Ez nekünk is fájhat: a szankciók a vártnál is nagyobb károkat okoztak a német gazdaságnak

Németország az Európai Unió legnagyobb gazdasága, így az ország teljesítménye jelentős befolyással van a közösség egészére, így Magyarországra nézve is. Ahhoz tehát, hogy a jövőben akár a magyar, akár az EU-ra kellően megalapozott makrogazdasági előrejelzések készülhessenek, célszerű megvizsgálni, hogy hogyan teljesítettek a modellek a múltban. A Századvég Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének legfrissebb elemzése a német gazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzéseket veti össze a 2026. január 30-ig rendelkezésre álló tényleges GDP-adatokkal. Az eredmények azt mutatják, hogy Európa legnagyobb gazdasága stabilan alulmúlta a piaci várakozásokat, miközben az előrejelzések túlzott optimizmusa az előző évhez képest tovább erősödött. A Németországot sújtó strukturális kihívások – különösen a magas energiaárak és a feldolgozóipari kapacitások leépülése – jóval tartósabbnak bizonyultak annál, mint ahogy azt az előrejelzők egy évvel korábban feltételezték.

Fotó: Martin Divisek Forrás: MTI/EPA

Németország energiaintenzív iparágai továbbra is súlyos versenyképességi hátránnyal küzdenek. Az ipari villamosenergia-árak az Európai Unióban még mindig több mint kétszer olyan magasak, mint az Egyesült Államokban, ami hosszú távú költségelőnyt biztosít az amerikai piaci szereplőknek. Ez az árkülönbség nem átmeneti jelenségnek bizonyult, hanem egy olyan tartós tehernek, amely a feldolgozóipari termelés egy részének végleges külföldre vándorlásához vezetett.

Ennek következményei már egyértelműen láthatók a termelési adatokban. Az ipari kibocsátás 2025 júniusában a 2020 májusa óta mért legalacsonyabb szintre süllyedt, miközben az energiaintenzív ágazatok termelése éves alapon 7,5 százalékkal csökkent. A feldolgozóipar bruttó hozzáadott értéke több egymást követő negyedévben esett vissza, ami arra utal, hogy nem pusztán a kereslet ideiglenes csökkenéséről van szó, hanem tényleges termelési kapacitások tűntek el a gazdaságból.

Ezzel szemben az előrejelző intézmények továbbra is abból indulnak ki, hogy a német gazdaság idővel visszatérhet a válság előtti trendnövekedési pályára. A 2026-ig rendelkezésre álló empirikus adatok azonban ezt a feltételezést nem támasztják alá. A tartós szerkezeti kapacitásveszteségek (az átmeneti keresleti sokkokkal ellentétben) nem korrigálódnak maguktól az idő múlásával, hanem a gazdaság növekedési és termelési lehetőségeit hosszú távon szűkítik.

Összevetés a tavalyi értékeléssel

2025-ös elemzésünk arra a következtetésre jutott, hogy az előrejelzők alábecsülték az európai szankciós politika és a geopolitikai zavarok gazdasági kárait. Jelen kutatás ezt az állítást megerősíti és kibővíti: nemcsak a sokkok azonnali hatásai bizonyultak a vártnál nagyobbnak, hanem a strukturális alkalmazkodásból fakadó többletköltségek (így a kieső gazdasági teljesítmény) mértéke is jóval meghaladja a korábban várt szintet.

A 2024-es adatok vizsgálatakor az átmeneti geopolitikai sokkok rövid távú hatásai megnehezítik az előrejelzők munkáját, így a becslési hiba átmeneti megugrása érthető. A 2025-ös adatokra nézve ugyanezen állítások már nem szolgálnak kielégítő magyarázattal a felülbecslésre. A feldolgozóipari kapacitások folyamatos csökkenése és a fellendülés bármiféle jelének hiánya mellett, az alacsonyabb energiaárak és az Európai Központi Bank laza monetáris politikája ellenére a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzések továbbra is szisztematikusan torzítanak.

A rendelkezésre álló 2025-ös adatok bemutatják, hogy az előrejelzések és a német gazdaság valós teljesítménye közötti rés továbbra is jelentős. A jelenség nem elszigetelt becslési hibák sorozata, hanem az előrejelző intézmények rendszerszintű torzításának lenyomata.