A stabil háttér

Az állampárti legenda szerint Kádár János az aktuális MSZMP-kongresszust előkészítő vezetőségi értekezleten a zsebéből előhúzott, kézzel írt listán szereplő nevek felolvasásával zárta le a személyi kérdésekről folytatott vitát. Ebben a pillanatban eldőlt, hogy a szűkebb pártvezetés tagjai közül ki emelkedhet tovább a ranglétrán, illetve ki számít kegyvesztettnek a néhai nagy hatalmú első titkárnál. Az MSZMP sodródása a bukás felé akkor vált visszafordíthatatlanná, amikor már nem működött a régi káderkiválasztási szisztéma.Az utódpárt vezetésén belül mára letagadhatatlan válsággá terebélyesedő viták megerősítik azt az általános vélekedést, hogy a kádári hatalomgyakorlási technika utolsó mestere az MSZP előző elnöke, Horn Gyula. Az exkormányfő – aki pártján belül az őt szemmel láthatóan zavaró demokratikus díszletek mellett is érvényesíteni tudta akaratát – vélhetően nem kis elégtétellel szemléli az utódok egyre kínosabb marakodását a még meg sem szerzett koncon. A múlt hét végén nyilvánvalóvá vált, hogy a novemberi tisztújító kongresszusára készülő MSZP-n belül két meghatározó hatalmi centrum alakult ki Kovács László pártelnök-frakcióvezető és a miniszterelnöki ambícióit hazatérése pillanatától palástolni képtelen Németh Miklós körül.A jelenlegi elnök és támogatói – elsősorban az úgynevezett szociáldemokrata és liberális szárny – azt szeretnék, ha az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről később döntenének, s a párt egyes számú vezetője tisztségei megtartásával Kovács László maradna. Németh és hívei – köztük a szocialista platform, valamint a Borsod és Pest megyei pártszervezet – már most miniszterelnök-jelöltet választanának (nem nehéz kitalálni, kinek a személyében), a vezető tisztségek szétválasztásával pedig gyakorlatilag kivennék a párt irányítását Kovács László kezéből.Azzal, hogy Németh Miklós Kovács Lászlóval az élen a teljes pártelnökség lecserélését sürgette, a pozíciók megszerzéséért folytatott küzdelem új szakaszába lépett, amikor már nincs értelme a nyilvánosság előtt letagadni az MSZP-t megosztó konfliktusokat. A különböző platformoktól Schmuck Andorig lassan mindenki előhúzza a maga káderlistáját, megannyi kis Kádár János próbálja rákényszeríteni akaratát a kongresszusi küldöttekre.Kovács László láthatóan nem ura a helyzetnek, pártelnöki tekintélyét igencsak megtépázták az utóbbi hónapok vitái. Bár még mindig komoly esélye van arra, hogy a kongresszus megerősítse tisztségében, azzal a ténnyel szembesülnie kellett, hogy pártja egyes csoportjai nem fogadják el vezető szerepét. Súlyos vezetési válságot jelent ez, amelyet – a tegnapi parlamenti szócsata is ezt demonstrálta – az egykori higgadt diplomata egyre radikálisabb, a demagógia eszközével is operáló ellenzéki retorikával kompenzál. A kormány részéről talán indokolt lenne egy kis megértést tanúsítani az MSZP elnöke iránt: nem lehet könnyű úgy küzdeni az „országot kettészakító”, a „szélsőjobbal együttműködő” koalícióval, hogy bármelyik pillanatban az ember hátába döfhetik a kést.