Integráció után: Semmelweis Egyetem

Három, egyenként is jelentős egyetem összevonásával jött létre a Semmelweis Egyetem 2000. január elsejével. Sótonyi Péter rektor is ettől a naptól tölti be tisztét az intézmény élén. Elsődleges feladatának tekinti a karok és az intézmények közötti konszenzusteremtést, az integrációból adódó kihívás felmerülő kérdéseinek megoldását azért, hogy az egyetem továbbra is megállja a helyét a nemetközi – és a diákokért folyó – versenyben.– Eddigi tapasztalatai szerint milyen változásokat hozott a három egyetem egyesítése?– A Semmelweis Orvostudományi Egyetemhez hasonlóan a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem és a Magyar Testnevelési Egyetem külön-külön is zászlóshajó volt a maga tudományterületén. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem csatlakozásával megsokszorozódtak a klinikák, amiknek a működését meghatározóan az Országos Egyészségügyi Pénztár finanszírozza. Az adott helyzetben nem könnyű olyan megoldásokat találni, amelyek lehetővé teszik zavartalan működésüket, hiszen mindegyik az úgynevezett progresszív betegellátás letéteményese. Ez azt jelenti, hogy a legbonyolultabb esetek legmagasabb szintű kezelését is képesek elvégezni. A finanszírozásban sajnos igazából ez a teljesítmény eddig még nem jelent meg. A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem csatlakozásával a Semmelweis Egyetem magáénak mondhatja az Egészségügyi Főiskolát, amely új színfolt, az oktatási kínálatot teljessé tevő tényező. A Magyar Testnevelési Egyetem is sajátos felsőoktatási intézmény a maga értékeivel, a testnevelő tanároktól az olimpikonokig az egészségügyi és sporttudományok nemzetközi szintű szakembereit képezi.– A három nagy intézmény egyesítése során nyilván csoportérdekek ütköztek. Ön az elmélet, vagy a klinikum oldalán állt?– Úgy vélem, a karok képviselői az ideiglenes intézményi tanácsban azért szavaztak bizalmat nekem, mert igazságügyi orvosként jó értelemben véve a tudományterületem nem kapcsolódik sem az elmélet, sem a klinikum tárgyköréhez. A kettő között van, így egy érdekcsoporthoz sem tartozik. Szakterületemből adódóan felelős vagyok részben az egészségügyi működés gyógyító tevékenységének minőségi kontrolljáért is. Meggyőződésem, hogy az adott helyzetben nyugodtan, higgadtan, lehetőleg érzelmektől mentesen kell gondolkodnunk, cselekednünk, és megoldanunk az előttünk álló feladatokat.– Mire gondol pontosan?– Az egyetemek minden bizonnyal versenyezni fognak a hallgatókért, amelyet én jónak tartok. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi, viszonylag merev, kvótán alapuló felvételi rendszer átalakul. Az egyetemi karok számára nem közömbös a hallgatói létszám, hiszen a normatív finanszírozás összege együttesen határozza meg az oktatásból származó bevételt. Alapvető érdek tehát, hogy minél több hallgatója legyen az intézménynek. A Semmelweis Egyetem sajátos helyzetben van, mert úgynevezett egészségtudományi egyetem, szemben a pécsi, a szegedi és a debreceni társintézményekkel, amelyeknek sokkal több kara és ebből következően nagyobb hallgatói létszáma is van. Az tény, hogy nálunk ötvöződik a prevenció, a kuráció és a rehabilitáció hármas egysége, így minden vonatkozásban egészségtudományi egyetem vagyunk. Az intézmény rendelkezik mindazon feltételekkel, amelyek biztosítják a szakemberképzés magas színvonalát és az európai piacon minden téren versenyképes diplomákat. Hiszem, hogy hallgatóinkat a tudás megszerzése mellett az élet tiszteletének etikájára is nevelni kell.– Hogyan oldják meg a karok közti átjárhatóság kérdését?– Ez egy rendkívül összetett feladat, mert az integráció pozitívuma lehet a hallgatói mobilitás, a karok, szakok közötti átjárhatóság, vagyis egy diák egyszerre, esetleg párhuzamosan több tudományterületen szerezhet ismeretanyagot, sőt további diploma birtokosa is lehet. A mobilitás feltételeit minden bizonnyal a kreditrendszer bevezetése teremti meg. Csak a minőség teheti a hallgatót szakmája magas szintű művelésére, emberileg is alkalmassá és versenyképessé. Az egyetem felelőssége rendkívül nagy, hiszen ha egy hallgató az intézményünk valamelyik karát választja, akkor joggal elvárhatja, hogy a képzés, a tudás, amelyet kap, magas szintű legyen. Az intézményi minőségbiztosításban most tesszük az első konkrét lépéseket, fő feladat a minőségi kultúra létrehozása. Ebben rendkívüli segítséget nyújtott a Magyar Akkreditációs Bizottság, amely 2000-ig elvégezte felsőoktatási intézményeink akk-reditációját. A Semmelweis Egyetemen több mint ezer külföldi hallgató tanul angol, illetve német nyelven. Visszajelzéseink szerint a hazájukba visszatérő diákok tudásszintje minden vonatkozásban megfelel az anyaország elvárásainak.– Mi most az ön legfontosabb feladata?– Természetesen alapvető kérdés, hogyan tudjuk a kari és egyéni érdekeket összeegyeztetni. Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyszámú tanszéket, a párhuzamosságokat ebben a struktúrában nehezen tudjuk a a jövőben működtetni. Az is tény, hogy ezeknek az intézményeknek szakmai és tudományos szinten kiemelkedő a teljesítménye. Az egyetem szempontjából legoptimálisabb működés megválasztására törekedve kell kialakítani az új szerkezeti felépítést. A rektornak ebben a kérdésben kiegyenlítő feladata lehet, hiszen a karok önálló életüket élik, tehát a vezetéstől joggal várom a megoldás körvonalait. Ki kell emelnem, hogy a karok vezetői között igen jó kapcsolat alakult ki, ezért bízom abban, hogy törekvéseink sikerrel járnak.– Melyek a konkrét átalakítási tervei?– Az egyik nagy kérdés, hogy a jelen finanszírozási rendszerben hogy tudjuk gazdaságosan működtetni a Semmelweis Egyetemet. A mi intézményünk jelen van a főváros szinte minden kerületében, tehát gazdaságtalan ebben a szétszóródott struktúrában működtetni. A megoldás campusok létrehozásában van. Az intézményfejlesztési világbanki pályázat segítségével szeretnénk egy nagy oktatási centrumot létrehozni, amelybe első lépésként az elméleti intézetek egy részét helyeznénk el.– Mikor kezdődhet el a beruházás?– Amikor a világbanki pénzforrásunk megnyílik, el tudjuk kezdeni az érdemi tárgyalásokat a önkormányzattal, a terveket elkészíttethetjük, értékesíthetjük ingatlanainkat, belefoghatunk az építkezésbe.– Milyen egyéb anyagi lehetőségeik vannak?– Vitáink vannak az egészségpénztárral a finanszírozást illetően. Az biztos, hogy léteznek olyan orvosi beavatkozások, amelyek az egyetem számára ráfizetésesek, de miután a progresszív betegellátás intézményéről van szó, a beteg a klinikáról értelemszerűen nem küldhető tovább. Az egészségügyben sürgősen meg kell oldani a bérezés problémáját, már körvonalazódnak a törekvések. A Magyar Orvosi Kamarának ebben a kérdéskörben meghatározó szerepe lehet. Ameddig a magyar egészségügyben nem lehet a helyére tenni a paraszolvencia rendszerét – amely véleményem szerint orvostársadalmunk 95 százaléka számára megalázó –, addig nem lehet sikeresen hozzányúlni az egész struktúra átalakításához.– Hogyan lehetne megoldani ezt a problémát?– Az orvos teljesítményét, tudását, áldozatvállalását meg kellene fizetni. Nem lehet egy osztályvezető főorvosnak 80, egy egyetemi tanárnak 150 ezer forintos alapfizetése. Természetesen újra átgondolandó az egész magyar felsőoktatás bérezésének a rendszere is.– Az oktatási tárca már dolgozik ezen...– Ez biztos, hogy előrelépést jelent, emellett nagyon örülök annak, hogy a módosított felsőoktatási törvény az egyetemi tanári kinevezésekkel kapcsolatosan megfogalmazta a követelményrendszert. A módosított törvény értelmében az akadémiai fokozattal vagy azzal azonos tudományos teljesítménnyel kell rendelkeznie a pályázónak. Ez az európai egyetemek várható versenyében mértékadó szempont lehet.