Életre ítélve

„Jelentéktelen csodabogarak vagyunk vagy egy eredendően életre ítéltetett univerzum elvárt és kikerülhetetlen eredményei?” Paul Davies, a világszerte elismert tudós most magyarul is megjelent könyve erre a kérdésre keresi a választ. A kérdésre, amely napjainkban tudományos berkekben nem kisebb vitát kavar, mint egykor Darwin evolúcióelmélete. Darwin alapvetéseire azóta a pápa is áldását adta, ám e mostani disputában nem biztos, hogy azok diadalmaskodnak, akiknek ortodox tudománya „a céltalan mindenség nihilisztikus filozófiáját vonultatja fel, egy kozmoszét, ahol az élet és az értelem, a tudomány és a művészet, a remény és a félelem csupán a visszafordíthatatlan kozmikus felbomlás kárpitjára hímzett szerencsés véletlenek”.Paul Davies lebilincselő könyvében az élet titkát kutatja: mikor és legfőképp hogyan éri el az anyag a szervezettségnek azt a fokát, amikortól már élő szervezetnek tekinthető? Honnan származik az élő szervezetek információtartalma, amely az élettelennel szemben minőségileg újat képvisel? Egyáltalán, honnan származik a világmindenség információtartalma? A kozmológus – szigorúan a tudomány talaján állva – érzékelteti: a világegyetem keletkezésének kérdése elválaszthatatlan az élet keletkezésének kérdésétől.Davies szinte észrevétlenül csepegteti belénk azokat az alapismereteket is, amelyeknek az elsajátítását gimnáziumi tanulmányaink alatt esetleg elmulasztottuk. A szerző arról is beszámol olvasóinak, hogy könyvének megírása közben hogyan változtak meg a nagy kérdésre adott válaszai. „Most, hogy átrágtam magam az elmélet sokféle változatán, sokkal szkeptikusabb vagyok. Roppant valószínűtlennek találom, hogy kizárólag a megfelelő kémiai reakciókra vagy a megfelelő molekulákra volna szükség, és ripsz-ropsz, meg is jelenik az élet. Úgy vélem, a biogenezis misztériumában nem újszerű kémiával történik meg majd az igazi áttörés, hanem valamiféle elvileg új révén” – írja. Az olvasó csak egyetérthet ezzel, mikor azzal szembesül, hogy egyetlen fehérjemolekula spontán kialakulásának esélye 1:10 a negyvenezren (10 és utána 40 ezer nulla). Ha azonban kiderül, hogy a világegyetem törvényei elősegítik az önszerveződést, mi több, az élet felé mutatnak, e hihetetlen valószínűtlenség parancsoló valószínűséggé, kozmikus imperativusszá változhat. Hogy mi ez a Davies által emlegetett „elvileg új”, és hogyan lehet az életbarát világegyetemről értekezni anélkül, hogy a tudomány szikláiról a teológia ingoványába tévednénk, nos, erről szól Az ötödik csoda. (Paul Davies: Az ötödik csoda. Vince, Budapest, 2000. Ára: 1950 forint)