Fohász Magyarországért

Mindössze két előadást terveztek belőle, aztán tizenvalahány lett abból a magyar irodalomból szemelgető verses, zenés összeállításból, amelyet Fohász Magyarországért címmel Szeghalmi Elemér szerkesztett és Iglódi István rendezett a 2000. esztendő elején a Várszínházban. Kölcsey Ferenccel kezdték a „fohászt” az előadók (a műfaj színe-virága, pályakezdők és nagy öregek, ígéretes fiatalok és kiteljesedett tehetségek: Csernus Mariann, Császár Angela, Sinkovits Imre, Csurka László, Béres Ilona, Moór Marianna, Raksányi Gellért, Kubik Anna, Tóth Éva, Szakácsi Sándor, Szélyes Imre, Benkő Nóra, Bede Fazekas Annamária, Jászai László és Rancsó Dezső), vele is fejezték be. A Himnusszal. Közben Eötvös József és Pázmány Péter prózája, Petőfi, Vörösmarty, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Arany János, Dsida Jenő és Márai Sándor költészete. S a többi híres – vagy sajnálatosan feledett – irodalmi esdeklés a hazáért, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály sorai. Ez volt az ország első számú színtársulatának nevezett együttes millenniumi „beköszöntője” (pártfogolta produkciójukat a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is). Beépült a Várszínház repertoárjába, s mert könnyen mozgatható produkció, utaznak a Fohásszal, ahová csak hívják őket. A határokon túlra is szívesen elindulnak vele, ha kérik, és ha lehetőségeik engedik.Millenniumi bemutatónak nevezik a kétszáz éves Vörösmarty Mihály tiszteletére színre kerülő Csongor és Tündét is, amelynek a premierje december l-jén lesz a Hevesi Sándor téri nagyszínházban. A magyar színművészet legjobbjait kérte fel a rendező, Iglódi István a bicentenáriumi ünnepi alkalomra. Csongor úrfit Kaszás Attila játssza, a Kalmárt Kállai Ferenc, a Fejedelmet Kozák András, a Tudóst Sinkovits Imre, Tündét Auksz Éva, Mirigyet Törőcsik Mari. Balga Szarvas József lesz, az Éj Béres Ilona. Ezzel az előadással jelen lesz tehát a színház repertoárján a magyar drámairodalomnak az a három tartópillére, amely nélkül a jelenkori színházi élet ingatagnak tűnik, és amely egyetlen nemzedék ismeretvilágából sem hiányozhat. Vörösmarty Mihály drámai költeménye mellett színen tartják a Bánk bánt és a madáchi Tragédiát is.„Kemény dió” minden rendezőnek az 1830-ban keletkezett Csongor és Tünde a maga életre keltett meseerdejével, tündéreivel és ördögfiókáival, boszorkányaival, szimbolikus-filozofikus alakjaival. Nehezíti a színre vivők dolgát, hogy ott botladozik Vörösmarty színpadán – a föld fölötti idealizmussal szemben – a földhözragadt realizmus is, az eszmei magaslatokkal párba állított, játékos és mulatságos élet. A rendezők általában vagy az egyik vonulatát emelik ki a drámai költeménynek, vagy a másikat: filozófiai értekezést formálnak belőle vagy aranyos mesejátékot.– A közönség meg arra vár, mikor jönnek az ördögök – mondja Iglódi István. – A mai világirodalomban, akárhová nézünk, azt látjuk, divatba jöttek megint a mesék. A Csongor és Tündének a mesés vonulatát nekünk sem kell szégyenleni, de azt sem engedhetjük, hogy mesejátékká édesedjen Vörösmarty műve.Az eszmei tartalom hordozói – a három vándor, kikkel Csongor két alkalommal is találkozik – nem csak a dezillúziós romantika hajtásai. Szavaiknak, amelyek az emberi küzdelmek és célok kilátástalanságát tanúsítják (a Kalmár hajói elsüllyednek, a Fejedelem hadait szétszórják, a Tudóst az örök kétkedés őrületbe kergeti), ma is figyelemre méltó a jelentésük, óriási a súlyuk. De fontos a sugallata a boldog befejezésnek is, hiszen a két fiatalt mindenért kárpótolja (a „kozmikus céltalanságért” is, a belső bizonytalanságért is) az „egy szerelem”.Iglódi István szeretné érvényre juttatni azt az iróniát-öniróniát is, amely a szerzőnek egyes-egyedül erre a művére jellemző. Elsősorban a két főhős alakja révén. Általuk talán olyan kedvesen groteszk Csongor és Tünde jelenik meg a Nemzeti színpadán, amilyet – eddig – nemigen láthatott a közönség. A zenét Orbán György szerzi az előadáshoz, a díszleteket, jelmezeket az ukrán Szergej Maszlabojscsikov tervezi. Az ő közreműködése is jelzi, Kelet-Közép-Európára nyitó Vörösmarty-mű jelenik meg december l-jén a Hevesi Sándor téri teátrumban.