Kin csattan az ostor?

A kommunizmus egyik legostobább húzása a gyógyító rendek feloszlatása volt. Ha deklarált céljaikat valóban meg akarták volna valósítani az elvtársak, minden erejükkel támogatniok kellett volna azt a különös embertípust, aki örök szegénységet fogad, kenyéren és vízen is megél, egy pici cellában lakik, és közben boldog, ha éjjel-nappal szolgálhat, gyógyíthat. Százezer ilyen, a munka törvénykönyvét hírből sem ismerő orvos és nővér játszva megoldhatta volna az ingyenes, magas színvonalú betegellátást. És milyen olcsón. Fura, de korunk társadalma szerzetesi magatartást vár el az egészségügyi dolgozóktól. Ezer szerencse, hogy a befelé fordított szöges öv vagy legalábbis a sündisznóbőrből készített önkínzó eszköz viselése még nem kötelező. Egyelőre.Érdekességeket, jó tanácsokat akartam ma is írni – gyűjtöttem is őket, de úgy érzem, megint másról kell szólnom. Az írni tudók felelőssége kényszerít: újabb jajkiáltásokat kell megfogalmaznom. Mi lesz veled magyar egészségügy? Először a friss élményekről. Huszonhárom éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen, de még sohasem fordult elő, hogy szabadságomról visszatérve azzal fogadjanak: ebben a hónapban négy műtéti nap elmarad – nővérhiány miatt. A következő jó hír az ágyszámcsökkentésnek nevezett pénzügyi varázslat volt, aztán vigasztalásul kezembe került egy „szakirodalmi kiadvány”, amely tudatta velem: egyet se búsuljak, úgyis feleslegesek vagyunk, Greta Garbo sem vetette ki a manduláit, megoldotta diétával az ügyet. Ezt követően már csak az elmaradó műtétek miatt háborgók átkaitól kellett megvédenem magamat és munkatársaimat. Nem szeretem a csúf beszédet, az idézetek ezúttal bennünk maradnak, de megalázók, fájnak. Végén csattan az ostor...Az utóbbi években épeszű ember aligha választotta az egészségügyi pályát a hirtelen meggazdagodás reményében. Lehet, hogy a maradékban tényleg van valami szerzetesi attitűd, de ezzel élni és nem visszaélni kellene. Lássuk a számokat. Kezdő, szakközépiskolát végzett nővér: 27 700 Ft, főiskolát végzett nővér 38 200 Ft, kezdő orvos 45 000 Ft (mind bruttó!). Ilyen keveset semmiféle más szakképzettséget igénylő mesterséggel nem lehet keresni. Ugye világos, hogy ennyiből saját cellára sem futja, nemhogy kenyérre és vízre? Ugyanakkor ezek a fiatal leányok, nők nem szerzetesek, okosak, szépek, csereszabatosak. Az utóbbi fogalmat hadd magyarázzam meg. Aki az egészségügyben nevelkedett, és csak néhány évet eltöltött a betegágynál, olyan tulajdonságok birtokába jut, hogy könnyedén megold mások számára legyűrhetetlen feladatokat is. Először is fegyelmezettebb, mint kortársainak többsége, mert erre nevelte az egészségügy szakmai szükségszerűségből szinte „félkatonai” szervezete. A jogos és a jogtalan elvárások úgy megedzették, hogy legalább háromszor annyi ideig tud mosolyogni, mint egy bolti eladó, ha kicsit hisztis a kliens. (A nyelv hű tükre a léleknek, tessék csak megfigyelni a megszokott szöveget: „tessék kérni” – szól a boltos, akinek az a dolga, hogy kiszolgáljon. Az egészségügyben a „tessék parancsolni” sem ritka, a melegebb „mi a gondja”, „tessék elmesélni a panaszokat” stb. sem. Ez a rutin, hiszen tényleg segíteni szeretne az ember, aki fura módon örül is annak, ha ez sikerült.) Ugyanez a helyzet az orvosoknál is, hiszen nyelvvizsgával, komoly elméleti felkészültséggel ragyogóan megoldják a gyógyszerkínáló üzletember feladatát, csak éppen talentumuk és tudásuk nagy része marad kihasználatlanul. Csakúgy, mint a legjobb beszélőkészségű értelmiségieké, a tanároké, akiket előszeretettel alkalmaz a biztosítási szakma és a többi, hasonló kvalitásokat kívánó versenyszféra-ágazat. Mi ez, ha nem (egyelőre országon belüli) agyelszívás? Vajon ez miért nem ver fel akkora port, mint az informatikusok vándorlása? Talán azért, mert évek óta tart, és már észre sem vesszük. Azt viszont már észre kellene vennünk, hogy ha nem is cseppenként, de megtelt a hordó. A nővérhiány országos, és az orvosi hiányszakmák helyzete is romlik. Nem kell ide sztrájk, lassan magától is működésképtelenné válik az egész. Ez a négy elmulasztott műtéti nap egyébként világosan megmutatta, hogy az egészségügyi dolgozó sakk-matt helyzetben van. Osztályunkon 32 mandula- és kilenc nagyobb műtétet kellett átütemezni. Nem volt könnyű. A reakciókból kiderült, hogy csak a lakosság haragját váltjuk ki egy ekkora – kényszer- – munkabeszüntetéssel, hiszen, ugye, végén csattan az ostor.A közhit még mindig azt tartja, hogy a paraszolvencia mindenkit kárpótol az egészségügyben. Ezzel kapcsolatban tessék elolvasni a paraszolvencia-bizottság jelentését. Kapható, tanulságos. Még valamit a pénzekről: jövőre 40 000 Ft lesz a minimálbér. Hála istennek. A közalkalmazotti bértábla viszont – úgy hírlik – marad, de az is lehet, hogy 7,5 százalékos emelés lesz! Ha valaki nem tudná, ez egy elvben abszolút korrekt rendszer. A táblában a vízszintes sorban a képzettségek, a függőlegesben a munkában töltött idő szerepel. Ily módon 140 rubrikában jelenik meg az adható fizetés. (Aminél többet adni szabad, de nincs miből.) Amennyiben a közalkalmazotti bértábla marad, úgy az 50., ha netán 7,5 százalékkal emelkedik, akkor a 43. rubrikába kerül az új minimálbér, és csak ezután valósul meg a differenciált bérezés! Ez nem csak azt jelenti, hogy a szakközépiskolát végzett nővér ugyanannyit kap, mint főiskolát végzett társa vagy mint az udvart takarító segédmunkás, akit így 5000 Ft (bruttó) választ majd el a kezdő orvostól – ez a kisebbik baj. Súlyosabb – belső – gondokat fog okozni, hogy a kezdő segédnővér és a számos szakképesítéssel rendelkező, 10–15 éve helytálló, három műszakban edzett társa is egyforma juttatásban részesül. Akkor legalább egymásra is haragszanak majd az egészségügyiek, ami nem tesz jót egy – a teljes egymásrautaltságra épülő – munkahelyen a betegeknek sem.Kitűnő színésznőnk egy tévériportban megemlítette: szorong, mert kislánya mandulaműtét előtt áll. Érdekes leveleket kapott: diétás tanácsokkal és egyéb varázslatokkal óvták a gyermeket a műtéttől (rendelő címe, telefon feltüntetve). Ez lesz a jövő útja? Egyébként a műtét sikerült, a beteg köszöni, jól van. Az egészségügy nem annyira.