Kostunica, a szavatartó

Ne hagyja magát, szomszéd! – kiáltották át az utca túloldaláról a dorcsoliak (Dorcsol az egyik belgrádi városrész), amikor Vojiszlav Kostunica és felesége, Zorica Radovics a múlt vasárnap megérkezett a szavazóhelyre. Gyalog jöttek, a közelben laknak. Kostunica feléjük fordult, s széles mosollyal integetett. Még nem tanult meg – vetik is szemére – úgy mosolyogni, mint egy „igazi politikus”. Sem viselkedni „igazi politikusként” a kamerák előtt, mikrofonokkal az orra alatt. Ez várta ugyanis benn a szavazóhelyen, majd kinn az utcán is. Amikor pedig a rövid nyilatkozatot követően sietve hazafelé indult, egy idősebb hölgy még le is teremtette, amiért az újságírók – miatta – rátámaszkodtak gépkocsijára. A hölgy sokáig mesélheti majd a sztorit, hogyan osztotta ki a fickót, akit néhány óra múlva az ország elnökévé választottak.Kostunica a többpártrendszer kezdeteitől – talán még előbbről – a szerb politikai élet szereplője. A legcsendesebb, a legvisszahúzódóbb, aki távol tartotta magát a látványos, de céltalan politikai harcoktól, a karneváli hangulatú nagygyűlésektől. Aki csak mostanában küzdötte le akadémiai zárkózottságát, s ezért tűnik most új embernek, „elhasználatlan politikusnak”, akiről semmi olyan kompromittálót nem tudott hirtelen felhozni a milosevicsi propaganda, amit el is hittek volna. Egy belgrádi átlagértelmiségi életét élte, akinél – jegyezték meg – a másodrendű politikusok testőrei is gazdagabbak.1944 márciusában született Belgrádban. A jogi karon szerzett diplomát 1966-ban. 1974-ben doktorált, de még abban az évben elűzték az egyetemről (1970-től ott tanársegédkedett), mert aláírta a Mihail Djurics professzor kiszabadítását követelő petíciót. Ezt követően tudományos intézetek munkatársa volt, az egyetemre akkor sem ment vissza, amikor hívták. Az 1980-as évektől emberi jogi aktivista. Sohasem volt tagja a kommunista pártnak. Alapító tagja viszont a Demokrata Pártnak (1989), de már három év múlva – a pártszakadáskor – kilép belőle, és megalakítja mostani pártját, a Szerbiai Demokrata Pártot. Két mandátumban képviselő. Az 1997-es választásokat azonban pártja is bojkottálta.Már a pártszakadást is a „nemzeti kérdéshez való eltérő viszonyulás” idézte elő. Kostunica nacionalista. Ezt tartják róla. A nacionalista elé azonban mindig tesznek még valami jelzőt. Mérsékelt nacionalista, felvilágosult nacionalista. De nevezték már „szaloncsetniknek”, „fehérkesztyűs Seseljnek” is. – Egyszerűen csak a nemzetem féltéséről van szó – nyilatkozta erről. – Ám ez az aggodalom sohasem párosult a más nemzetek iránti nemtörődömséggel vagy ellenérzéssel, s ugyanúgy megértem más nemzetek fiainak aggodalmát is saját nemzetük sorsa iránt – tette hozzá. A vajdaságiak viszont nem dicséretként emlegetik, hogy annak idején ellenezte a tartománynak az 1974-es alkotmány szerinti autonómiáját. Ebben is következetes. Akik ismerik, állítják, hogy alapjában véve az európai szellemiség embere, de hiszi, hogy Szerbia nem csak saját hibájából került szembe a Nyugattal. Szavatartó, írta valaki róla. Politikusról a Balkánon ezt állítani egy tisztelgéssel felér. Célja pedig: normális élet egy normális államban.