Vastaps a Bátorfi–Tóth párosnak

Annál drámaibb módon, mint ahogyan a Bátorfi Csilla–Tóth Krisztina magyar női asztalitenisz kettős elveszítette a bronzérmet, nem lehet veszíteni! (Fogalmazzunk persze úgy is, hogy egyetlen európai párosként szenzációs játékkal megcsípték a negyedik helyet.) Adva volt a dél-koreaiak első számú kettőse, Ryu és Kim. Ők annak rendje és módja szerint az első két szettben 2:0-s előnyre tettek szert, bár mind a két játszma roppant szoros végjátékot hozott. Ember nem volt a csarnokban, aki ekkor a magyarokra fogadott volna.Hozzáteszem, én sem. Csakhogy a mieink varázsütésre ontani kezdték a szebbnél szebb poénokat, s egy óra elteltével azon vettük észre magunkat, hogy kiegyenlítettek. A döntő szett kulcspillanata 17:16-os koreai vezetésnél érkezett el, amikor meggyőződésem – s nem csak az enyém –, hogy egy Bátorfi-ütést követően Kim kétszer ért egymás után labdához. Ahelyett azonban, hogy sportszerűen bemondta volna a pontot, vagy ahelyett, hogy a mérkőzés vezetői mindezt észlelték volna, koreai örömtánc következett... Végül Tóthék úgy kaptak ki 3:2-re, hogy az öt szettben a pontkülönbség egyszer sem volt nagyobb 3 pontnál!Krisztina sírva, Csilla maga elé meredve hagyta el az asztalt, előbbi nem is tudott egyetlen értelmes szót sem kipréselni magából. Bátorfi azonban így foglalta össze a 70 percet: – Nálunk jobban senki sem szerette volna megnyerni a bronzérmet, s bár borzasztó igazságtalan, hogy a kisdöntőben is játszani kellett, mégsem kell szégyenkeznünk. Mi mindent megtettünk amit lehetett, ennél jobban már képtelenség játszani. Ha mindez Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon történik, most ott állunk a dobogón, de tudomásul kell vennünk, hogy ez az olimpia, itt nem adnak semmit könnyen.A mérkőzés után vastaps köszöntötte a veszteseket, hiszen az ötezer fős ausztrál közönség megérezte, melyik párosnak kell szorítani. Errefelé mindig a gyengébbet, az elesettebbet támogatják, s jó volt hallani azt a hatalmas zajt, amely a magyar duót köszöntötte.Hangos zajtól, de nem magyar sikertől, hanem botránytól visszhangzott a Darling Harbourban fekvő Convention Center, azaz a súlyemelőcsarnok. Két, korábban már érmes bolgár versenyző, a női 48 kg-os súlycsoport bajnoka, Izabella Dragnyeva, illetve a férfi 62 kg súlycsoport bronzérmese, Sevdalon Mincsev adhatta viszsza az érmet, miután doppingoláson érték őket. A nemzetközi szövetség nem is késlekedett, s az 1988-as szöuli olimpiához hasonlóan, azonnal kizárta a teljes bolgár csapatot az olimpiáról. Visszatérés legfeljebb 50 ezer dollár befizetése után lehetséges. Kíváncsi leszek, hogy a román sportminiszter után a bolgár is Aján Tamásban, a nemzetközi szövetség főtitkárában keresi-e majd a bűnöst... Egyébként a tegnapi nap egyetlen magyar szereplője, Fik Melinda 22 kilóval elmaradva a legjobbjától, mindössze 235 kilót teljesített, és csak a 9. helyen végzett a nők +75 kilós súlycsoportban, ahol történelmi eseménynek voltak szemtanúi a nézők, hiszen a világon először ért el női súlyemelő összetettben 300 kilót. A kínai Ding ezzel a teljesítményével olimpiai bajnok lett.A 77 kilós súlycsoportba benevezett magyar Popa Adrián azonban a bemelegítéskor megsérült, így úgy fejezte be olimpiai szereplését, hogy el sem kezdte...