Januártól indul a Széchenyi-terv

Fél évvel azután, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, a kormány Széchenyi-terv néven új, átfogó nemzeti fejlesztési tervet készít, a parlamentnek most benyújtott, 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslat már számszerűsítve tartalmazza a kormány által a fejlesztési programokra szánt – több száz milliárdos nagyságrendű – összegeket. Eszerint az Országgyűlés decemberben várható költségvetési döntését követően, a jövő év elejétől indulhat a Széchenyi-terv megvalósítása, ugyanakkor annak több eleme – így a lakásprogram vagy az autópálya-építés – már az idén megkezdődött. A Gazdasági Minisztériumban Cséfalvay Zoltán helyettes államtitkár irányításával folyik a programok és a pályázati rendszerek végleges formába öntése. A helyettes államtitkár a terv jövőjéről, várható hatásairól nyilatkozott lapunknak.– Milyen most a Széchenyi-terv „készültségi foka”, és mikor ismerheti meg a végleges változatot a közvélemény?– A hét fő program és az alprogramok túlnyomó többsége a beérkezett javaslatok feldolgozása után már elnyerte végső formáját. A következő hetekben, hónapokban véglegesítjük a pályázati rendszerek kereteit, kialakítjuk az elbírálási és ellenőrzési mechanizmust, egyúttal elkezdjük a széles körű tájékoztatást az egyes programokról. Miután a programok elkészültek, most már nem ezekhez, hanem a pályázati rendszerek kialakításához várjuk az üzleti szektor és a régiók javaslatait. A Széchenyi-terv egésze a költségvetési törvény elfogadása után, január elsejétől indul.– Korábban arról volt szó, hogy a Gazdasági Minisztériumban szeptemberre véglegesítik és nyilvánosságra hozzák a tervet. Sokan nem értik, miért kell várni még több hónapot az indulásra, a pályázatok megismerésére.– A türelmetlenség érthető, de nincs szó csúszásról. Április 3-án jelent meg nyomtatásban a Széchenyi-terv első tervezete, s teljes szövege ettől kezdve volt letölthető a minisztérium honlapján. Az első változatot tudatosan vitaindító anyagnak szántuk, amellyel egy nyitott tervezési folyamatot indítottunk el. Megjelöltük a nemzeti fejlesztési terv gazdaságfilozófiáját, céljait, prioritásait, főbb programjait, és ezekhez kértünk, vártunk észrevételeket, javaslatokat, természetesen kritikákat is a hazai és a nemzetközi üzleti szférától, a gazdasági és szakmai érdekképviseletektől, a régióktól, az önkormányzatoktól, a kutatóintézetektől. Ez a Magyarországon újdonságnak számító kezdeményezésünk bevált, hiszen április közepétől június elejéig több mint százharminc szervezettől és magánszemélytől csaknem háromszáz konkrét vélemény, érdemi javaslat érkezett hozzánk. A programok megalapozottságának és megvalósíthatóságának egyik garanciája éppen ez a roppant széles körre kiterjedő közös gondolkodás és cselekvési szándék, amit az utóbbi hónapokban tapasztaltunk a közép- és hosszú távú gazdaság- és társadalomfejlesztési elképzeléseket, célokat, irányokat, súlypontokat illetően. A javaslatok, konkrét fejlesztési elképzelések több mint negyven százaléka vállalatoktól, szakmai, érdek-képviseleti szövetségektől, kamaráktól, nem egészen egynegyede kormányzati szervektől, tizenhat százaléka települési önkormányzatoktól és regionális szervezetektől érkezett.– Ebben az értelemben a Széchenyi-terv nem csupán állami-kormányzati, hanem valóban össztársadalmi fejlesztési csomag. Kérdés persze, hogy döntő részben ki finanszírozza a közösen elhatározott programokat?– A terv filozófiájának lényege, hogy szabad piacgazdaságban, a globális hálózati gazdaság és az információs társadalom korában a kormányzati gazdaságpolitika akkor helyes és lehet sikeres, ha szabályozóként, koordinátorként és társfinanszírozóként segíti a vállalatok, vállalkozások, a régiók és az egész nemzetgazdaság versenyképességének és teljesítményének a növelését. A magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaságban nem elsősorban az államnak kell gazdálkodnia, beruháznia, fejlesztenie, hanem a magáncégeknek, a – globális és helyi – hálózatoknak, a településeknek és régióknak. Az állam, illetve a kormányzat szerepe és egyben felelőssége az, hogy a nemzetgazdasági és társadalmi érdekeket, a közjót szem előtt tartva néhány kiemelten fontos területre koncentrálja erőforrásait, kezdő lökést és érdemi segítséget adjon konkrét fejlesztési programokhoz. A kormányzat nem tudja, nem is akarja magára vállalni a gazdasági szereplők feladatait, csak „rásegít”, társul a vállalkozások és régiók kezdeményezéseihez.– A társfinanszírozás milyen arányú állami „rásegítést” jelent a vállalatok és a régiók számára?– A Széchenyi-terv programjainak zömét – az autópálya-építést és a lakásprogramot leszámítva – pályázati rendszerben társfinanszírozza a központi költségvetés. A vissza nem térítendő állami támogatás aránya a programok teljes költségének többnyire 25-30 százaléka körül lesz. Vagyis minden forintnyi költségvetési forrás mellé három-négy forint önrészt kell vállalniuk a pályázó cégeknek, önkormányzatoknak.– Várhatóan mekkora forrás áll majd rendelkezésre a Széchenyi-terv programjainak állami támogatásához?– Pontos összegről ma még értelemszerűen nem beszélhetünk, de ha a parlament elfogadja a kormány kétéves költségvetési javaslatát, akkor mind a két évben közel háromszázmilliárd forintnyi központi forrás lesz fordítható a meghatározott programokra.– Honnan lehet előteremteni ilyen szédítően sok pénzt?– Ez a tényleg rendkívül nagy összeg valójában nem „új pénz”. Ennek jelentős hányadát olyan programok finanszírozása jelenti, mint a már idén is folyó lakástámogatási program és autópálya-építés. Ami az eddigi költségvetési tételekhez képest valóban új, pótlólagos forrást jelent, az mintegy ötven-hatvanmilliárd forintra tehető. Tehát nincs szó állami túlköltekezésről vagy a gazdasági növekedés nem piackonform gerjesztéséről. Valójában „csak” annyit teszünk, hogy egyrészt a már eddig is meglévő költségvetési forrásokat célzottabban és hatékonyabban használjuk fel, másrészt a dinamikus gazdasági növekedésből származó többletforrásokat úgy forgatjuk vissza a gazdaságba, hogy a gazdasági szereplőkkel közösen elhatározott fejlesztési programok, projektek társfinanszírozására fordítjuk. Ez egyszerre piac- és EU-konform módszer.– Minden pályázati cél és elv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A gyakori kedvezőtlen hazai tapasztalatok, korrupciós jelenségek ismeretében hogyan érhető el, hogy valóban azokhoz jusson el az állami támogatás, akik azt rendeltetésszerűen és hatékonyan költik el.– Nagyon nagy kihívás, egyben óriási felelősség is számunkra, hogy piacgazdaságban hogyan tudunk állami eszközökkel fejlesztési programokat tervezni, és a közpénzeket hatékonyan, egyúttal tisztességesen felhasználni. Ennek érdekében tiszta, átlátható pályázati rendszereket és eljárásokat dolgozunk ki, pontos közgazdasági kritériumokkal és szigorú ellenőrzési módszerekkel. A pályázati rendszerek nyilvánosak lesznek. A Széchenyi-terv egyébként jó iskola lehet a hazai vállalkozásoknak és ré-gióknak a várhatóan egyre bővülő európai uniós források pályázati elnyeréséhez is.– Ma még sok kétely van a tekintetben, hogy a hét régió és a több mint százötven kistérség mennyire lesz képes bekapcsolódni a Széchenyi-terv fejlesztési programjaiba. A terv egyik társszerzőjeként és regionális gazdaságfejlesztési helyettes államtitkárként hogyan ítéli meg a regionális társadalmi tőke és belső gazdasági kohézió erősítésének lehetőségeit?– Egyik fő feladatunk, hogy segítsük kiépíteni és versenyképessé tenni a regionális termelési, információs és innovációs hálózatokat. Már mindegyik régió elküldte nekünk a saját fejlesztési tervét, amelyeket összeegyeztettünk a Széchenyi-terv prioritásaival. Főként a vállalaterősítő, az innovációs és a turizmusfejlesztési programon belül láthatók találkozási pontok. Természetesen számítunk a régiók érdeklődésére és aktív együttműködésére az önálló fejezetként szereplő regionális gazdaságépítési program megvalósításában is. A támogatások átláthatóságát és hatékonyságát azzal is szeretnénk biztosítani, hogy a regionális programokkal kapcsolatos pályázatok véleményezésébe bevonjuk a régiók szakembereit is.– Mikor és hogyan ismerhetik meg a pályázatokat az érdeklődő hazai és külföldi gazdasági szereplők, a régiók és önkormányza-tok?– A konkrét pályázatokat januártól, a Széchenyi-terv indulásával kezdjük meghirdetni, ugyanakkor már a következő hetekben, hónapokban szeretnénk egyenként nyilvánosságra hozni az elkészült végleges programokat. Éppen azért, hogy a pályázni kívánóknak legyen lehetőségük, idejük a tájékozódásra, a tervezésre és a felkészülésre. Elsőként: a kész turizmusfejlesztési program teljes anyagát ezen a héten tettük fel a Gazdasági Minisztérium honlapjára. Ez és a többi program természetesen még nem tartalmazza a konkrét támogatási összegeket, mivel ezekről az év végén dönt az Országgyűlés. Valamennyi program úgy épül fel, hogy felvázolja az adott terület helyzetképét, az-után megjelöli a fejlesztési célokat és elemeket, majd összegzi az alprogramok megvalósulásától várható hatásokat: részben a számszerűsíthető eredményeket, részben a közvetett, áttételes kedvező gazdasági és társadalmi hatásokat. Előzetes számításaink szerint jó esély van arra, hogy olyan programokat sikerül a vállalkozói szférával és a régiókkal közösen kialakítani, amelyektől gyorsan jelentős, látványos eredmények várhatók, és amelyek húzóerőt fejtenek ki, szunnyadó társadalmi és gazdasági erőforrásokat keltenek életre saját hatókörükben.– A fejlesztési programok jelentős részének megvalósítása két évnél hosszabb időt igényel, a jelenlegi kormány mandátuma pedig két éven belül lejár. Okozhat-e törést a Széchenyi-terv végigvitelében egy esetleges 2002-es kormányváltás?– Bár a Széchenyi-tervben hét évre „látunk előre”, konkrét költségvetési megalapozása egyelőre csak a következő két évre lesz, éppen a következő parlamenti választások miatt. Ezt a parlamentáris demokrácia játékszabályai szerint így tartjuk korrektnek. Egyébként úgy számolunk, hogy ezzel a kétéves költségvetéssel a terv eléri az „utazó sebességét”, amit már csak tartani kell. Vagyis 2002 után a terv költségvetési támogatása beállhat a GDP-növekedés meghatározott, stabil arányára. Mostani számításaink szerint ez a GDP reálnövekményének negyven százaléka körül alakulhat, ami nominális forintösszegben akár évről évre magasabb számot jelenthet. Persze ennek az a két fő feltétele, hogy a jelenlegi gazdaságpolitika folytatódjon, és a magyar gazdaság tartósan dinamikus növekedési pályán haladjon.