A hannoveri hajó utasai

A hannoveri világkiállítás „főutcáján”, az Európa sugárúton álló magyar millenniumhajó jelképezi azt a bő ezeréves utat, amelyet a magyarság Európában megtett, és bemutatja a nagyvilágnak annak a nemzeti kultúrának a legbecsesebb mozaikjait, amelyet európai népként hoztunk létre és őriztünk meg ezer éven át. A Hannoverbe látogató vendégek körében rendkívül népszerű magyar pavilon haza is üzen: képesek voltunk, vagyunk a helytállásra és világszínvonalú teljesítményre.Molnár Pál, a Magyar Nemzet publicistája, aki már a – szinte az utolsó pillanatban sajnálatosan lemondott – budapesti világkiállítás előkészületei idején bebizonyította szenvedélyes expóvonzalmát, négy évvel megkésve bár, de most mégis tanúja és krónikása a hannoveri rendezvényen elért ragyogó magyar sikernek. A magyar nemzeti kultúra színei és ízei iránt fogékony hírlapíró olyan érzékletesen számol be riportkönyvében a hannoveri expó magyar látványosságairól és eseményeiről, hogy az olvasó úgy érzi, mintha maga is személyesen ott volna a természetes anyagból, modern technikával megépített – ég felé nyitott tenyérhez és kincseket rejtő kagylóhoz is hasonlító – építményben, és látná a millenniumi arcképcsarnokot államférfiainkkal és tudósainkkal, a gazdag történelmünket tizennégy percbe sűrítő országfilmet, az allegorikus bronzszobrokat vagy a pünkösdi ökumenikus istentiszteletet és a Kárpát-medencei magyar néptáncegyüttesek, muzsikusok előadásait.Találkozási pont: Magyarország. Ez a hannoveri világkiállítás magyar alapgondolata. Aki nem szeretne lemaradni e különleges millenniumi találkozásról, október végéig felkeresheti a magyar millenniumhajót. Aki pedig nem tud eljutni a szászországi vásárvárosba, az is kézbe veheti e riportkötetet.(Molnár Pál: A dicsőség pillanatai. Mundus, Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül)