Egy előre bejelentett tüntetés krónikája

F ontos és rokonszenves mindaz, namiért ezek a fiatalok tüntetnnek – mondja egy nyugdíjas tanárnő Prágában a Béke tér környékén. – Beszélni kell arról, hogy csak egy földünk van, ezért figyelni kell a környezetre, arra, hogy fontosak a hagyományaink, és az ember több, mint egy bankszámlakivonat. Csak hát azok zömével, akik ezeket a gondolatokat képviselik, nem szívesen lennék egy társaságban.Prága, vasárnap délelőtt. A dombra épült Kongresszusi Központ környéke már lezárva – kék ruhás egyetemisták irányítják a politikusokat, gazdasági szakembereket a különféle színű matricával ellátott mikrobuszokhoz. Csak hologramos, fényképes kitűzővel juthat valaki az épület közelébe, többszöri ellenőrzés után. Az ezernyi közreműködő között csehországi magyar diákot is találunk, jó pénzt kap az egyhetes készenlétért. Ő meséli, hogy a rendezvény egyik szponzora majd kétszáz méregdrága luxusautót adott a delegációk vezetőinek utaztatására, ám a sofőrnek elszegődött egyetemisták rendesen rongálják a járműveket – eddig hatot sikerült összetörniük. Már érkeznek a küldöttségek, és nagy a riadalom, mert ellopták a tizenhatezer protokollcsomagot. Az is lehet, hogy elkeveredtek valahol – mondja Szombathy Gyula, aki nem fél a tüntetőktől, mert rendőrből több van, mint politikusból, és jól védhető a központ.A délután már az Óváros téren ér bennünket. Egyházi szervezetek képviselői énekelnek a templom előtt, hogy rábírják a nagyhatalmakat, engedjék el a szegény országok adósságát. A módszer nem tűnik hatékonynak, ezért átballagunk a folyón a cseh főváros „budai” oldalára, hogy megnézzük a belügyminisztérium előtt tüntetőket. Több a fotós és az operatőr, mint a protestáló. Ez utóbbiak azért gyűltek össze, hogy rábírják a belügyminisztert, engedje be a határon feltartóztatott társaikat. Furcsa figurák: egy francia mozgalmi zenekar indulóira rasztafrizurás lányok, tarajos fejű punkok és talpig feketébe öltözött anarchisták táncolnak, lobogtatják plakátjaikat. A hivatalba kettőt beengednének, ez nem tetszik nekik, a rendőrség vezetői viszont nem akarnak kijönni – a megbeszélés elmarad.Még hétfő reggel sem értjük, mi szükség a város fölött köröző helikopterre és az óriási rendőri erődemonstrációra (a főbb sugárutakon félóránként száguldanak át a több tucat csapatszállító mikrobuszból álló konvojok). Aztán valaki megsúgja: a Libensky híd mellett, egy iparterületen van a tüntetők logisztikai központja, érdemes megnézni. A sajtó képviselőit nem engedik be ugyan, de ha az ember lázadónak álcázza magát, bejuthat. Megéri: lenyűgöző a szervezettség, az egyik csarnokban közel ezren gyakorolják a rendőrökkel való összecsapást, egy harcias angol amazon tippjeit olaszra, spanyolra és görögre fordítják. Egy másik csarnokban több száz kis csoport térképen tanulmányozza a holnapi útvonalat, arrébb valóságos gyárban készülnek a transzparensek, furcsa szobrok, fegyverként is használható zászlók. Tábori konyha is van, tucatnyian tisztítják a zöldséget a lecsóba. Becsületkassza-rendszerben lehet tízóraizni és katonai kondérból teázni. Én is beruháztam tíz koronát egy szelet ananászos zsíros kenyérbe, nem volt könnyű legyűrni. Valaki elmondja: négy ember alkot egy sejtet, és egy ilyen csoportban mindeki tud mindenkiről mindent (vércsoport, rokonok telefonszáma, egészségi állapot…). Ezen belül mindenkinek van egy embere, ha bármi történik, vele kell maradnia. Minden sejtnél van mobiltelefon, négy sejt alkot egy csapatot, és így tovább. A módszer igen hatékony, a vezetők pillanatok alatt pontos képet kapnak a dolgok állásáról.Este az Ellenállás fesztiválját szervezték egy gyár sporttermében. A hetvenes évek feelingje, virággyerekek, az ember Deák Bill Gyulát várná, de helyette hippinagyi áll ellen a globalizációnak. Elfáradunk, az út másik oldalán cseh sör kapható és Forma–1 Amerikából, ezért sokan úgy gondolják, hogy máma már nem lázadnak tovább, és átcsábulnak Schumacherhez.Kedd reggel csalódás a Béke téren – sok tízezer ember helyett szerény jelenlét az engedélyezett tüntetésen. A jól értesültek csak mosolyognak, és igazuk van: egyrészt délre azért összeverődik a tömeg, másrészt három útvonalon megkezdődik a támadás a Kongresszusi Központ ellen. A legjobban védhető helyen, a völgyön átvezető viadukton lehetetlen átjutni, mégis itt próbálkoznak a legtöbben. A barikád mögött álló rendőröket provokálják, amire könnygáz a felelet, kisebb dulakodás, föltűnik egy meztelen tüntető, különböző testrészein egydollárosok. Be akartam bizonyítani, hogy a pénz nem öltöztet – mondja. A kék vonalon, ahol a kemény mag próbálkozik, vízágyú, könnygázfelhő az egyik oldalról, kockakő és sörösüveg röpül a másikról. Lassan mindeki megunja, késő délután azért még jókora adag könnygázt juttatnak a dombon levő erdőbe.Este az opera előtt van a gyülekező. Elbeszélgetek egy göröggel. A nemzeti telefontársaságnál dolgozik, azért jött századmagával, hogy a munkanélküliség ellen tüntessen. Kérdésemre, hogy miért elégedetlen, ha van munkája, azt mondja: mert elveszítheti. Most privatizálják a cégemet, a munkások felét kirúgják, idejében kell protestálni.L eülünk egy McDonald’s elé, nincs nnyitva, vagy tíz rendőr őrzi a kinrakatot. Aztán felveszik a nyúlcipőt, s csak akkor értjük meg, miért, amikor elkezdenek kopogni a kövek a biztonsági üvegen. A portál meglepően jól állja a rohamot, csak faltörő kosként használt vasrácsokkal sikerül betörni. A tüntetők vérszemet kapnak, sorra veszik az ismert külföldi üzleteket, és pár perc alatt polgárháborús helyszín lesz a Vencel térből: az egyik oldalról pajzsukat gumibottal verő kommandósok hada jön, fény- és hanggránátok, könnygáz a levegőben, a másik oldalon szedik fel a díszburkolatot. Két tűz közé kerülve nincs mit tenni, mint feltartott kézzel beállni a virágágyásba. A közeledő rendőri alakzat egy pillanatra nyit, majd összezár – mögéjük kerülve már kopognak a kockakövek, menekülni kell. Végül sikerül szétszórni a pár ezer tüntetőt. Az addig korrektül viselkedő rendőrök bedühödnek a pusztítás és sérültjeik láttán. Akit elkapnak, jól megverik, sok a letartóztatott. Sikerül kijutni, ég az ember bőre a ruha alá is beszivárgó könnygáztól.Éjjel félelmetes a belváros, a helikopterek még mindig köröznek, reflektorokkal keresik a tüntetők csoportjait. Minden bezárva, bedeszkázva, alig találunk olyan grillsütőt, aki abban reménykedik, hogy a tüntetők is megéheznek.M ásnap reggel mindenki mérlenget von, elhatárolódik és sajnnálkozik, a kommandósok felszámolják a logisztikai központot, a belvárosban minden rosszul öltözött figurát igazoltatnak. A szervezők a Béke térre tervezik a még ott levők élelmezését, de hiába, hármas zár alá vonták a környéket: a kíváncsiskodókat rendőrök tartják távol, a kommandósok pedig egymásnak háttal állva mindkét irányból védik az utcát – sem bejutni, sem kitörni nem lehet. A hangosabbakat kiemelik a bámészkodók közül, igazoltatják és elszállítják. Pár száz főnyi tüntetőt beszorítanak egy utcába (bebörtönzött társaik kiszabadítását akarták kikövetelni), ők előbb az erőszakmentességről skandáltak jelszavakat, de ahogy teltek az órák, egyre jobban nőtt a türelmetlenség és az éhség. Páran a téren maradtak, és ők jártak jobban, mert bőven ehettek a több száz fő ellátására szánt kondérokból.A Németországból érkezett, fekete bomberdzsekit és Világbank-ellenes matricát viselő Johanna csak pityergett a templom lépcsőjén, mert barátait úgy megverték a rendőrök, hogy ki kellett hívni a mentőket. Nem tartja tragédiának, hogy szétverték a gyorséttermeket, szerinte a cseh embereknek nem ártottak ezzel, mert nem az ő tulajdonuk. Aki pedig ilyen helyen dolgozik, magára vessen.Egy idősebb prágai polgár, aki a kettős zár közé szorult, tört angolsággal, de annál nagyobb hévvel fejezte ki nemtetszését a történtek miatt.– Pár éve még örültünk, hogy a térségben először nálunk lesz valutaalapi és világbanki közgyűlés – mondja –, mert tudtuk, hogy ez a szép város megfogja az idelátogató politikusokat, és később a családjukkal is visszajönnek. De rossz irányba változott azóta a világ, ezek a nyugati fiatalok szocializmust akarnak maguknak. Nekem aztán volt alkalmam és időm megtapasztalni a szocializmust, semmi jót nem láttam benne. És tudja, mi a furcsa? A gazdagok elleni gyűlölet árát most is nekünk, támogatásra szorulóknak kell megfizetnünk…