Borút a Vashegyen

„Elöl egy zöld kabátos és bőrkötényes pincemester lépkedett, aki (...) arról volt nevezetes, hogy még egy pohár bort se nyelt le életében, mégis az első rágásra, ízlésre, szaglásra nemcsak a bor minőségét, de korát is megmondta. Őtőle sohase kérdezte a bor, mint a kacér leány udvarlójától: ugyan, hány esztendősnek gondol a bácsi? A pincemester elöl ment, és mondott valamit a hordóknak, mint az állatszelídítő vadállatainak, s úgy tűnt fel, hogy a legnagyobb hordók is barátságos morgással üdvözölték mesterüket… Legelsőnek a fogadós ivott, olyan néma áhítattal, mintha szentségtörésnek vélné még azt is, hogy egyetlen hangos szóval megdicsérje borát.” (Krúdy Gyula)