Három szál rózsa

A bányászok hallgatnak. Gyászünnepségen így illik, mert hiába a fúvószenekar, a sör, a virsli meg a vásári sátor, a Putnok Bánya Kft. királdi üzeme Mocsolyás aknájának bezárása szomorú esemény.Erzsike, a kocsmáros csípőre tett kézzel figyeli a konvojt. Zörgő Ikarusok döcögnek az úton, komor füstfelhőbe borítva a főkapu előtt ácsorgó népet. Azután konszolidált luxusautók érkeznek, Renault és Honda, semmi flanc, az égett gázolaj bűzébe mégis üde szalonillat keveredik.– Holnap meg rali lesz – jegyzi meg Erzsike, és bezárja a boltot.A buszok vörösoktóber-öltönyös sereget ontanak az udvarra, a személygépkocsikból díszegyenruhás bányászok bújnak elő: a menedzsment megadja a módját, hiszen az utolsó csille felszínre hozatalának ünnepe nagy dolog egy bánya életében, helyesebben a halálában.A királdi székhelyű Putnok Bánya Kft. 1993-óta működött önálló, korlátolt felelősségű társaságként, ám az idén már majd másfél milliárdos állami támogatásra szorult. Nem lehetett megmenteni tehát a nagy múltú üzemet, még akkor sem, ha a termelés befejezése miatt sok száz bányász veszítette el munkahelyét. Legtöbbjük sorsa bizonytalan: a szerencsésebbek májusig maradhatnak, s végezhetik a gépek kiszerelését, a többiek Putnokon, Ózdon, esetleg a királdi kerékpár-összeszerelő üzemben próbálhatnak szerencsét, szám szerint százharmincan. Október 1-jétől a magántulajdonú Gömör Szén-Épker Kft. alkalmazottaiként hozhatják felszínre a mélyben hagyott kétszázötvenezer tonna szenet.A bizonytalanság a bányászzenekar játékán is érződik, egy-egy futam – talán a regisztrált munkanélkülieké – időnként el-elkalandozik, igaz, szinte rögvest vissza is talál. Annál nehezebben leli a helyét az ünneplő közönség, mert a zenészek az iroda előtt fújják, az utolsó szenescsille viszont egészen bizonyosan a hátsó traktusban bukkan majd elő a föld alól. A térzeneként meghirdetett toporgásnak a vezetőség megjelenése vet véget, s a magabiztosan masírozó díszegyenruhások nyomában a tömeg is megtalálja a helyes irányt.Negyedórányi várakozást követően a felszínre érkezik az utolsó műszak. Ötvennyolcan dolgoztak a tárnákban, övék a feladat, hogy az udvarra tolják az utolsó csillét. S amint a szénnel telt kocsi kigördül, megfordítják a bányászjelvényt, tudatván mindenkivel, hogy Putnok-Királdon egy korszak véget ért. A bányászok elérzékenyülnek, néhányan a könynyeiket sem szégyellik, egyikük három szál fehér rózsát dug a széntömbök közé, és szól a bányászhimnusz. Leghamarabb Kárpáti László, a Putnok Bánya Kft. ügyvezető igazgatója szedi össze magát, s az alkalmi emelvényt birtokba véve megkezdi ünnepi hozzászólását.Húsz perccel később egy magyarul nem beszélő külhoni vájár tüdejéből szakad föl az első fáradt sóhaj, de fél óra múltán már a teljes hátsó sor mocorog.– Beruházás beruházást követett – közli a szónok, s a meddőhányó mögötti dombon legelészve három tehén billeg a képbe. – A termelési potenciál... – folytatja, de jön a negyedik jószág is. Az állat megtorpan, rezzenés nélkül bámul, és még egy szomorú múút is elereszt, amire viszont már senki sem figyel, mert egyrészt valamelyik vidéki újság tudósítója élete kockáztatásával a felvonók tetejére kapaszkodik, másrészt az ügyvezető igazgató bejelenti az ünnepség hivatalos részének végét.A megemlékezés feszültségétől szabadult bányászok hamar megszállják a sörsátrat. Virsli mustárral és borsodi világos a menü, papírtálcán, hogy valóban minden a régi szép időkre emlékeztessen. Az ingyenkoszt mégsem csábít mindenkit, egy kis csoport Erzsike kocsmája felé indul. Rumot isznak.– Nyolc éve nyitottunk, direkt azért, hogy a bányászokat kiszolgáljuk – mondja a Garázs borozó tulajdonosa, és újabb féldeciket készít az asztalra. – Hát most mi is bezárunk, úgysem jön vendég.A talponállóban a másnapi ralifutam a téma, tárnát, kamrát, fejtést senki sem emleget, nincs azokban semmi újdonság, már megbeszéltek mindent odalent. A sörsátorban viszont komoly szakmai vita bontakozik ki. A munka nélküli vagy azzá váló bányászok a Gömör Szén-Épker Kft.-hez szerződött társaikat korholják.– Rabszolgamunka lesz, embertelen körülmények között – állítják, mivel szerintük a fatámasztásos, kamrás fejtés sokkal veszélyesebb a Mocsolyás aknában alkalmazott pajzsos kitermelésnél. Egyesek még azt is tudni vélik, hogy a vezetőség a bányászoknak felkínált másfél millió forintos támogatásra pályázik, s ha majd a pénz elfogy, az új kft. is beszünteti a tevékenységét.– Úgyhogy azt a pénzt kapjátok a robotolásért, ami egyébként is a tiétek lenne – hangoztatják a munka nélkül maradtak, majd egymásra köszöntik az üvegeket, s a hangos kortyok lassan elnyomják a vita zaját.A sátai Eke Károly és Restás László nem vesz részt a bánatos mulatozásban. Inkább hazafelé indulnak, falujuk Királdtól tizenöt kilométernyire fekszik. A hegyi szerpentinen jó félórányi az út, de megéri. Sáta gyönyörű, az apró település a környék legszebb részén fúrja be magát a hegyek közé. Eke Károly a családjával a falu felsőbb részén lakik, ahol még a kevés autó zaját sem hallani. Házuk száz négyzetméternél is nagyobb, akkor készült, amikor még illett nagyot építeni, és szénfűtéses, természetesen.– A bányától kaptunk szenet, és amikor több mint tíz esztendeje elszegődtünk a vállalathoz, a pénzünk is jó volt – emlékezik a családfő. – Mostanság a családi pótlékkal együtt hetvenezer ha összejön. Ennél kevesebbért már nem szívesen mennék el dolgozni.Az évenkénti ingyenes szénadag elmaradása a Restás famíliát is érzékenyen érinti. A fiatal pár azonban tizenkét esztendeje él boldog házasságban, így bizonyosak benne, hogy a Lászlót fenyegető munkanélküliséggel is képesek megbirkózni. A harmincéves bányász eredeti foglalkozása központifűtés-szerelő, mégis szeretné továbbra is a föld alatt megkeresni a kenyérrevalót. Ellenben a felesége, Edina örül a dolgok ilyetén fordulatának, s reméli, hogy párja talál majd a felszínen a bányászatnál kevésbé veszélyes foglalkozást.– Majd csak találok valamit – véli Restás László –, ha kell, akár Ózdra is bejárok. Persze ott sem jobb a helyzet, egész Borsod ilyen szerencsétlen. Csakhogy szeretünk itt lakni, a kert végében ott a patak, nyáron belerakunk hűlni egy rekesz sört, aztán főzünk egy bográcsost. És egyébként rali is lesz a hét végén.