Santoni, a túlélő

Mindenkit vádol, mindenkivel szembefordult. Francois Santoni, akit a francia sajtó a korzikai nacionalista mozgalom egyik marginalizálódott, ám tekintélyes figurájaként emleget, nagy felzúdulást keltett minapi nyilatkozatával, amelyben még Lionel Jospin kormányfő környezetét is meggyanúsította a nemrégiben merénylet áldozatává lett barátja, Jean-Michel Rossi meggyilkolása ügyében. Santoni és Rossi írták azt a közelmúltban megjelent könyvet, amely lerántotta a leplet a szélsőséges eszközökkel küzdő szeparatista szervezetek tevékenységéről. Nemrég ismeretlen személyek Korzikán, egy bár teraszán meggyilkolták Rossit, valamint barátját és testőrét, Jean-Claude Frataccit.Santoni kijelentette: „Ha Rossi és Fratacci halála nem tisztázódik, a korzikai folyamat halott.” A francia kormány ugyanis tárgyalásokat kezdett a szeparatista, vagy ahogy francia lapok fogalmaznak, nacionalista mozgalmakkal, s ennek során július végén megállapodás született, amelynek értelmében a Matignon két éven belül szinte teljes önállóságot biztosít a korzikai törvényhozásnak. Különös, hogy az a Santoni szólította fel barátjának meggyilkolását követően Jospint a tárgyalások megszakítására „a banditákkal”, akinek fejére a köztársasági főügyész még ez év januárjában öt év börtönbüntetést kért. Az FLNC-Canal historique – az A Conculta Independentista szervezet fedőszerve, e szervezetnél volt Santoni dél-korzikai országos titkár – gyilkosságokat és bombamerényleteket követett el. A köztársasági főügyész, Rémi Chaise szerint harminc év alatt több mint tízezer erőszakos cselekményt követtek el a „nacionalisták”. Egyébként Santoni 1998-ban 22 hónapig letartóztatásban várta, hogy rábizonyítsák a terrorcselekményekkel kapcsolatos vádpontokat, ám ezek közül kilencet ejtettek, s őt végül szabadon engedték.Elisbeth Guigou igazságügy-miniszter nem látta helyénvalónak az önbíráskodó politizálást, míg Jean-Pierre Chevenement belügyminiszter egyenesen őrültségnek nevezte a korzikai vezető legutóbbi, a Rossi elleni merénylet elkövetői elleni bosszút sejtető nyilatkozatait, amely a Le Figaro Magazine-ban látott napvilágot. Nem véletlen, hogy a belügyi tárca vezetőjét heves reakciókra készteti a korzikai kérdés, a sajtó Chevenement távozásának kérdését feszegeti, mióta nyílt ellentétek robbantak ki a Korzika nagyobb önállóságát ellenző politikus és kormánya között. „Santoninak fölül kell emelkednie a sokkon, amelyet kétségkívül el kellett szenvednie Rossi meggyilkolása miatt” – vélekedett Chevenement. Más a korzikaiak véleménye, Santoni kijelentette: „A nacionalisták a banditizmus egy bizonyos formájával szövetkeztek, és így finanszírozták a merényletet.” Santoni nem csak a kormányt vádolta, azt is hozzátette, hogy valószínűleg az a szervezet felelős a merényletért, amelynek ő maga is vezetője volt.Ha egyértelműen bebizonyosodott volna, hogy Santoni mennyiben részes a szeparatista akciók során elkövetett merényletekben, azt mondhatnánk, hogy egy terrorista szembesült a terrorizmussal, ám a képlet ennél sokkal bonyolultabb. A korzikai folyamat hátterét a szigeten és egész Franciaországban is a megosztottság jellemzi. Míg a korzikai illegális szervezetek megosztási kísérlettel vádolják Santonit, a legerősebb kormánypárt, a szocialisták a baszk, breton, elzászi autonómiatörekvések felerősödésétől és „a köztársaság demokratikus alapelveinek” feladásától tartanak.