Az erő velük van?

Az állampolgárok által megválasztott honatyák egy külföldi cég érdekeit képviselik a magyar parlamentben... A főváros távhőszolgáltatása riasztóan drágább a vidéki távfűtésnél... A Horn–Kuncze-kormány 1995-ös „bal”-lépései most nehezednek a családokra...E hónap parlamenti eseményei ijesztően érzékeltetik: négy év alatt, 1994 és 1998 között jelentősen csökkent a mindenkori magyar kormány gazdasági szuverenitása. Míg az Boross-kormány maga dönthetett a családokat legközvetlenebbül érintő szolgáltatások áráról, az Orbán-kabinetnek erről már külföldi vállalatokkal kell egyeztetnie, alkudnia. Ami feltűnően új: immár a parlamenten belül is képviselik a nyugati tulajdonos profitérdekeit egyes honatyák – a magyar családok elemi megélhetési szempontjaival szemben.A gázár emelésének napokban felszikrázó vitája is előtérbe hozza a Csepeli Áramfejlesztő Rt. ügyét: ez az erőmű ugyanis gázból állítja elő a villamos energiát. A magyar ipartörténet egyik legnemesebb részletét testesítette meg az egykori gyári létesítmény: még a Weiss Manfréd-üzemben működött a becses szerkezet, amelyet a második világháborúban az amerikaiak részben lebombáztak. Az újjáépített változat is jócskán elöregedett 1995-re, amikor is a Horn–Kuncze-kormány az értékes telephelyet töredék áron eladta a brit PowerGen vállalatnak. Az angol cég ezután – a nagy honi szakmai ellenkezés dacára – olyan új erőmű tervét fogadtatta el a baloldali kormánnyal, amely terv szerint gázból állítják elő az áramot, ráadásul a szükségesnek látszónál mintegy hatszor nagyobb mennyiségben.Az üzlet úgy volt hasznos a briteknek, hogy hosszú távú áramvásárlási szerződést kötöttek – a Horn–Kuncze-kormány nyomásgyakorlását kihasználva – a Magyar Villamos Művekkel. Ez a szerződés azóta is a szakmai gúny középpontjában áll. A megállapodásban ugyanis 11 forint 31 filléres átlagárat szabtak meg egy kilowattórányi áramra, miközben a Paksi Atomerőmű hasonló adata 5 forint 65 fillér, a Dunamenti Erőmű szerződött átlagára pedig 8 forint 33 fillér. Független tanácsadó szerint a csepeli erőmű esetében 8 forint 80 filléres ár lenne indokolt a 11 forint 31 fillérrel szemben.A különbség összesen kétmilliárd forint pluszköltséget terhel a magyar családokra évenként...Ez csupán az egyik drámai következménye a baloldali blokk 1995-ben és 1996-ban végrehajtott energetikai „privatizációjának”. Már ismerjük: azóta rendszeresen emelkedik a villanydíj, s miközben a magyar tulajdonban maradt erőművek áramárait lefaragja a hivatal, a külföldi kézbe adott áramfejlesztők árait jócskán fölemeli. Ami még meghökkentőbb: az utóbbi hetekben baloldali képviselők lépnek föl az angol tulajdonban lévő Csepeli Áramfejlesztő Rt. nyílt érdekképviselőjeként. Egy SZDSZ-es honatya az Országgyűlés elnökének benyújtott, a gazdasági miniszternek címzett kérdésében azt taglalja: a tárcának október 15-ig meg kellett volna állapítania a hatósági árat, hogy a csepeli áramtermelés megkezdődhessen. Döbbenetes, hogy a levélben a volt miniszter kiemeli: „Az ármegállapítás során az MVM és a Csepeli Áramfejlesztő Rt. között aláírt hosszú távú áramvásárlási szerződésre figyelemmel kell lenni...” Mint tudjuk: a szerződés a 11 forint 31 filléres kilowattóránként mért átlagárat tartalmazza: ez okoz kétmilliárdos ráfizetést a magyar családoknak. E szerződéspont betartását követeli egy magyar képviselő, akit nem a külföldi tulajdonosok, hanem a magyar polgárok választottak a parlamentbe...Egy másik, MSZP-s képviselő is lobbizó kérdést nyújtott be a házelnöknek, szintén a GM-hez adresszálva. Ebben kitér arra, hogy a 260 millió dolláros befektetéssel épült erőművet Károly walesi herceg avatta fel, s az angolok pénzt adtak a visegrádi – különben gyönyörű – Herkules-kút elkészítéséhez. Nem tér ki arra, hogy jelenleg dollármilliárdok sorakoznak a világ befektetési piacán energetikai fejlesztésekhez. Ezek a beruházások ugyanis igen biztonságosak, megtérülésük szavatolt. Nem szükséges tehát a briteknek hálálkodnunk, már csak azért sem, mert a fáma szerint rövidesen egy német vállalatnak óhajtják továbbadni a csepeli erőművet, befektetésük tehát átmenetinek tűnik. Nem tér ki arra sem a szocialista képviselő, hogy a Herkules-kút támogatása nem terhelhető rá az áramfogyasztókra, ilyen költséget a Magyar Energia Hivatal nem ismerhet el szakmailag jogosnak. Ráadásul a kút építése nagyrészt hazai forrásokból zajlott, az angol pénz csupán kiegészítésnek felelt meg.A lobbizó beadványok stílusa igen kellemetlen emlékeket ébreszt. Az egyik képviselő például azzal fenyegeti meg a minisztert, hogy ha a hatóságilag engedélyezett áramár nem fedezi a befektető által fölvett hitelek részleteit és kamatát, akkor „a tizenhárom nemzetközi bankból álló konzorcium körében és így a nemzetközi pénzügyi közökben éles visszhangot fog kiváltani”. Nem másra: a pártállamra emlékeztet ez a stílus. Akkor Moszkvával fenyegették egymást a politikusok, a Kreml köreinek „éles visszhangjával” ijesztgették azt, aki lobbiérdekeiket veszélyeztette.Az MSZP-s képviselő rá is erősít, írván: reméli, hogy a miniszter nem akarja, hogy az alacsonyan megállapított áramár „rossz üzenetet küldjön a nemzetközi pénzügyi és befektetői köröknek”. Még egy adatot is meglebegtet a tárcavezető előtt riasztásként. „Az üzemeltetés ellehetetlenülése esetén bekövetkező kártérítési perekből keletkező kárigény akár a kétszázmilliárd forintot is elérheti.”A kívülálló elgondolkozik: honnan szerzik ezeket az adatokat a képviselők? Miként tekinthetnek bele olyan levelekbe, amelyeket a Magyar Energia Hivatal küld az adott vállalat vezetőségének? Csak nem hívják be e politikusokat a vállalati központba, hogy megbízzák őket „a feladattal”: tessék érvényesíteni a cég érdekeit a magyar törvényhozáson belül? S ha így van: e honatyáknak nem gyullad fény a fejükben, hogy őket nem a PowerGen igazgatósága választotta országgyűlési képviselőnek, hanem a napi megélhetési bizonytalanságban vergődő, becsületes magyar állampolgárok tömege?Döbbenetes például az a levél, amelyet egy volt MSZP-s államtitkár adott le a házelnöki irodában, szintén a Gazdasági Minisztériumot bírálva. A csepeliek „hatvanöt-nyolcvan százalékkal magasabb távhődíjat fizetnek”, mint indokolt lenne... A kedves honatya vajon nem emlékszik rá, hogy az általa is képviselt kormány juttatta külföldi kézbe a stratégiai ágazatot? S hogy az a fővárosi vezetőség adta el fillérekért, tragikusan rossz feltételekkel a közműveket, amelynek az ő pártja is koalíciós tagja volt? Enyhítő körülmény, hogy ez utóbbi politikusban legalább most, késve bár, fölébred a szociális érzékenység. A másik kettőben nem, őket csak a nyugati vállalatvezetőséghez hívták meg, tekintsenek bele az adatokba. Talán még a parlamenti kérdést is megfogalmazták helyettük, nehogy csorbuljon a legendás „szakértelem”... Azokhoz a családokhoz, amelyeknek gond a közműszámlák kiegyenlítése, a gyermek taníttatása, úgy látszik, nem hívták meg e baloldali képviselőket. Így a családokban kiváltott „rossz visszhang”, a közembereknek küldött „rossz üzenet” nem érdekli e képviselőket, akiknek frakciótársai hol a gázár befagyasztása miatt, hol annak emelése miatt tiltakoznak, már-már arra sem figyelve, komolyan veszik-e még őket.Vajon a külföldi áramlobbi képviselői esetében eredménytelen lenne-e egy titkosszolgálati eszközökkel foganatosított ügyészségi rajtaütés?