tárgyilagos információval. A számlát sajnos a kis „takarékoskodók” fogják megfizetni, mivel a nagyoknak sokkal komolyabb lehetőségeik vannak arra, hogy érdekeiket a kritikus időkben megvédjék. Ők pontosan tudják, hogy az euró értékcsökkenése és az Európai Unió gondjai messze nem olyan tragikusak, mint ahogy a legtöbb kommentárból kitűnik. A New York-i vagy hongkongi árfolyam-ingadozások nem az euró belső stabilitását csökkentik – azt csak az európai kormányok felelőtlen gazdaságpolitikájával lehet gyöngíteni.