A magyar Newmarket

Aggódtam a lóverseny televíziós közvetítése miatt – rosszul tettem. Túldimenzionáltam az ügyet, mert az átállás időszakában könnyebb lett a vétel: ami eddig kódolva volt, most kódolatlanul fogható. De rosszul tettem azért is, mert a falra festettem az ördögöt. Ugyanis az én törzshelyemen valóban nem tudták fogni az adást, se kódolva, se kódolatlanul. Erről a felsőbb hatalmak tehetnek, akik egy villám képében lesújtottak a tévéantennára, ezzel is kifejezvén: az ember felett uralkodhat a technika, de a természet még nem hódolt be. Nekem csak ilyen kozmológiai bölcselkedések maradtak – a versenyek megtekintésére nem volt lehetőségem.Hozzáértő barátaim beszámolója szerint az Őszi Kancadíj látványos és izgalmas küzdelmet hozott. Dorotytya, ifjú kora ellenére, roppant éretten versenyzett, és megelőzte a jelenlegi kancaállomány legjobbját, Zala Szépét. Dorottya is kinőtte már a „jövő nagy reménysége” titulust. Mi lett volna, ha a derbiben...?A múltkoriban már dicsértem Üzér rendkívüli teljesítményét. Szombaton „rátett még egy lapáttal”, és 2600 méteres hosszú távon is szétszórta a tekintélyes mezőnyt. Az idén ez volt a tizenegyedik győzelme, ha így folytatja, megközelíti az 1920-as évek csodalovának, Ballának a rekordját, aki egy idényben hússzor fordult vissza győztesen. (Balla történetét majd egy másik alkalommal mesélem el.)Most Alagról ejtek szót, hiszen ez a derék település nem először ad átmeneti otthont a magyar galoppsportnak, s a telep története is tartogat érdekességeket. Száztíz évvel ezelőtt Alag lakatlan pusztaság volt, terméketlen homoktenger, a fóti Károlyi-család birtoka. Ezt a 2800 hold kiterjedésű „sivatagot” vásárolta meg a Magyar Lovaregylet, „állandó készítőintézetek” céljára. Ahogy mai „magyarsággal” mondjuk, az állandó tréningtelep hamar népszerűvé vált. Közel volt a fővároshoz, a Pest–Vác vasútvonal eszményi közlekedést biztosított, de igazán vonzóvá a gondos és szakszerű építkezés tette. Olyan edzőpályát alakítottak itt ki, ami vetekedett a legjobb európai versenyterekkel. Sorban húzták fel az akkori időknek megfelelő, legmodernebb istállókat, s az idomárok, lovasok, kiszolgáló személyek csinos, mutatós lakhelyeit. A gyepesítés és a fásítás végett a telep saját vízművet kapott. A homokos puszta rövid időn belül igazi virágoskertté vált, nem véletlenül nevezték a magyar Newmarketnek. Szívesen költöztek ide a legnevesebb idomárok, lovasok és egyéb szakmabeliek, még Horthy Jenőnek, a kormányzó fivérének – aki trénerként is megállta a helyét – is volt itt lakása a 20-as évek elején. De nemcsak a lovastelep, maga a község is benépesült. Templom épült, iskola, községháza, kellemes villák és családi házak sora. A remek futópályán az Úrlovas Szövetkezet (nagyjából a mai amatőr egyesületnek megfelelő szervezet) rendszeresen tartott versenyeket, úgyhogy a XX. század elején a pesti versenyévad az alagi meetinggel kezdődött és azzal is fejeződött be.Megjegyzendő, hogy a kezdet kezdetén akadtak „szakértők”, akik kézzel-lábbal tiltakoztak az alagi tréningtelep megépítése ellen, mondván, hogy a homok megeszi a ló tüdejét. A hülyeség szakértelme akkoriban még osztály- és pártsemleges volt, de hatalomra még átmenetileg sem került. Elegendő csak azt megemlítenünk, hogy az angol telivér őse, az arab telivér tüdeje felettébb jól bírta a homok falánkságát.A székesfőváros vezetése 1914-ben felmondta a pesti, városligeti pálya bérleti jogát. A lovaregylet nekilátott az új versenyekhez céljának megfelelő területet keresni. Talált is telket, a mai Kincsem Park helyét, de elébb a háború, később a trianoni sokk és a gazdasági válság miatt az építkezés csigatempóban haladt. A felmondás négy év türelmi idővel járt, ezért csak 1918 őszén zárták be a pesti pályát. A főváros versenytér nélkül maradt. Egy esztendőre versenyek nélkül is, mert a dicsőséges Tanácsköztársaság nem ambicionálta a versenyek dicsőségét. Ám 1919. szeptember 14-én újraindult a magyar versenyzés. Alag adott otthont a futamoknak, s bár a lovak legjava Bécsben dekkolt, hogy elkerülje a román hadifogságot, s az infláció is célegyenesbe fordulva száguldott, minden versenynapon tízezrek zarándokoltak el a községbe, mert a háború és a megszállás feszültségei nem pótolhatták a futamok izgalmait. Ahogy a románok elmentek, a lovak győzelmesen bevonultak, és 1921-ben kiírták az első Magyar Derbyt. Alagon futottak először a magyar kék szalagért. Kincsem leszármazottja, a „Tehén” becenevű Vatinius nyert, felborítva minden papírformát és lótudori várakozást. 1925-ben elkészült az új pesti pálya. Alag szerényen, de dicsőségesen visszavonult eredeti hivatásához: ismét tréningtelep lett, de sokáig őrizte régi fényét, hiszen az alagi meeting még évtizedekig tömegeket vonzó esemény maradt.A szocializmus lóversenyellenes osztályharcossága „Enyészet elvtársra” bízta a telep sorsát. Csak használták, de nem táplálták. A hajdani virágoskert nyomait még felleljük, még van annyi ereje, hogy néhány hónapra a versenyek vendéglátója legyen, de valami jóvátehetetlenül hiányzik.Az illusztrációként szereplő képet Konrád Ignác, a versenylovak ihletett piktora festette. A mű ma is látható az alagi telep főépületében. A nagyméretű, szín- és részletgazdag alkotás eredetileg nem pont így nézett ki. Szerepelt rajta Horthy Jenő. Az alakot az 50-es években átmázoltatták, maradt a helyén fű, fa, bokor, ég és ruhakupac. Levegősebb lett a kép. Vegyünk egy nagy levegőt...