Rókavadászat a levegőben

Huszonnégy hőlégballonban közel 140 vendégés ballonos emelkedett a táj fölé a múlt hétena Velencei-tónál. Ikarosz-szárnyak helyett ezúttal kosaranként háromezer köbméter meleg levegő röpítette a sportolókat és a bátor érdeklődőket.Egy ilyen találkozón a versenyzők száját sosem hagyja el a „bátorság” szó, a bámészkodóktól mégis ez hallható a leggyakrabban. Talán azért, mert a repülés tudományos hátterét jóval könnyebb megérteni, mint misztikumát, romantikáját. A hőlégballonok titkát kutató Montgolfier fivérek közül „Joseph” is jókora hittel, ám sokkal kevesebb tudományossággal igyekezett követni Ikarosz példáját, amikor 1777-ben egy méretes esernyővel levetette magát egy gyárépület tetejéről. A visszaemlékezések szerint az újító – kísérlete bármennyire is hajmeresztő volt – nem az esernyővel a kezében adta vissza lelkét a teremtőnek.A repülősök közül a ballonosok azok, akik leginkább ki vannak szolgáltatva az időjárásnak. A versenyzők most a hidegfront érkezéséről kaptak híreket. Miközben Agárd polgármestere, Vágner Elza a találkozót megnyitó esti beszédében köszöntötte a városukban hatodik alkalommal összegyűlt ballonosokat, egyikük-másikuk azt fürkészte, vajon beigazolódnak-e a rossz időről szóló jóslatok.A többségnek talán nem volt sok vesztenivalója, hiszen ha az idő megmakacsolja magát, legfeljebb összecsomagolnak. (A ballonosok a rossz idő miatt gyakran egyáltalán nem szállhatnak fel.) A távolról ide érkezett lengyel, francia, német és szlovén csapatnak azonban több bosszúságot okozott volna mindez.Az esti megnyitó után fáklyásmenet következett: a résztvevők a szálláshelyig vonultak. A 24 csapat tagjai beszálltak a ballonok kosaraiba, és egyelőre a földön, a kísérő kocsik mögötti utánfutón gyújtották be a gázégőket. Méteres lángok csaptak fel a sötétben, egy-egy pillanatra újra felforrósítva a nyirkos tóparti levegőt. A megérkezés után sajátos állófogadás következett, ahol nem volt szükség ismerkedésre: a száz versenyző közül szinte mindenki mindenkinek a barátja, de legalábbis cimborája. Így egymás sikereit, de kudarcait és problémáit is számon tartják.A hazai repülősport az elmúlt években sikereiről éppúgy ismertté vált, mint baleseteiről.– Egy olyan veszélyes sportágnál, mint a repülés, a „túl nagy demokrácia” gyakran nem jó. A megnövekedett szabadsággal egy-egy pilóta ugyanis nem tud mit kezdeni, ezt mutatja az is, hogy az idei katasztrófák szinte mindegyike az emberi felelőtlenségnek volt betudható – mondta Hegedűs Dezső, a Magyar Repülőszövetség elnöke. A tiltott repülésekről szóló bejelentések ellenőrzése gyakran pénzhiány miatt sem lehetséges: a rendőrség helikopteres egységei ilyen esetekben azt a választ adják, hogy újabb repülésre nincs anyagi keret.A ballonosok kiadásai meglehetősen magasak, sokan panaszkodnak a gázáremelésekre, ugyanis nemcsak a ballon, de sokszor az utánfutót vontató autók is gázüzeműek. A repülés romantikájának megvan az ára: Szabó Péter, aki két évvel ezelőtt ballonjával 10 364 méteres magasságba emelkedett, felállítva ezzel a hazai magassági csúcsot, elmondta, hogy ballonját 23 kiló propán-bután gáz fél óráig tartja ég és föld között. A tíz kilométeres magasságot is meghaladó, 2 óra 15 perces repülés félmilliós költségéhez képest a velencei verseny alkalmával jóval olcsóbban repült a csúcstartó – hat óra alatt mindössze 55 ezer forintot füstölt el.Szabó Péter, aki – ahogy ő mondta – az „élet határát kutatta két évvel ezelőtt”, arról a francia világcsúcsról is beszélt, amelyet a napokban állított fel két gall ballonos. Laurent Lajoye és Christophe Houver Kanadából indulva szelte át az eddigi leghosszabb repülési idővel az Atlanti-óceánt. Az út során – amire talán már Willie Fogg is félve vállalkozott volna – 5000 kilométert hagytak maguk mögött 148 óra alatt. A két francia súlyos megpróbáltatásokat élt át a hosszú út alatt, dupla borítású, héliummal és meleg levegővel töltött törékeny járművükről tucatszám verték le a jégcsapokat. Magára az elindulásra is több mint három hetet vártak, mert az időjárás nem volt kedvező.– Mielőtt a pilóta mindent rendben talál és felemelkedik, már maga mögött tudhatja azt a komoly munkát, amely során előteremtette az erőpróbához szükségesnek ítélt emberi, anyagi és technikai feltételeket. Az átlagember, aki elsősorban a veszélyt és rekordot látja egy-egy ilyen teljesítményben, ezekre az erőfeszítésekre nem is gondol – mondta a magyar csúcstartó. Szabó Péter „csúcsra repülése” is nélkülözte a ballonos repülés romantikáját és meghittségét. Olyan magasságba emelkedett ugyanis, ahol az utasszállító repülőgépek keltette légörvények még nagy távolságból is végzetes veszélyt jelenthetnek egy hőlégballonra nézve. Az, ha a ballon behorpad vagy megcsavarodik, kivédhetetlen következményekkel járhat. A magyar pilótánál éppen ezért a rekordkísérleteknél kötelező ejtőernyő is volt, de vitt magával oxigénpalackot és magasságrögzítőt is.– A tájban aligha gyönyörködhettem, a repülés ugyanis folymatos magasságkorrekciókból és a légáramlatok megfigyeléséből állt – emlékezett vissza a ballonos.– Az első nap programja rókavadászat – közölte a másnap reggeli eligazításon Pálosfalvi Brúnó, az agárdi ballonverseny szervezője. – Az idő romlott, csapadék várható, a felhőzet 500-600 méteres magasságon terül el – mondta „Brúnó bácsi”, ahogy a ballonos társak nevezik a legidősebb kapitányt. Az ő ballonja lesz a róka, ezt kell követni a sorra felszállóknak, majd a lehető legközelebb ledobni a jelzőszalagot, az úgynezett „markert” ahhoz a ponthoz, ahol Brúnó bácsi leszáll.Az eligazításon kisebb vita is kipattant, mivel a gázt szolgáltató cég biztonsági szakembere figyelmeztette a pilótákat: ne töltsék fel a gázpalackokat a megengedett szintnél jobban, ugyanis az robbanásveszélyes lehet. Esetenként ezt az előírást megszegik a ballonosok, mert, mint mondják, előfordulhat, hogy ez a kevés gáz menti meg a ballont attól, hogy egy fa koronájába zuhanjon.A felszállás helyéül egy gárdonyi erdősor mögötti mezőt választottak ki a szervezők. A huszonnégy ballonkapitány a megérkezés után a mező közepén újra összegyűlt, hogy megvitassák: felszállhatnak-e a felhős, csapadékos reggeli időben. A csapattagok pakolás közben meg-megálltak, és miközben maguk is azon tanakodtak, nem veszélyes-e felszállni, sapkáikra egy-egy esőcsepp is cseppent.– Az okosok úgy döntöttek, hogy ez még jó – fordult felénk egy pilóta, majd tovább igazgatta a kupola zsinegeit.A felszállás nem hasonlítható a motoros repüléshez. A föld csak lassan távolodik, az emelkedés nem jár gyorsulással, és a táj is csak lassan válik térképhez hasonlatossá. Nem is repülünk magasra: a szabályoknak megfelelően a hatszázméteres felhőszint alatt háromszáz méterrel, a reggeli szellő sebességével haladunk át a Velencei-tó felett. Az északi part közelében a „róka”-ballon kapitánya, Brúnó bácsi már a leszálláshoz alkalmas helyet keresi.– A felszín közelében a szél déli irányban fúj, ha ereszkedünk, arra a mezőre érkezünk – magyarázza, majd a gázcsapokat kezelő pilóta válla felett a célra mutat, és utasítást ad a süllyedésre.A földet érést a ballon utasai behajlított térddel várják. Nem számítunk erős lökésre: a fejünk felett lassan kihűlő 3000 köbméter meleg levegő utolsó tartalékai még elegendők arra, hogy simán érjünk földet.A huszonnégy ballon sorban közelít a Brúnó bácsi által kijelölt célhoz, ám a kapitányok változó sikerrel dobják a jelzőszalagot a „róka” irányába.Az első napon egyértelmű magyar fölény mutakozott: a lengyel, szlovén és német csapatok másfelé próbáltak szerencsét, így a jelzőszalaggal sem találhattak célba. A hatodik agárdi millenniumi hőlégballonverseny első helyezettje is magyar sportoló lett: a többszörös magyar bajnok Jakab János.Azok számára, akik először repültek, még emlékezetesebb volt az agárdi találkozó. A hőlégballon romantikájába és misztikumába a kapitányok avatták be őket: az újoncok térdre ereszkedtek, hajukat a pilóták megperzselték a tűzzel, amely a ballonosokat az égbe röpíti, földdel szórták meg mindegyiküket, amely mindig visszafogadja őket. Végül fejüket a ballonosok kedvenc italával, pezsgővel locsolták meg.