A szőlő, a bor és a kultúra

„– Nem tudom, hogy a villanyvilágítás nem árt-e vajona boroknak? Régente, mikor a legjobb borok termettek Magyarországon: őseink méccsel jártak a pincébe – mond Kálnay.– Gyertyánk nekünk is van arra az eshetőségre, ha a világítás elromlana – felelt megnyugtatásul a fogadós. – Ami pedig avillanyvilágítást illeti, mindenesetre megszívlelendő dolog, merta jó bor olyan kezelést igényel, mint akár a leggyengébbkisasszony. Lehet, hogy mécses mellett jobb a bor is.– Így lesz valahogy a dolog, mert a napsugárral jóllakott szőlő, mikor borrá válott, már csak homályos helyen érzi jól magát, akár a pincében, akár a bendőben – erősítette Kálnay.” (Krúdy Gyula)