Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy az a fölényes attitűd, amellyel Eötvös Pál a Népszabadság privatizációjának tizedik évfordulóján saját lapját értékeli és a magyar sajtó helyzetét elemzi, honnan származik. Mivel fejtegetése nem csupán szakmai, hanem erkölcsi elemeket is tartalmaz, azt kell hinnem, hogy fölénye felerészt megszolgált, felerészt alaptalan.Írása számos olyan tényt és igazságot tartalmaz, amellyel nincs mit vitatkoznom. Higgadtsága féligazságait is elviselhetővé teszi. Az a megállapítása, hogy csak nyereséges újság lehet független, nem cáfolható. A tény sem, hogy a Népszabadság milliárdos nyereséget termel; a szerkesztőség szakmai erényeit – ily módon – anyagi erővé változtatva. (Éppen ez az, ami a lap elnök-főszerkesztője számára alkalmat ad arra, hogy higgadtan, már-már joviálisan legyen fölényes, sőt: stilárisan szerény.) A főként hirdetésekből származó profit a médiában olyan erkölcsi tőke, amely szinte már önmagában „mértékadás”, s furcsa mód: a hitelesség látszatát is felkelti. A hitelesség egyik ismérve viszont a mértéktartás. A Népszabadság szerkesztői nem tartoznak azok közé immár, akik „csak a láncaikat veszíthetik”.A nyereséges lap és a politikai függetlenség tehát elvileg összefügg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a profitot termelő újságnak ne volnának különböző meggondolásai, s értékei mellett érdekei. Ezért nem egészen irigylésre méltó Eötvös Pál lapjának helyzete, a függetlenség nem elfogulatlanság, miként a jól kezelt tények nem mindig az igazságot tükrözik.Az igazság csorbulása ott kezdődik, amikor az elnök-főszerkesztő évfordulós, ünnepi írásában – a Népszabadság teljesítményének szerény méltatása mellett – kitér a Magyar Hírlap, a Népszava és a Magyar Nemzet helyzetére is. Higgadtságát féligazságaiban is megőrzi. Lényegében hitet tesz egy mértéktartó, konzervatív magyar napilap szükséges volta mellett, sőt jelzi, hogy adott esetben szemet hunyt volna afelett is, ha a kormány a Magyar Nemzet megerősítéséhez akár kétmilliárd forinttal hozzájárul. Ugyanakkor az MN és a Napi Magyarország egyesítését „vérfertőzésnek” nevezi. Realitásérzéke és intelligenciája végül felülkerekedik, ugyanis tudja, hogy a magyar demokráciának szüksége van a Magyar Nemzetre, sőt számára az is evidencia, hogy a konzervatív, hiteles Magyar Nemzet létrejön és létezni fog.Sajnos tárgyilagosságát megfertőzi a „vérfertőzés” szó, amely nyilván nagyon rosszat kíván jelenteni. Az ilyen szóhasználat nem intelligens, inkább durván ösztönös, s így bizonyára leleplező. Ezek után kérdéses, hogy miért nem most hozta létre a polgári kormány a mértékadó polgári napilapot, képmutatásnak tűnik. Sajnos, a Népszabadság – bár Eötvös ezt tagadja – a rendszerváltozás kezdete óta azon van, hogy a stabil, független, konzervatív értékorientációjú Magyar Nemzet ábránd maradjon. Eötvös ezt az ábrándot siratja?A két lap egyesülése feltétlenül a stabilitás, a nyereségessé tétel érdekében történt. A liberális sajtó szerint „tűz és víz” egyesült. Eötvös szerint „vérfertőzés” történt, ami közeli rokonságra utal.Természetesen az igaz, hogy egy mértékadó (nyereségesen független!) konzervatív napilap létrehozása másféle technikákkal is elképzelhető. De mindegyiknek a lényege: bizonyos, hosszabb időn át tartó türelem.Hogy a türelem jellemző-e a jelenlegi magyar sajtóra, én nem tudom.