A Torgyán-villa titka

Horn Gyula annak idején villát épített magának. Illetve építtetett. A Dóm Rt.-vel, a Postabank cégével, sőt a telket is a Postabanktól vette. A Horn-villa titkát a Demokrata írta meg részletesen, majd jött a magyar sajtó „másik fele”, a „demokratikus”, a „független”, az „elfogulatlan”, a „szakértő” és „szakszerű”, szóval jöttek ők és megírták, hogy mennyire nem kellene Horn Gyula házával foglalkozni. Hogy ez micsoda nemtelen támadás. És különben is, mennyire szomorú lenne, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem engedhetne meg magának egy ilyen házat.Tegnap a Magyar Hírlap című „független”, „elfogulatlan” stb., stb. napilap címoldalán háromhasábos fénykép ordít, a fotón egy épülő ház, felette a cím: Torgyán Józsefék költöznek? Majd következik egy cikk, amelyből kiderül, hogy Torgyánné Cseh Mária tavaly telket vásárolt Budán, a Márton-hegyen, s e telken jelenleg építkezés folyik. Kiderül továbbá, hogy a miniszter fia, Torgyán Attila szintén építkezik, a II. kerületi Cirbolya utcában, egy ezer négyzetméteres „birtokon”. (Ha a széles körben ismert és használt négyszögölben adjuk meg az adatokat, kiderül, hogy ez a hacienda mintegy 280 négyszögölnyi telkecske...)Ennyi lenne a dolog lényege. De nézzük részletesebben.Hiszen ha „jól” olvassuk a művet, számos „megdöbbentő” információval leszünk gazdagabbak. Például Torgyánék száz négyzetméter alapterületű házat építenek (uramisten!), úszómedencéjük is lesz (hallatlan!), s ami a legfontosabb: Torgyánné Cseh Marika nyilvánvalóan egy pökhendi, fennhéjázó asszony, hiszen „a munkásokkal eddigi látogatásai során még sohasem állt szóba”.Induljunk ki ebből a mondatból, legyen ez a mi arkhimédészi pontunk, amelyből levezetjük, micsoda gusztustalan kis írásmű ez itten a Magyar Hírlap címoldalán.Mert képzeljük el, amint Cseh Marika megérkezik az építkezésre, és nem áll szóba. Szóval hogyan van ez, életszerűen? Egyedül jön, körbejár némán, aztán elmegy? Nem köszön, nem kérdez semmit? Nincs kifogása, megjegyzése, kérése, parancsa? Esetleg van, de visz magával valakit, akihez így szól: „Mondja meg munkásomnak, ferde a fuga!”... Így lehet? Vagy próbáljuk meg elgondolni, megint csak életszerűen, hogyan áll szóba munkásaival Cseh Marikánál kevésbé „pökhendi” megrendelő, ugye? Megjön, kezet fog pallérral, kőmíjessel, trógerral, majd nagy hirtelen asztalt terít, kis kosárból homárt, kaviárt emel ki, körbetölt egy üveg Mumm pezsgőt, s falatozás közben szó kerül pallérnak, kőmíjesnek, trógernak életiről, gondról, bajról, aranyérről, miegymás... Nem így csinálta Cseh Marika nyilván, ezért került Ferenczi Krisztina és Víg György tolla hegyire. Hihetetlen, tényleg... Amint az is elég hihetetlen, miképpen kerül bele a lapba az épülő villa belseje.Szóval hogyan van az, hogy megérkezik egy magántulajdonhoz a Magyar Hírlap bátor kis csapata, amikor a tulajok közül senki sincsen jelen, aztán bemennek fényképezgetni? Habik Csaba fotóst ki engedte be a házba? Milyen jogon volt ott, és milyen jogon készített felvételeket? Például mit nevez a jog magánlaksértésnek, kérdezem, mivel fogalmam sincs róla, tényleg. Szóval beugorhatok-e Víg György vagy Habik Csaba ingatlanába, ha mondjuk a taki néni beenged, és készíthetek-e felvételeket szennyestartóról, klozetról, vagy nem készíthetek? S ha nem, miért nem? Mert Víg György és Habik Csaba nem közszereplő?De igen, az. Ugyanis éppen most készülnek ők megbuktatni a koalíciót. Erről szól a Torgyán-villa, semmi másról. Mert Horn Gyula villájában nem az volt az érdekes, hogy épül egyáltalán. Épüljön. Akkor az volt a lényeg, hogy hogyan lett a telek, és ki építi a házat? A Postabank szerepéről szólt akkor az ügy, nem Horn Gyula villájáról. Most viszont nincsen ügy. Torgyán doktor tényleg ügyvéd volt 35 évig, és pontosan ott és akkora házat épít magának, ahol és amekkorát akar. Fia pedig, aki szintén ügyvéd, pláne azt épít, ami éppen eszébe jut. Ehhez az égvilágon semmi köze sincsen Víg Györgynek meg Habik Csabának, meg a Magyar Hírlapnak, amelynek függetlensége és szavahihetősége amúgy is beleszorult már egyszer a főszerkesztőnő VIP-hitelébe.Ennek a kis gusztustalan cikknek a következő az üzenete: „a Székely ellopta, a Torgyán meg felépíti”. És ez nagyon nincsen így jól. Ez nem tényfeltárás, ez a legprimérebb politikacsinálás, szoci és szadi megrendelésre, aljas eszközökkel. Figyelmen kívül hagyva olyan mozzanatokat, mint például Székely Zoltán ügyének „kezelése”. Ahogy Székely „lebukott”, azonnal kizárta soraiból a kisgazda frakció. Boldvai László szocialista képviselőt a Tocsik-ügyben már elítélte a független magyar bíróság, mégis ott pátyolgatja soraiban a szoci frakció, és közben megtisztulást sürget mindenfelé. Mondtam már, mondom megint: ha el kellene mennem egy lakatlan szigetre, és egy embert vihetnék magammal, az feltehetően nem Torgyán József lenne. De amit a magyar sajtó művelni képes, az egyszerűen vérlázító.S maradjunk csak a Magyar Hírlapnál. Idézzük fel emlékezetünkbe nevezett újság 2000. július 29-i címlapját. Ezen a napon indult az M3-as építése. A Magyar Hírlap háromhasábos fényképpel indít (úgy látszik, ezt a méretet szeretik, ha szemétkedni akarnak), a fényképen egy nagy, böhöm munkagép, s alatta ez a mondat szerepel: „Mezőkövesdnél a termőföld legyalulásával kezdtek a Betonútépítő Rt. munkagépei.” Értik, ugye? A termőföldet gyalulták le először a disznók... Pedig minden más esetben úgy kezdik az autópálya-építést, hogy lecsapolják a magmát... Csak az Orbán-kormány gyalulja a termőföldet. Na, hát ehhez értenek ott, annál a lapnál.Torgyán villája ugyanaz, mint a Betonútépítő termőföldje. Kis, piti szemétkedés. És biztosan lesz eredménye. Jönnek holnap a kereskedelmi tévék, tolongás lesz a Márton-hegyen meg a Cirbolya utcában ... Oké. Nézzünk körül a hegyvidéki építkezéseken. Lássunk hozzá mi is, tényleg?