Babilóniai sorsjáték

Ma még a pénz képezi a szerencsejátékok fő tétjét, ám léteztek korszakok, amikor a sors „egyszemélyes szereplője” volt ezeknek a félig irányított, félig véletlenszerű fogadásoknak. Jorge Luis Borges, a nagy argentin álmodó, egyik írásában olyan sorsjátékról tesz említést, amelynek szabályszerűségei az élet szabályszerűségeivel azonosak, vagyis ebben az általa megvillantott játéklehetőségben a fogadó nemcsak pénzt és hatalmat szerezhetett, hanem rosszabb esetben fél karját, a látását, vagy még az életét is elveszíthette. A babilóniai sorsjáték tehát egy olyan, szükségszerűnek látszó folyamatnak volt végkifejlete, amelyben az új még újabbat, a jobb még tökéletesebbet hozott létre.Lehet, hogy Borges egy fiktív világ nem létező szerencsejátékát tárta az olvasók elé, ám nála – tekintve, hogy hihetetlenül alapos ismeretanyaggal rendelkezett – soha sem lehet teljesen biztos az ember. Ha pedig az irodalmat mint „tényezőt” kiiktatjuk, akkor kicsiny túlzással azt állíthatjuk, hogy napjaink szerencsejátékaiban hasonló folyamatnak lehetünk szemtanúi. A régi, jól-rosszul bevált nyerési lehetőségek úgy látszik, már nem elégítik ki a fogadók igényeit, új és még újabb lehetőségekre vágynak, s bár a játékcsinálók fantáziája egyelőre még állja a versenyt, közelinek látszik az idő, amikor a pénz nem lesz elég izgalmas a nyerni vágyók szempontjából. A modern szerencsejátéknak ugyanis a fogadó szempontjából nincs tétje. Ha nem nyerünk, megnyugtathat bennünket a tudat, hogy nem is veszíthetünk, vagy legalábbis nem sokat (kivéve persze azokat, akik szisztémákban gondolkodnak, ám esetükben már nem beszélhetünk játékról).Ahogy Borges megfogalmazta: az efféle játékok erkölcsi értéke egyenlő a nullával. A harmadik évezred küszöbén kalandokat csak koszovói társasutazásokkal (esetleg csődbe jutott utazási irodák által) átélő embereknek pedig kifejezett igényük van a pénztől függetleníthető izgalmakra. Így aztán az is elképzelhető, hogy bizonyos idő múlva néhány kezdeményezőbb kedvű szerencsetársaság büntetések beszúrásával fogja érdekesebbé tenni a nyeremények listáját. Ha ez bekövetkezik, a szerencsejátékból olyan virtus válik, amelyben dicsőség lesz részt venni.A Borges által felvázolt világ, amelyben egy társadalmon kívül álló Társaság szinte isteni hatalommal felruházva irányítja a sorsjegyjátékosok életét, nagy valószínűséggel még sokáig fikció marad, ám az izgalmassági tényező növelésével mindenképpen számolhatunk. A Mátrix című mozifilm óriási sikere is azt bizonyítja, hogy az ezredfordulós csodavárás az ilyesfajta, mesterségesen létrehozott valóság megteremtésére is alkalmas. És mert a misztikum legalább ilyen erős „szerencsejáték-gerjesztő tényező”, a játékosok szempontjából tökéletesen mindegy, hogy a meglévő játéknemek válnak egyre bonyolultabbá, vagy pedig olyan próbatételekkel nehezítik az újakat, amelyek némelyike a mítoszok világába kalauzol.Ilyenformán az sem kizárt, hogy a sorsteremtő titkos társaság végül kivonul az általa megteremtett játékból, s az a maga virtuális valóságában, önnön törvényei szerint folytatódik tovább. „Egy másik, nem kevésbé elvetemült feltételezés szerint teljesen mindegy, hogy állítjuk-e vagy tagadjuk e homályos testület létezését, mert Babilónia (a világ, az élet) nem más, mint egy végtelen hazárdjáték.” És ehhez még Borges köteteit sem kell kiolvasnunk.