Századmásodpercesek

ÓH, AZOK AZ ÁNGYIKés liebe tántik! O, du lieber Augusztin! Monarchikus elsőbálozó tömör nagynénik, lecsatolható korcsolyakulccsal! (Nem tudom, kijön-e csehül, mert szlovákul valahogy így van: „Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.” „Én nem vagyok magyar?” (!) Óh! mikor még a fölszaladó roletta porcelánfogantyúja a Hrabal-mama fogának koccant!MIKOR AURÉLNÉNIsörhabos tamburmajoros csomóra kötötte kamáslijában angolmechanikás hajasbabánkat Zapletál Katalin cárnő lomtalanított budoárjában... Brünnben vagy Crna Gorában. Tótocska liptai faúsztatókkal fabödönökben Lipitylottyal, Mamovka-Jadviga légpárnáján. Cso eto, Lázár? (Gyákityim ohám horonyecsku krucsevár, bunyevác romanescu Záporozsec (Bal)kán-kán davaj-gitár.)A KGST ÉS LENGYELPIAC– bazár, ahol a magyarok Úristene védjen, s a német übermenschen meg minket a 11 éves kiöregedett NDK-s úszólányok viszkozitásos pofonjaitól! (És akkor még a koleszterinszintről nem is beszéltem.) (Sem a málenkij robot-emberről és a rabomobil-telefonról...) (Hálló! Szibériai nőtlen-férfiatlan garnizon?)AURÉLNÉNI HÁLÓRÉKLIVELkikent-kifent bajuszkötővel ha megszólalt – bár soh’se tette volna –, mintha prézlit dörzsölne nyelvei között, úgy zizegtek-mozogtak száraz szavai a leértékelt sublódon Abbáziában, Duna-plazán, Kistarcsán... Alig győztük tölteni az időt kontya alá, az eperszószos, meggyfa szipkás, házikörte párlatú, barackos-ragtapaszos-szépségflastromos valódi zagoriai mellszörpöt.