Magyar Péter miniszterelnök akar lenni, Orbán Viktor helyébe lépni… vagy valami másról van szó?
A választ személyiségének alapos és szakszerű lélektani elemzésével kaphatjuk meg.
Kezdve a gyerekkortól, ahol az úgynevezett „érzelmileg elérhetetlen szülő” tipikus esetével szembesülhetett. Amikor a szülő – elsősorban az anya – nem mutat érzelmet, nem ismerteti meg a gyerekkel a szeretet mintáját (sémáját – hogy még szakmaibb kifejezést használjunk). A gyerek így állandóan megfelelni akar, hogy ne érezzen folytonos kivetettséget.
A gyerekben ugyanis neveléssel, éréssel alakul ki az önazonosság, az úgynevezett „szelf”. Amire ugyan rárakódik egy csomó réteg a későbbi élete során, de ha egészséges, egységes a „belső én”, akkor az ki is tud bontakozni, illetve mások számára is elérhető lesz, tudnak kapcsolódni hozzá, és ő is másokhoz. Kicsit olyan, mint a hagyma: a lehántott rétegek alatt a közepén ott van a picike, gömb alakú, szívre, magra hasonlító, tovább már nem hámozható darab. De ha késsel vágjuk ketté, akkor ez a rész sem marad egyben, ez is széthasad.
A narcisztikus személyiségeknél épp ez történt: gyerekkorban kettétört az érzelmi fejlődésük; nem alakult ki egységes, koherens éntudatuk. A pszichológia gyakran beszél az emberben lévő „belső gyermekről”; alapvetően pozitív fogalomként. A személyiségnek ez a része a tisztaságot, az őszinte, önzetlen szeretetet, a könnyedséget, játékosságot, kedvességet, humort hordozza magában, felnőtt korban is. A belső gyermeket azonban „gondozni” kell. Ez egyszerre jelenti a kibontakozás támogatását, az őszinte, gyermeki (nem gyermeteg!) személyiség megélésének lehetőségét, ugyanakkor a fegyelmet, a határok meghúzását is. A narcisztikusoknál azonban nincs egészséges belső gyermek – mert már gyermekkorban eleve el lett fojtva. Hanem egy sérült gyermek alakult ki bennük; amit aztán visznek is tovább magukkal.
De emellett, sőt éppen emiatt, egyfajta önvédelemként, a felnőttkori adaptációhoz a narcisztikus kialakít egy másik szelfet, amit aztán túl is tol. Felépít magában egy önmagát nagyra tartó, mindent és mindenki mást állandóan bíráló, felelősségre vonó, faggató-vallató, grandiózus személyiséget. (Ezt „kritikus szülő” énállapotnak is nevezzük.) De a kettő között állandóan megmarad a dichotómia. A grandiózus énje mindig elnyomja a belső, sérült gyermeket. Így kialakul egy folytonos úgynevezett szégyendinamika, súlyos önértékelési problémákkal. Amire aztán megint ad egy önvédelmi reakciót. Amikor szembesítik például a hazugságaival, tévedéseivel vagy simán csak valamivel, amit korábban mondott, de azóta már máshogy gondolja, akkor nincs semmiféle belátás, önreflexió. Szégyen van és bosszú van – utóbbi a védekező mechanizmus.
Magyar Péter narcisztikus személyiségének működése öt pilléren alapszik. Ezek: 1. kóros biztonságra törekvés, 2. kóros kontrollmánia, 3. intenzív érzelmek kiváltása másokból, 4. szex, 5. pénz.
Ha mind az öt pillér stabil, ki van elégítve, akkor benne tud maradni a kapcsolatban. Nemcsak a romantikus, hanem bármilyen emberi kapcsolatban. De ezek a kapcsolatok nála mindig attól függenek, hogy ki mit tud hozzátenni az öt pillér kiszolgálásához. Ezt úgy mondjuk: a kapcsolatai „ellátmányalapúak”. Nincsenek valós érzelmek. (Mivel az érzelmi fejlődése már korábban megrekedt.) Ugyanakkor tudja, hogyan kell ezeket az érzelmeket „leszimulálni”, azaz kognitív módon, „agyból” képes olyan megnyilvánulásokra, amelyek érzelmeket utánoznak; akár kifejezetten meggyőzően.





























Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!