Mindez azt jelenti, hogy az iszlám terrorizmus megmaradt vezetői számára egyre kevesebb biztonságos ország marad. (Érdemben már csak Törökország merülhet fel; Algéria túl messze van, Irán túl szigorú feltételeket szabhat.) Ha nincs stabil főhadiszállásuk, az a végleges meggyengülésükhöz vezet. És egy sokkal biztonságosabb Közel-Kelethez. Jó lenne valóban erre a világra ébredni…

A másik „új világ” viszont, amire csütörtök reggel ébredtünk, nagyon sötét. 

 A kitűnő politikai elemző, az orosz–brit Konstantin Kisin fogalmazott így, hogy új világra ébredt, amit utoljára 2001. szeptember 11-én, az ikertornyok elleni terrortámadáskor érzett. Valóban: akkor ért véget az egypólusú világrend és az ezáltal biztosítani vélt béke és stabilitás.

Kisin elmondása szerint a tavalyi, Trump elleni merényletnél sem érezte azt, amit most. Logikus, hiszen az – hála istennek – sikertelen volt. Charlie Kirkkel szemben viszont – sajnos – sikerült. És bármennyire is szörnyű dolog egy elnök elleni merénylet, az amerikai történelem során volt jó pár ilyen, köztük négy sikeres is (Lincoln, Garfield, McKinley, Kennedy). Tehát ez a jelenség nem volt annyira ismeretlen.

 És ne jöjjön senki „a politikai diskurzus általános eldurvulása”, végképp ne a „mindkét oldalnak óriási felelőssége van” lózungokkal. Mert mindez gargantuális hazugság.

Persze a jobboldalon is vannak szélsőséges elemek, agresszív figurák. De a mainstream jobboldal ezeket megveti és elhatárolja magát tőlük. Legyen szó akár olyan, mára maskarás bohóckodássá degradálódott, egykor valóban súlyosan szélsőséges szervezetekről, mint a Ku-Klux-Klan. A mainstream baloldal ellenben hősöknek tartja a szélsőségeseit. Az utcákon verekedő Antifa tagjait, az USA és a fennálló rend ellen gyűlölettel agitáló, megválasztott politikusokat (Ilhan Omar, Rashida Tlaib, de akár Alexandria Ocasio-Cortez is), és a merénylőket. A Trump elleni merénylet után sajnálkozó posztok árasztották el a közösségi médiát, amiért nem sikerült, most pedig vidám, táncoló, éljenző videókat töltenek fel és lájkolnak több százezren. Ünneplik, hogy egy hozzájuk hasonló elmebeteg meggyilkolt egy családapát.

Például amikor Maxine Waters demokrata képviselő arra szólította fel a demokrata szavazókat, hogy menjenek a republikánus szenátorok, képviselők, a konzervatív alkotmánybírók házaihoz, az éttermekhez, ahol esznek, és ott zaklassák őket fizikailag. A „resistance” (ellenállás) volt a jelszavuk. Ellenállni a demokratikusan megválasztott elnöknek és a törvényes rendnek.

A jobboldalon ez a gyűlölet, ilyen mértékű düh és erőszak nincs. Sem ott, sem itthon. Sem a politikusok és pláne nem az aktivisták felé. Nem bírjuk, akár egyenesen rühelljük is őket. És ne is álszentkedjünk kifelé (ezt is ők csinálják rendszeresen): hullatnánk-e krokodilkönnyeket, ha meghalna mondjuk Molnár Áron (az egyik legidegesítőbb), Puzsér Róbert (az egyik leggyűlölködőbb) vagy Gulyás Márton (az egyik leghatékonyabb) véleményvezér a másik oldalon? Nem. A kardunkba semmiképp sem dőlnénk. (Mondjuk, Marcit én speciel sajnálnám, ő nem rossz ember, csak a túl sok önkielégítés közben szép lassan beengedte a démonokat, és azok egyre jobban rátelepedtek.) 

Akár az indulatos, parázs vita is. De az ügyeinket meg kell beszélni. Maga Charlie Kirk mondta, hogy ahol a beszélgetés véget ér, ott kezdődnek a szörnyű dolgok. Sajnos vele történt a lehető legszörnyűbb dolog.

Azt is mondta korábban, hogy szellemi harc zajlik a világban. Ez pontosan így van. És igen, merjük kimondani keresztényként: a sátán harcol Isten ellen, le akarja győzni őt. Méghozzá oly módon, hogy elpusztítja legkedvesebb teremtményét, az embert. Nyilván rákezdhetik most is a magukat nagyon okosnak képzelő, valójában végtelenül ignoráns, spiritualitásmentes ateisták, hogy ez hülyeség, babona, középkor stb. Istent (és a sátánt) sem befolyásolja, hogy valaki hisz-e benne vagy sem. A sátánnak épp az egyik legnagyobb trükkje, hogy sokakkal elhitette: ő nem is létezik. (A másik nagy trükkje, hogy nem mindig hazudik; néha igazat is mond. Azért, hogy teljesen összezavarjon. De a teológiai-egzisztenciális kérdésekbe ennél mélyebben most nem mennék bele.)

Szóval a szellemvilág, bármilyen kényelmetlen is ezzel szembenézni, nagyon is valós. A jó és a rossz küzdelme itt zajlik körülöttünk. És rajtunk, embereken keresztül. 

És akkor itt vannak a saját gyűlölködőink is, élen a „kiskakassal”. Ha lenne fegyvere és alkalma, vélhetően rálőne Orbán Viktorra. Ennek hiányában máshogy akar bosszút állni rajta és mindenki máson, aki – vele ellentétben – vitte valamire. És a hozzá hasonló semmirekellőkből álló, gyűlölködő szektájával együtt bármire képes. Akár a szavazók egy részének megtévesztésére, felhergelésére is.

Mit tehetnénk ezekkel a gyűlölködő, akasztásra felszólító, szélsőséges őrültekkel szemben? Nem az ellenzéki gondolkodásúakról beszélek, az joga bárkinek. Hanem a bizonyíthatóan (például videó- vagy hangfelvétel tanúsága szerint) mások megölésére, fizikai bántalmazására buzdítókkal, vagy ezt a nyilvánosság előtt sugallókkal szemben.

Lenne egy javaslatom. Amihez persze alkotmánymódosítás is szükséges lenne. 

 Nemcsak Majka vagy Krúbi, de számos egyetemi professzor is ott kellene hogy legyen az intézet lakói között az első turnusban.