Csángóföldön nincsenek magyarok?

Lassan négy éve kormányon van aRomániában az RMDSZ, de a ateljes körű anyanyelvi oktatási hálózat létrehozása kemény diónak bizonyult számára: magyar nyelvű, nappali tagozatos egyetem sem állami pénzből, sem magánkezdeményezésre nem jött létre. Az oktatás helyzete a moldvai csángók számára a legelkeserítőbb. Az általános iskolákban még a törvény adta jogoknak sem sikerült érvényt szerezni: most is úgy kezdődött meg a tanév, hogy heti egy órában, fakultatív tantárgyként sem oktatható a magyar, „idegen nyelvként” sem hangozhat el a magyar szó.– Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy Bukarest jót akar nekünk, ám helyi szinten mindent elkövetnek az intézkedéseink meggátolására – mondta Tusnádfürdőn egy csángó oktatással foglalkozó fórumon Sántha Attila, a román Nemzetnevelés-ügyi Minisztérium tanácsosa. A kisebbségügyi oktatásért felelős államtitkár munkatársa román közhivatalnoktól szokatlan őszinteséggel és önkritikával mesélte el, miként fosztják meg a szórványban élő moldvai csángókat évek óta attól, hogy anyanyelvükön tanuljanak. A hivatalnok megvizsgálta a Bákó megyei Klézse község magyar iskolásainak kálváriáját, és arra a következtetésre jutott, hogy mind az iskolaigazgató, mind a tanfelügyelőség súlyosan megszegi a törvényes előírásokat.Az Iliescu elnök 1996-os bukása utáni, demokratizálódó Romániában a klézsei szülők is úgy gondolták, hogy a változások után megfogalmazódott, jogos igényük teljesítésének immár nincsenek akadályai, ezért huszonkilencen írásban kérelmezték a Bákó megyei tanfelügyelőségnél gyermekeik számára a magyar nyelv és irodalom anyanyelvként való oktatását, valamint a romániai magyar kisebbség történelmének és hagyományainak tanítását. Kérelmükre nem érkezett válasz, ezért – tizennégy hónap elteltével! – a kérvényt elküldték az illetékes minisztériumba is. Béres András államtitkár átiratban kérte a megyei tanfelügyelőséget a kérelem teljesítésére, de érdemi megoldás helyett zaklatás jutott osztályrészül a szülőknek és gyerekeknek egyaránt. Hazaárulóknak nevezték és felszólították őket, hogy menjenek Magyarországra magyarul tanulni. Az egyik szülő, Botezatu Victoria emiatt panaszt tett a Helsinki Emberi Jogi Bizottságnál.Kilencvenhét októberében a klézsei iskola igazgatója megtagadta a szülők újbóli kérésének iktatását (kettőt fogadott el a több tucatból), s úgy tájékoztatta a megyei tanfelügyelőséget, hogy a magyar nyelv tanítását kérelmező harminc család közül csupán nyolcban van iskoláskorú gyerek, közülük kettő fogalmazott meg kérést anyanyelvi oktatásra. A nyilvánvaló hazugság ellen hiába tiltakozik a Csángómagyarok Szövetsége, a tanfelügyelőség nem lép közbe. Eközben tizenhárom szülő huszonkét gyermek érdekében egyéni kérelemmel keresi meg a minisztériumot, ezért az államtitkár újból utasítja a tanfelügyelőséget a jogos igények teljesítésére. Az iskolában történt folyamatos zaklatások és megfélemlítések, valamint a megyei lap, a Desteptarea hasábjain elkezdődött fasisztoid kampány hatására több szülő visszavonja kérelmét.1998 februárjában Marian Burghez megyei főtanfelügyelő-helyettes a helyszínen meggyőződik, hogy Klézse községben valós igény van a magyar csoport létrehozására, ezért kéri a minisztériumot ennek jóváhagyására. Ellene is megkezdődik a sajtókampány, de Andrei Marga miniszter elrendeli a „magyar nyelv tanítása érdekében szükséges lépések megtételét Klézse községben”. Márciusban Paraschiva Florescu megyei főtanfelügyelő az alprefektussal egyetértésben javaslatot tesz, hogy a klézsei gyerekek iskolán kívüli tevékenységként, a községi művelődési otthonban tanulják a magyar nyelvet, a tanárt pedig fizessék a szülők. Eközben Csicsó Antal csángó szövetségi vezető kéréssel fordul a megyei tanfelügyelőséghez, hogy az érvényes miniszteri rendelet értelmében ő maga előkészítő órákat tarthasson magyar nyelvből. Választ nem kap, de az előkészítőre feliratkozott harminc gyerek közül többet kitiltanak tanítóik a saját óráikról.Júliusban újabb panaszlevelet postáznak a csángómagyar vezetők a szakminisztériumba. Választ a főtanfelügyelőtől is kapnak, aki azzal indokolja a magyar nyelv tanításának megakadályozását, hogy az 1992-es népszámlálás alkalmával a szülők román nemzetiségűnek vallották magukat. Lapunk viszont úgy tudja, hogy – a megfélemlítés ellenére – a községben 305 ember csángónak, tizenegy pedig magyarnak vallotta magát.Az új tanév újra magyar oktatás anélkül indul, annak ellenére, ahogy egy másik (ezúttal román nemzetiségű) államtitkár is felszólította a Bákó megyei tanfelügyelőséget, hogy alkalmazzák a minisztérium korábbi, a kisebbségek anyanyelvi oktatásáról szóló rendeletét. Válaszukban a megyei tanfelügyelők kifejtik: a klézsei iskolákban tizenegy olyan kérést iktattak, amelyekben „iskolai időn kívül kérik” a magyar nyelv oktatását szabadon választható, „opcionális tantárgyként”. A hivatalnokok önmagukkal is ellentmondásba keverednek, mert a magyar nyelv mégsem kerül fel a választható tantárgyak listájára, s mivel a szabály szerint opcionális tárgyat csak a listáról lehet választani (amelyet a beérkezett igények alapján állítanak össze), a diákok nem tanulhatnak magyarul. 1999 márciusának végén a szakminisztérium országos rendeletet bocsát ki a nemzeti kisebbségek anyanyelvének tanításáról. A megyei főtanfelügyelő utasítására a rendeletet nem ismertetik a klézsei iskolákkal, mert „ott nincsenek nemzeti kisebbségek”. Szeptemberben minisztériumi küldöttség látogat el Klézsére, és a főtanfelügyelővel egyetértésben megállapítják, hogy magyar nyelvű csoport létesítése nem lehetséges, mert az érintett tanulók különböző osztályokban, szétszórva tanulnak.Idén márciusban harmincnégy gyermek szülei kérték a magyar nyelv bevezetését, heti két tanórában. A kérvény beadását követően szülői értekezletet hívtak össze, amelyre még a falu római katolikus, román nemzetiségű plébánosa is elment, hogy a kérvény visszavonására bírja a szülőket. A közel kétszázötven résztvevő sértegette és fenyegette a magyar nyelv oktatását kérőket, ezért azok elmenekültek az értekezletről. Duma Andrást, a csángómagyarok szervezetének helyi elnökét arra kényszerítették, hogy írjon alá egy fehér papírlapot, mondván, hogy majd arra írják az értekezlet jegyzőkönyvét. Duma az aláírást később hivatalosan is érvénytelenítette.Időközben a térségben járt Gabriel Andreescu is, a román Helsinki Bizottság elnöke. Az emberek elmondták neki, hogy a népszámláláskor hiába kérték a biztosokat, írják be csángónak őket, mégis román nemzetiségűként jegyezték be a családjukat. A neves román közéleti személyiség meglepődött azon, amit tapasztalt: hogy a római katolikus lelkészek mennyire ingerültek lettek, amikor szóba hozta a magyar nyelven tartott misét. Elmondta: a legsötétebb diktatúrára emlékezteti az az erős titkosszolgálati jelenlét, amelyet útja során a csángó községekben tapasztalt. Úgy véli, neves közéleti személyiségek szolidaritását megnyerve civil ellenállásra kell biztatni a csángókat, mert ez az egyetlen esély arra, hogy Moldvában is jó irányú elmozdulás történjen.Mivel a sokéves hercehurca eredménytelenségét látva több szülő elfáradt, és feladta a harcot, a magyar köztisztviselők elérték, hogy a diákok nevében a csángó szervezetek is kérvényezhetik a magyar nyelv oktatását – így idén újabb kérésekkel áraszthatták el az iskolát, a tanfelügyelőséget és a minisztériumot. Pusztina, Lészped és Klézse ötven kisdiákjának sorsáról van szó.Az idei tanévkezdés előtt a csángók szövetsége meghívta az amerikai nagykövetet a községbe. Bár a papok ellenezték a magas rangú politikus látogatását, mégis sor került rá. A falu díszpolgárává avatták, angol és román nyelvű műsorral kedveskedtek neki, de a csángó szervezet vezetőit nem engedték az ünnepi asztalhoz ülni, és nem is beszélhettek a nagykövettel. Az amerikai vendégek jóformán el sem mentek, amikor a csángó szervezet ügyvezető elnöknőjét, Rosca Szilviát jól elverték. Az egyik legharcosabb román tanítónő, Anisoara Rudei az eset után azt nyilatkozta a Desteptareának: „Egyetlen szülő sem akarja, hogy magyarul tanuljon a gyereke. A gyerekek a szünetben sem beszélnek csángóul. Egyébként az, hogy csángó, etnikai fikció.”Eckstein Kovács Péter román kiasebbségvédelmi miniszter is elalátogatott a Bákó megyei tanfelügyelőséghez, hogy meggyőzze annak munkatársait a törvények betartásának fontosságáról. A végrehajtó szerv képviselői vitába szálltak a miniszterrel: szerintük ellentmondás van az oktatási törvény és a minisztériumi rendelet között, mert nem létező gyerekek nevében kérték az oktatást. A miniszter készült: elővette a csángó szervezetek által összeállított listákat, és kérte, hogy hívják fel az iskolát. A főtanfelügyelő más listát vett elő, aztán hosszas magyarázatba bonyolódott, de végül megígérte: ha úgy igaz, ahogy a miniszter állítja, megkezdődik a magyar oktatás. Nem kezdődött meg.A csángó szervezetek még nem adták fel a reményt, de véleményük szerint a romániai magyarok politikai szervezetei nem támogatják őket megfelelően, annak ellenére, hogy tagjai a kormánykoalíciónak. Azt is sérelmezik, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök évek óta nem tartotta szükségesnek, hogy ellátogasson a csángókhoz. Hiába van meg a szükséges törvényi háttér, nincs erejük betartatni, pedig büntethető a köztisztviselők intoleráns magatartása. Duma András úgy véli, ha nem sikerül megoldani az anyanyelvi okatást, esélye sem lesz népének arra, hogy valaha saját értelmiséggel rendelkezzen. Két félelem közt nem lehet mást tenni, mint félni, mondja, mert amíg a megyei intézményekbe nem kerülnek be az embereik, „addig nem lesz, akik védjék a jogaink”.Sántha Attila tanácsos elismeri: az RMDSZ-nek nincs világos csángómagyar politikája, csak tűzoltásra vállalkozik, és „fut az események után. Rémálom, amit ebben az ügyben tapasztaltam – mondja keserűen –, az anyanyelvi oktatás elve elveszett valahol Moldva és Bukarest között.”