Tisza: mérlegen a nehézfém

A múlt héten érkeztek haza Ukrajnából azok a kutatók, akik a Tisza felső folyásán vizsgálták a nehézfém-szennyezettség mértékét. Az eredményekre még várni kell, annyi azonban bizonyos, hogy a folyó nagyon is magán viseli a szennyezés nyomait.Több mint fél évvel a márciusi tiszai ökológiai válsághelyzet után magyar–ukrán–román expedíció vizsgálta végig a Vasér-patak, a Visó és a Tiszának a Szamos torkolatáig terjedő részét. Amint a szolnoki székhelyű, évtizedes múltú természetvédő szervezet, a Tisza Klub vezetője, Hamar József ökológus elmondta, nehézfémmintákat vettek a folyók medréből, a mezőgazdaságilag hasznosított ártéri területekről, de még a strandok homokjából is, gyűjtötték az üledékben lévő élőlényeket, halakat. Az eredmények kiértékelése egy-két hónapot vehet igénybe, annyi azonban már most is valószínűsíthető, hogy a mederben, a hullámtérben és az ártérben lerakódott cink, réz és ólom a Borsabánya–Tokaj közötti háromszáz kilométeres szakasz egyes részein az egészségügyi határértéket többszörösen meghaladó koncentrációban van jelen. Ezeket a korábban az ukránoktól kapott információkat a magyarországi mérések is igazolják, ám az itt-ott elvégzett vizsgálatok nem elegendőek, továbbiakra van szükség – jegyzi meg az ökológus.A fél évvel ezelőtti tragédiát és a jelen helyzetet elemezve Hamar József rámutatott: a szennyezések legfontosabb tanulsága az, hogy a Tisza helyzete az érintett országok közös regionális ügye. A meder múlt századi szabályozása is annak bizonyítéka, hogy a folyót mint gazdasági tényezőt is felfedezték a kor szakemberei. Azóta viszont az ember rátelepült a Tiszára, amelynek a folyamatosan bővülő társadalmi igények hatására beavatkozások egész során kellett keresztülmennie. A víz gátak közé szorítása, később a keresztgátak, duzzasztók építése és az utóbbi évtizedek szennyezései a folyó természetétől idegen beavatkozások voltak.Az ötvenes–hatvanas évek öntözési célú tározóépítései (ekkor létesült a kiskörei víztározó, amelyet ma Tisza-tó néven ismerünk, de Romániában is tározók sora készült el) mellett ezekben az évtizedekben az ipar és vele a vízszennyezés is megjelent. Már akkor kiderült, hogy az egymástól független fejlesztések nem voltak tekintettel a folyóra. A hetvenes évek még jelentősebb ipari beruházásainak hatására a szennyezés mértéke tovább nőtt. A rendszerváltozás óta a gazdaságilag legyengült, elszegényedett Ukrajna és Románia a várható profitot szem előtt tartva olyan ipari technológiákat telepít, amelyeket sok országban már betiltottak, mert nem felelnek meg az európai normáknak. A meglepetésszerű cianidszennyezés drasztikus hatásainak egy pozitív következménye feltétlenül volt, jegyezte meg Hamar, hiszen immár a politika szintjén is felismerték, hogy a folyók és környékük természeti értékei egyre jelentősebb gazdasági értéket képviselnek.A cianidot elvitte a víz, szerencsére nem halmozódott fel a folyó medrében és a környező kutakban. A szakember szerint addig volt jó az együttműködés, amíg nagy volt a baj, később megtorpant a kooperáció. Sajnos a nehézfém továbbra is jelen van, és évtizedekig problémák forrása lehet. Árhullámmal érkezett, a gátak közötti területeket is beborította és lerakódott. Hatása később mutatkozik meg: feldúsulhat a táplálékláncban – így a ma még fogyasztható tiszai halakban –, és idővel az ember szervezetében is megjelenhet. Veszélybe kerülhetnek az ártéri területek, a legelők, a gabonafélék termesztésére használt mezőgazdasági területek, a gyümölcsösök, a kiskertek, sőt a Felső-Tisza Szamos fölötti részén lévő strandok is – figyelmeztet az ökológus, aki szerint annak is nagy az esélye, hogy a nehézfémek a talajvízbe, onnan a rétegvizekbe, majd az ivóvízbe is bekerülnek. A mérgek eltávolítását meg lehet gyorsítani. Az eddig csak ukrán oldalon próbált beavatkozás lényege az, hogy ásványi anyagokkal szórják be a szennyezett területet (főként a szántókat), és az ásványok megkötik a nehézfémet. Ám ez az eljárás nagyon költséges, ráadásul nem megoldott a szennyezett ásványok eltávolítása.A nehézfém-lerakódás leginkább a Tisza ukrajnai szakaszát jellemzi, viszont az áradásokkal egyre lennebb kerülhet. Ezért a rendszeres vizsgálatok és a külföldi szakemberektől kapott mérési eredmények nagyon fontosak – figyelmeztet Hamar József. A Tiszán jelenleg öt ország osztozik, s hazánk geopolitikai helyzete miatt egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk a szomszédainknak. Csapdahelyzet alakult ki, hiszen egyfelől kártérítési igényeink vannak Romániával szemben, másfelől pedig együtt kell működnünk vele, miközben pénzt kérünk tőle. Az igazi dilemma tehát az, hogy melyik a fontosabb: a pénz vagy a kooperáció? Az elérendő cél a természeti értékek védelme és a folyóvölgyek környezetbarát gazdasági fejlesztése kell hogy legyen – fogalmaz az ökológus. A szennyezés nyomán fellépett feszültségek végső feloldása az Európai Unió támogatása és hathatós ösztönzése révén várható.