Nagy Tímea olimpiai bajnok

Sydney csodaszép város, az egyik legszebb a világon – az itt olimpiai bajnoki címet nyert női párbajtőröző, Nagy Tímea számára biztos. Sydney az ötkarikás játékokra még tovább csinosodott s gazdagodott. Nos, a játékok egyik helyszíne a Darling Harbourben épített Convention Centre, ahol többek között a vívást is rendezik. Vasárnap nem indult jól a nap a magyar női párbajtőrőzök számára. Az atlantai bronzérmes Szalay a legjobb 32 között elbukott az ismeretlen lett Vansovicával szemben. „Kaptam két olyan tust, amely meghátrálásra kényszerített, kissé elbátortalanodtam, és nem a legjobb megoldásokat választotam” – jegyezte meg korai búcsúja után a tapolcai vívónő. Nagy Tímea, kissé nyögvenyelős csörtében, 11:8-ra legyőzte a kínai Jangot, Mincza Ildikó pedig hasonló arányban – ugyancsak kínlódva – az amerikai Stevenst.A tizenhat között a svájci Bürki, kellemetlen meglepetésre, 15:9-re megverte az éremesélyes Minczát. Erre nem számított senki, főként nem a legfőbb érintett: a csinos vívónő lelkileg összeomolva, egy pillanat alatt eltűnt a pástról és a teremből. Nagy Tímea elégtételt vett: 15:10-re legyőzte a Szalayt búcsúztató Vansovicát, majd utána 15:8-ra a német Bokelt, s máris készülődhettünk az esti fináléra.Az elődöntőben a színes bőrű, Atlantában egyéniben és csapatban is olimpiai bajnoki címet szerzett francia Flessel következett. Nehéznek ígérkezett a feladat, de nem megoldhatatlannak. Amikor pástra szólították a két mérkőző felet, a lelátón a piros-fehér-zöld zászlóerdő közepén zúgott a „Hajrá, magyarok!” és a „Hajrá, Timi!” A magyar vívónő szinte otthon, a Nemzeti Sportcsarnok pástján érezhette magát. Többnyire a magabiztos gall vezetett, 10:8 után azonban fordult a kocka és az eredmény alakulása. Tímea fordított 13:10-re, csakhogy lendületből kiegyenlített Flessel. Az élet a mi elképzelésünk alapján írta a forgatókönyvet, 14:13, 14:14, 15:14! Nagy Tímea döntős lett, megszületett a magyar olimpiai csapat első érme!A színe azonban még kérdéses volt. A fináléban a Minczát kiejtő Bürki következett, s az első három perc után 6:3-as előnyre tett szert. Ezt követően a második felvonás elején egy perc négy másodperc alatt Nagy 7:6-ra fordított, s a magyar vívónő fokozatosan növelte előnyét, a vége 15:11 lett – ide, ami azt jelentette, hogy Nagy Tímea megszerezte a magyar csapat első olimpiai aranyérmét. „Úristen” – ez volt az első szava Tímeának a siker után, és láthatóan nem hitte el, hogy valóra váltak az álmai. Elsőként Udvarhelyi Gábor ugrott fel a pástra s Tímea nyakába, majd őt követte Kovács Tamás, a vívóválogatott technikai igazgatója, aztán előkerült az ünneplő forgatagból dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívószövetség elnöke, Móna István, a Honvéd szakosztály-igazgatója is, Tímea főnöke. Az eredményhirdetéskor az aranyérmet Schmitt Pál, a NOB alelnöke akasztotta a bajnoknő nyakába.„Hármuk közül Timi tudott a leginkább megbirkózni az olimpia kiváltotta lelki teherrel – mondta Kovács Tamás. – Végig fantasztikus idegállapotban vívott. Aki nem tudja elviselni a tétet, azt, hogy az adott napon, azon az egyetlen napon a legjobb legyen a világon, az összeroppan, s előbb-utóbb elbukik. Nagy Tímea nagyon megérdemelte ezt a sikert, mert jól tudom, milyen nehéz gyermek mellett világklaszszis teljesítményt nyújtani. Annak pedig külön örülök, hogy az elődöntőben megverte a francia Flesselt, ugyanis nincsen nála nagyképűbb sportoló az egész olimpiai faluban. Külön személyzete van, a gyúrótól az edzőig bezárólag” – állította a technikai igazgató, aki még azt is kiemelte, hogy Tímea az egész nap folyamán nyugodtan és türelmesen, jól vívott, és már reggel, az első csörténél érezte, hogy ő juthat a legtovább.Udvarhelyi Gábor, Tímea edzője így vélekedett: „Reménykedtem, mint mindenki. Mindig is azt szoktam mondani, mint Napóleon: a harcot föl kell venni, és majd meglátjuk, mi lesz. Amikor Tímea 1995-ben hozzám került, már akkor tudtam, hogy egyszer majd sokra viheti. Ideális tanítvány és partner a munkában, zokszó nélkül vállalja a pluszterhelést. A küzdőszelleme és a fegyelme példás, a szíve óriási, mindig viszi előre.”Ami a szombati napot illeti, nem volt okunk sok örömre, ugyanis férfi párbajtőrözőink nagyon korán elbúcsúztak a további küzdelmektől. A pengeforgatók versenyére igyekezve meglepve tapasztaltuk, hogy kígyózó sorok álltak a jegyekért. Ki hitte volna, hogy Ausztráliában ennyire kíváncsiak lesznek a sportág küzdelmeire. Sajnos Kulcsár Iván mindjárt az első, Fekete Attila pedig a második fordulóban kiesett. Fekete a kanadai Songgal vívott, a magyar fiatalember 7:12-ről kiegyenlített, amikor lejárt a vívóidő, de a folytatásban nyert. Miután Adams megverte Pedrosót, adódott az esély, hogy Kovács lehűtse a hazai kedélyeket. Iván még 14:13-ra is vezetett, igaz, elég gyengén vívott, de nála volt az előny, mégis kikapott 15:14-re. Váratlan vereség volt. „Iván rossz taktikát választott, végig ugyanabban az ütemben vezette az akcióit, nem tudott ritmust választani, az ausztrál pedig közbeszurkált” – magyarázta Kovács Tamás. Kovácsot követte Fekete is, aki a kínai Zao Ganggal küzdött. Már 8:5 volt az ázsiai sportoló javára, de Fekete egy másodperccel a vívóidő lejárta előtt egyenlített, aztán búcsúzott. „Fekete is rossz stratégiát választott” – jellemezte a produkcióját Kovács Tamás, aki nem rejtette véka alá véleményét, amely szerint mindketten igencsak buta vereséget szenvedtek.Kovács Iván eltűnt egyik pillanatról a másikra a kacskaringós folyosók, majd az öltöző mélyén, de előtte, még válasz gyanánt, mutatóujjával lezseren leintette a sajtó rá váró képviselőit, nem nyilatkozott. Sebaj, a teljesítménye önmagáért beszélt. Igaz, nem hivatalos nyilatkozat formájában amúgy foghegyről odavetette, hogy igazságtalan vereséget szenvedett, mert a bíró a riválisnak megadott két tust, tőle pedig elvette a győztes találatot.A Darling Harbourtól, azaz a város szívétől 15 kilométerre található a Homebush Bay kerületben telepített Olimpiai Park, amelynek a XXI. századot idéző, esténként szemkápráztató fényárban úszó üvegpalotáiban az ötkarikás játékok műsorán szereplő 28 sportág közül 14 versenyeit rendezik. A központtól inkább másfél, mint egy óra az utazás, de megéri belépni a létesítménybe. „Életemben még nem láttam ilyen szép uszodát” – vélekedett róla Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke. A versenyzők is így látják, mert mindjárt az úszódöntők első napján öt világcsúcs született az uszodában, közte három ausztrál, s a házigazdák nyertek két aranyérmet. Az egyiket az ausztrál lapok által egyszerűen csak „A legnagyobbnak” emlegetett Ian Thorpe a 400 méteres férfi gyorsúszásban, a másikat „Az államgépezet” a 400x100 méteres férfi gyorsváltóban, miközben a kvartett első embere, Michael Klin megjavította az orosz Alekszandr Popov világcsúcsát is. Érdekesség, hogy az olimpiák történetében eddig mindig az amerikaiak nyerték a váltót, most veszítettek először. Óriási verseny volt, csakúgy, mint a hölgyeké – a nőknél vigasztalódhattak az amerikaik.De mi persze másra is figyeltünk, pontosabban másvalakire. Mégpedig a negyedik olimpiáján szereplő Güttler Károlyra, aki a délelőtti előfutamokból a negyedik legjobb idővel (1:01.66 perc) jutott be a középdöntőbe, ahonnan azonban nem sikerült beverekednie magát a finálába, mert a svájci Luetolf Rema keze-lába és órája gyorsabban járt két századmásodperccel, Güttler így a 9. legjobb időt érte el.„Az előfutamban nagyon kiúsztam magam – vélekedett Güttler –, nem kellett volna elérnem a negyedik legjobb időt, tartalékolnom kellett volna a középdöntőre. Minden idők egyik legerősebb mezőnye szerepel most a számban, ennek ellenére döntős lehettem volna. Természetesen csalódott vagyok, de hát nincs mit tenni. Nagyon sok munka kell ahhoz, hogy az ember eljusson ide, s érthetően döntős szereplésben reménykedik, de nem sikerül neki, mint ahogy most nekem sem sikerült. Valószínűleg az olimpia után befejezem a pályafutásomat” – mondta az „örök második”. Kiss László, Güttler edzője is bosszankodott a történtek miatt, és megjegyezte, talán jobb lett volna, ha tanítványa nem a 9., hanem a 12. időt éri el, akkor legalább könnyebb lett volna megemésztenie a kiesést. Már csak azért is, mert ilyesmi másodszor fordul elő, s mint Kiss hangsúlyozta, Güttler Barcelonában is mindössze két századmásodperccel maradt le a döntőről. Akárcsak ezúttal.

---