Befektetés a nemzet jövőjébe

Az állami gazdaságpolitika piacgazdasági viszonyok között a költségvetési és adópolitikában nyilvánulhat meg a leginkább szuverén módon. Állíthat bármit magáról egy politikai erő, hitelessé akkor válik, ha kormányzati szerepben az általa hirdetett értékrend tükröződik a költségvetési-adópolitikai prioritásokban is. Tekintsünk erre egy szemléletes példát: a polgári kormány kezdettől fogva a családok kormányának vallja magát. Azt, hogy ez nem holmi írott malaszt, jól mutatja, hogy az idei költségvetésben a családokat összességében megillető támogatások a kormányzás kezdetét jelentő, 1998-as értékhez képest 62,4 százalékkal (198,1 milliárd forintról 321,7 milliárd forintra) növekedtek; ami magáért beszél.Az állam gazdasági-társadalmi szerepvállalásának mértékét két mutatóval: a jövedelemcentralizációval, illetve az újraelosztás arányával szokták jellemezni. Utóbbi az államháztartás kiadási oldalát határozza meg, míg az előbbi megmutatja, hogy a megtermelt jövedelmek mekkora hányadát vonja el az állam adók és járulékok formájában. (Például 40 százalékos jövedelemcentralizáció mellett minden megkeresett száz forintból – átlagosan – 40 forint jut az államkasszába és 60 forint marad a zsebben.) Az elvonások természetesen az államháztartás bevételi oldalán jelennek meg. Az államháztartás magába foglalja a döntően adókból finanszírozott központi költségvetést, a járulékokból finanszírozott társadalombiztosítást, az elkülönített állami pénzalapokat, illetve az önkormányzatok gazdálkodását. A viszonyítási alap mindkét esetben az adott évi bruttó hazai össztermék, a GDP. A jövedelemcentralizációs és az újraelosztási mutató különbsége az államháztartás hiányában fejeződik ki, amit hitelfelvételből vagy kötvénykibocsátásból kell fedezni.A rendszerváltozás kezdetén az államszocializmus örökségeként végletesen magas volt Magyarországon az újraelosztás aránya, aminek lényeges csökkentése természetes velejárója volt a piacgazdasági átmenetnek. A mára kialakult, 40 százalék körüli jövedelemcentralizáció azonban már nagyjából megfelel az európai uniós átlagnak – lényegesen alacsonyabb, mint a jóléti állammodellt a mai napig fenntartó skandináv államok 60 százalék körüli aránya, de valamivel magasabb az EU legszegényebb mediterrán országainak hányadosánál. A polgári kormány elkötelezte magát az állami elvonások további, folyamatos csökkentése mellett, aminek megfelelően a jövedelemcentralizáció az idei 41,7 százalékról 2001-ben 39,5 százakékra, 2002-ben 37,9 százalékra csökken. A szigorú költségvetési politikát jól jellemzi, hogy az államháztartás hiánya – az 1998-as 4,8 százalék, illetve az 1999-es 3,9 százalék után – 2001-ben a GDP 3,4 százalékát, a rákövetkező évben pedig 3,2 százalékát éri majd el. Összehasonlításképpen: az euróövezet országait felölelő Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) maximum 3 százalékos államháztartási hiányt engedélyez. A szigorú költségvetési politika azonban nem jelent feltétlenül megszorító politikát. A dinamikus gazdasági növekedés lehetővé teszi, hogy a kiadások reálértéke még csökkenő adóterhelés mellett is növekedni tudjon. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2000-ben – tizenöt év után először – elérte az EMU által is elfogadhatónak tekintett 60 százalékos szintet. Ez az érték a következő két évben tovább fog mérséklődni. Az államadósság kamatterhei szintén csökkenő tendenciát mutatnak: külföldi tartozásaink terhe adósminősítésünk javulásával, a belföldieké pedig az infláció csökkenése miatt mérséklődik.Az állami feladatvállalások néhány jelentősebb csoportja a következő arányban részesedik jövőre az államháztartás kiadási oldalából: társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások 32,2 százalék, egészségügy 9,5 százalék, oktatás 10,4 százalék, gazdasági funkciók 15,2 százalék. Az állam saját működésére – beleértve a közigazgatást, a honvédelmet és a közbiztonságot – a kiadások 13,8 százalékát fordítja, miközben a jóléti kiadások összességében az államháztartási források 57,6 százalékát kötik le. Az államadósság éves kamatterhe az államháztartás több mint 14 százalékát emésztette fel 2000-ben, ami azt jelenti, hogy a kormány a polgárok által befizetett személyi jövedelemadó csaknem teljes összegét kénytelen az elődök által felvett hitelek törlesztésére fordítani. A kamatfizetési kötelezettség 2001-ben az államháztartás 11,5 százaléka, 2002-ben 10,5 százaléka lesz. A kormány törekvéseit azonban a pillanatfelvételnél jobban tükrözi, hogy az előző évhez képest miképpen változik az egyes területek kiadási szintje. A reálérték változásának nagyságát természetesen az infláció mértéke is meghatározza, ami a kormány tervei szerint 2001-ben öt–hét százalékos, 2002-ben négy–hat százalékos lesz. A jóléti funkciók ellátására például 10,8 százalékkal, majd 7 százalékkal több áll majd rendelkezésre az elkövetkező két évben. Ezen belül oktatásra a jövő évi előirányzatban 14,8 százalékkal (2002-ben 9,3 százalékkal), egészségügyre 9,5 százalékkal (2002-ben 4,3 százalékkal) több szerepel. A gazdasági funkciókra szánt keret 22,5 százalékkal lesz magasabb, mint az idén, 2002-ben pedig 7,1 százalékkal lesz több, mint az azt megelőző évben. Ezen belül jelentős a bővülés a közlekedési és távközlési tevékenységek támogatásánál: 23,6 százalék 2001-ben, 9,6 százalék a rákövetkező évben. Környezetvédelemre jövőre 7 százalékkal, 2002-ben 8,2 százalékkal jut több. Az egyes minisztériumok költségvetési részesedésének megítélését tekintve óvatosnak kell lennünk: a miniszterelnökség kiadási kerete például 69 százalékkal növekszik, de ez több tényezőből adódik össze. Egyrészt a miniszterelnökség mint költségvetési fejezet nem keverendő össze a Miniszterelnöki Hivatallal, mivel itt könyvelnek el számos olyan tételt, ami az egyes tárcák költségvetésébe „nem fért bele” – ilyen lesz például jövőre a Nemzeti Földalap létrehozására szánt összeg. Másrészt a Miniszterelnöki Hivatalban létrejött az Informatikai Kormánybiztosság, amely döntéssel a hírközlési ágazat – így az informatikai és távközlés-fejlesztési feladatokra előirányzott 30 milliárd forint is – teljes egészében a kancelláriára került a KHVM-től. A Gazdasági Minisztérium költségvetési kerete mintegy 40 százalékkal emelkedik, ami a polgári kormány értékrendjének megfelelő, aktív gazdaságpolitikát tükröz. A hazai vállalkozások támogatására szolgáló előirányzatok jelentősen bővülnek, a turisztikára fordítható összeg például 3,7 milliárd forintról 25 milliárdra. A GM-ben kidolgozott Széchenyi-terv ugyanakkor – annak komplex jellege miatt – több tárca előirányzata között oszlik meg: összesen 290 milliárd forinttal szerepel a jövő évi költségvetésben. Elsősorban a lakás- és útépítés, kutatás-fejlesztési kiadások és kisvállalkozások támogatására, valamint idegenforgalmi, informatikai és regionális fejlesztésekre fordítódik.A Pénzügyminisztérium 34 százalékkal több pénzzel gazdálkodhat. A növekedés egyik legfőbb oka, hogy a tárcához került az otthonteremtésre szánt összegek nagy része, de az autópálya-építés költségei – a Magyar Fejlesztési Banknak juttatott tőkejuttatás révén – közvetve szintén a tárcát terhelik. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetése 19 százalékkal bővül 2001-ben, ami a vidék- és agrárfejlesztési támogatások jelentős növekedéséből adódik. Az Oktatási Minisztérium 18 százalékkal magasabb összeggel gazdálkodhat, ami a tudásalapú társadalom megteremtésének stratégiai fontosságát jelzi. Ugyancsak jelentős mértékben, 25 százalékkal emelkedik a Honvédelmi Minisztérium kerete, ami egyrészt a haderőreform kiadásaira nyújt fedezetet, másrészt pedig Magyarország NATO-tagságából fakadó feladatok ellátására szolgál.A minisztériumok költségvetési keretének növekedése tehát nem az apparátusok túlburjánzásából adódik, hanem a gazdaságfejlesztő és jóléti funkciók bővüléséből. Ez kétségtelenül szakítás az elmúlt évtized – először kényszerű, később doktríner, de mindenképpen fantáziátlan – költségvetési megszorító politikájával. Jól illeszkedik azonban az esélyteremtő állam koncepciójához, ami megengedi az állami részvétel fokozását olyan területeken, ahol az állami kiadások növelése a nemzet jövőjébe való befektetést jelenti.