Tisztelt Szerkesztőség!

MorálfogyatkozásA Heti Világgazdaság július 28-i számában Schweitzer Iván a kommunizmus és a nácizmus közti különbségről elmélkedik. Teljesen egyetértek vele, hogy a meggyilkoltak száma alapján nem lehet, és nem is szabad differenciálni. Schweitzer szerint viszont van különbség a két rendszer között, és ez az eszmei alapban nyilvánul meg: a kommunizmus utópisztikusan bár, de egyenlőséget hirdet, míg a nácizmus „magában hordozza az aljasságot”. Az egyenlőség miatt elkövetett bűnök miatt az egyenlőség eszméjét elítélni abszurd dolog, hiszen azok az eszmétől való eltévelyedés következtében jöttek létre.Ha visszatekintünk a kommunizmus XX. századi történetére, bizony elég sok ilyen „eltévelyedés” fordult elő, sőt ez előbb vagy utóbb mindig és mindenütt bekövetkezett. Gondoljunk csak a Tanácsköztársaság borzalmaira, a „nagy” októberi szocialista forradalom rémségeire, a tömeges kivégzésekre a Szovjetunió „békés” évtizedeiben, a nagy perekre, Katynra, a háború utáni tömeggyilkosságokra, a bácskai vérengzésekre, a kelet-európai törvénytelenségekre, a koncepciós perekre, 1956–57-re, Nagy Imrére, Észak-Koreára, a kulturális forradalomra, a Tienanmen térre, Kambodzsára, Etiópiára, Afganisztánra. És még sorolhatnám. Ez mind csak tévedés volt? Az ilyen következetesen ismétlődő jelenséget a tudományban törvényszerűnek tartják, s ha törvény, akkor oka is kell legyen. Van is oka, csakhogy erre a szerző nem tér ki.A háború utáni években egyesek a kommunizmust az őskereszténységhez hasonlították, hiszen mindkét ideológia teljes egyenlőséget hirdet. Csakhogy a kommunista ideológia csupán egyetlen csoport, a proletariátus számára hirdeti az egyenlőséget, a szembenállókat (polgárok, kulákok, értelmiségiek stb.) pedig az eszme is likvidálásra ítéli, amit a gyakorlatban sűrűn végrehajtottak. Lenin például a forradalom napjaiban gyakran rendeli el csoportok főbe lövését, megsemmisítését. Egy helyen ezt írja: „A roszszak meggyilkolása eszköz a jók felemelésére”. Kik a jók és kik a roszszak? Tudjuk és láttuk, hogy ez menynyire szubjektív ítélet volt. Nos, az őskereszténység sohasem ajánlott ilyen drasztikus eszközöket a cél elérésére, és sohasem korlátozta az egyenlőséget csupán egyes csoportokra.A kommunizmus „egyenlősége” tehát csak kiválasztott csoportokra vonatkozik. De a nácizmus is egyenlőséget hirdet egyes csoportok: egyes fajok, egyes nemzetek részére. Nem olvastam ugyan a Mein Kampfot, sem a többi náci zagyvaságot, de biztos vagyok benne, hogy a náci ideológia is tartalmazhatott lelkesítő elemeket. Egyébként nem tudnám elképzelni, hogy a harmincas években hatalmas tömegek, sőt intelligens emberek is „bedőltek” ennek az őrült ideológiának. (Csak példaképpen: maga Vásárhelyi Miklós, az SZDSZ-hez közel álló Soros Alapítvány elnöke is a fasizmus híve volt, amikor hazatért Olaszországból.)A különbség a kommunizmus és a nácizmus között csak abban áll, hogy a nácizmust háborúban legyőzték, megsemmisítették, a bűnözőket népítélettel vagy bírósági tárgyaláson elítélték, az elkövetett bűnöket feltárták, és az eltelt fél évszázad alatt a média és a történészek „helyére tették” a nemzetiszocializmust. A kommunizmussal ez még távolról sem történt meg. Szerencsénkre a Szovjetunió és az úgynevezett szocialista államok III. világháború nélkül omlottak össze, de a bűnök feltárására és a bűnözők elítélésére mind a mai napig nem került sor. A régi nómenklatúra mindenütt hatalmon van, s még a tömeggyilkosok is élik világukat. Hasonló ez a helyzet ahhoz, mintha ma Goebbels a Völkischer Beobachter hasábjain filozofálna a politikáról, vagy Mengele az ÁNTSZ igazgatójaként intézkedne. Vagy akár Bohrmann, mint reformnáci fogalmazná az új német alkotmányt.Valójában tehát sem a gyakorlatban, sem pedig az ideológiai alapban nincs lényeges különbség a kommunizmus és a nácizmus között. Aki azt az ostobaságot állítja, hogy a kommunizmus eszmeisége humanista és magasabb rendű, az vagy rendkívül naiv – vagy csak önmagát akarja igazolni.Dr. Karsai EndreSzeged (Az írást a HVG nem közölte.)