Ahogy Moszkvában tanítják

Nem téma a magyar ötvenhat a Jelcin-féle bocsánatkérés óta a kétoldalú kapcsolatokban – mondja a magas rangú moszkvai diplomata, s vállát vonogatja, amikor azt kérdezem, miként okítja erről a mai iskolásokat az orosz történelemtanítás. „Sehogy” – hangzik a tömör válasz.Dénes a XI. osztályba jár Moszkvában – a szülei itt dolgoznak –, vagyis most érettségizik. (Az orosz iskolarendszerben fokozatosan térnek vissza a tizenkét osztályos tanrendre.) Szerinte Magyarország egyáltalán nem téma az orosz történelemoktatásban.A tankönyveket itt nem kell megvenni, az iskola ingyen adja, de év végén visszakéri őket. Az oktatás az általános pénzszűke miatt elég ritkán enged meg tankönyvváltást. Oroszországban másfél ezer új tankönyv van forgalomban, de akad olyan falusi iskola, ahol a szovjet időkből származó ábécéskönyv is nagy kincs. A szebbnél szebb és borsosabb árú tan- és segédkönyvcsodák között bolyongva először egy gyönyörű, 1999-es kiadású gyermekenciklopédia akad a kezembe a könyvesboltban. Pár szóban foglalkozik 1956 októberével is: Magyarországon 1956-ban felkelés tört ki, amelyet a szovjet csapatok vertek le, s ezt követően a helyi és nemzeti sajátosságoknak jobban megfelelő szocialista rendszer építése kezdődött meg.A továbbtanulásra pályázók tesztkérdéseit tartalmazó kötet (Drofa kiadó, Moszkva, 1999) sem igényel túlzott ismereteket a magyar forradalomról. Csak két kérdést fedeztem fel. Az egyik azt firtatta, mikor vonultak be Magyarországra a szovjet csapatok [a) 1955, b) 1956, c) 1957]. A másik azt, hogy a világ közvéleménye hogyan reagált az „1956. októberi eseményekre”. Válasz: A Szovjetunió csapatai 1956. november 4-én bevonultak Budapestre. Az ENSZ-közgyűlés elítélte a szovjet intervenciót, de a nyugati országok nem avatkoztak be az eseményekbe.E két végpont között az orosz történelemoktatás először a IX. osztályban próbálja megismertetni a tanulókkal a második világháborút követő eseményeket, később már főleg ismétlésként tér vissza ezekre a világpolitikai történésekre. A IX. osztályos, világtörténelemmel foglalkozó tankönyv (Mnemozina kiadó, Moszkva, 2000) kis összefoglaló kronológiájában az 1956-os esztendőnél csak egy eseményt emel ki, az „október–novemberi magyarországi politikai szembenállást”, míg a X. osztályosok, illetve a XI. osztályos érettségizők történelemkönyve (Drofa kiadó, Moszkva, 2000) „a magyar felkelés és leverése” mellett ezen évszámnál még az SZKP XX. kongresszusát és a szuezi válságot tartja említésre méltónak.A kilencedik osztályos orosz tanulók csaknem egy teljes könyvoldal erejéig ismerkedhetnek meg a magyar ötvenhattal. A tankönyv szerint a fővárosi diáktüntetéssel kezdődtek el „a tragikus események, amelyek a polgárháború szélére sodorták az országot”. A kiváltó okok között felsorolják a gazdasági és szociális nehézségeket, a kommunista vezérek által szabott irreális politikai és gazdasági feladatokat, a pártvezetés repressziós politikáját, s megjegyzik: a helyzetet bonyolította a dogmatikus Rákosi vezette csoport szembenállása azokkal, akik Nagy Imrével az élen a párt politikájának felülvizsgálata, a sztálinista módszerek elvetése mellett szálltak síkra. Nagy Imre kormányra kerülését követően „Budapesten a felkelők harcba szálltak a szovjet csapatokkal, kommunistaellenes terror kezdődött. A szovjet vezetés közreműködésével új kormány alakult, Kádár Jánossal az élen. A szovjet hadsereg átvette az ellenőrzést. Nagy Imre kormánya szétesett, a megmozdulást elfojtották. A kortársak eltérően ítélték meg e megmozdulást: egyesek ellenforradalmi felkelésnek, mások népi forradalomnak minősítették. Mindkét változat esetében ki kell emelni, hogy a két hétig zajló események számtalan emberáldozathoz és nagy anyagi kárhoz vezettek. Magyarok ezrei hagyták el az országot. A következmények felszámolásához hosszú évek kellettek” – olvasható a tankönyvben, amely azért hozzáfűzi: az ötvenhatos magyar, lengyel és NDK-beli megmozdulásokat elfojtották ugyan, de „nagy jelentőségük volt, mert tiltakozást fejeztek ki a pártpolitika, a szocializmus sztálini módszerekkel erőszakolt, szovjet modellje ellen, s nyilvánvalóvá tették a változások szükségességét”.A változások szükségességét már a X., illetve XI. osztályos orosz tankönyv is megfogalmazza. Bár csak egy-egy mondatban említi meg a szovjet csapatok által elfojtott, de már „antitotalitáriusnak, demokratikusnak” nevezett forradalmat, amely az akkori kommunista pártok „szocialista eszményképe” ellen robbant ki.