A Közel-Kelet hangsúlyai

Az érintett felek mindegyikének érdeke fűződik most a közel-keleti békéhez, elsősorban belpolitikai megfontolásból. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a beszélgetésből, amelyet lapunk folytatott N. Rózsa Erzsébettel, a Teleki Intézet Közel-Kelet-szakértőjével. A külső szereplők, így a nagyhatalmak hasonlóképpen a rendezésben érdekeltek, s éppen ezért annak, hogy az erőszakos események háborúvá fajuljanak, jelenleg nagyon kicsi az esélye.Lapunk felvetésére válaszolva, miszerint kinek áll érdekében a béke, a szakértő kifejtette: Ehud Barak izraeli miniszterelnöknek mindenképpen, hiszen a béke ígéretével tett szert megválasztása előtt a lakosság nagy részének támogatására, s éppen a kudarcok miatt maradt magára, vesztette el koalíciós partnereit. A libanoni kivonulás jelentősége mutat rá, hogy komolyan vette a békefolyamatot. Jasszer Arafatnak szintúgy a béke áll érdekében, hiszen Izrael elismerésén kívül nincs más lehetősége, s az eddigi megtett lépések miatt nincs visszaút.A szakértő úgy véli, azok az arab országok, amelyek az Egyesült Államok szövetségesei, így Egyiptom vagy Szaúd-Arábia szintén érdekeltek a megegyezésben. Nem konfrontálódhatnak Izraellel, de nem lehetnek közönyösek a palesztinokkal sem, mert ezt saját népességük nem nézné jó szemmel. Jordániában különösen így van ez, ahol a lakosság hatvan százaléka, köztük a fiatal Abdallah király felesége is palesztin. Csak néhányan, így Jemen vagy Irak állnak a radikális szakítás mellett, de az így is megállapítható, hogy az arab világ országainak többsége elkerülné a háborút. Már csak azért is, mert nem bírnák anyagilag. Az igazi kérdés azonban az, hogy az arab országok lakossága miként reagál az eseményekre – például mennyi önkéntes jelentkezik a palesztinok megsegítésére –, hiszen ez akár destabilizáló tényezővé is válhat. Az eszkalálódás, az országok közötti háború esélye ennek ellenére nagyon kicsi.A közel-keleti kérdésben érintett nagyhatalmak álláspontjában ugyanakkor bizonyos elmozdulás, hangsúlyeltolódás érzékelhető. Az Egyesült Államok a Clinton-éra idején sokkal nyitottabb volt mind a két irányban, s ezt szemlélteti az is, hogy az utóbbi időben az amerikaiak is kénytelenek voltak nem élni a vétójoggal, ha a nemzetközi fórumokon Izrael elítélése került szóba. A politikát mindenesetre most nagyban befolyásolja, hogy küszöbönáll az elnökválasztás. Ha apja politikája alapján ítéljük meg, a republikánus ifjabb Bush keményen lép majd fel az arabokkal szemben. Mindazonáltal egyesek mégis őt tartják a közel-keleti béke emberének, hiszen még nem nyilvánvaló, hogy a demokrata jelölt részéről milyen politika várható. Gore folytatja majd elődje politikáját, vagy esetleg alelnökjelöltje, a vallásos zsidó Liebermann Izrael felé billenti a mérleget? – a kép egyelőre nem világos.A beszélgetés során felvetődött, hogy az Európai Unió Sarm-es- Sejkben jelezte, komolyabb szerepet kíván betölteni a folyamatban. A szakértő szerint mindez nem véletlen. A közel-keleti konfliktus ugyanis közvetlenül befolyásolja Európa biztonságát is, hiszen a potenciális migráció elsősorban Nyugat-Európa felé irányulhat. Kivonulnak-e az európai mozlimok az utcákra, sor kerül-e támadásokra nyugat-európai zsidó érdekeltségek ellen? – megannyi kérdés, amely az EU-t a fokozottabb szerepvállalásra ösztönözheti.Oroszország problémái miatt nem vehet ugyan részt olyan hangsúlyosan a közel-keleti politikában, mint azt a Madridban beindult békefolyamat fővédnöki tiszte indokolná, de hiba lenne ezért „leírni”. Korábban kialakult, s máig élő kapcsolatrendszerei miatt Moszkva továbbra is fontos szerepet fog játszani a Közel-Keleten.