Hamis fogalmak és egyenrangú civilizációk

Nyugat van, Kelet nincs – e provokáló címmel jelent meg Ankerl Gézatanulmánykötete az Osiris Kiadónál. A Genfben és Cambridge-ben élő szociológusprofesszor az elmúlt tizenöt évben született írásait adta közre, amelyekpárhuzamosan készültek a hamarosan Amerikában napvilágot látó, az együtt élőcivilizációkról szóló monográfiájával. Ankerl Gézát rövid budapesti tartózkodásaidején provokatív gondolatairól és ezek forrásáról kérdeztük.Világnézetemet, a világról alkotott képemet az 1956-os magyar felkelés és szabadságharc határozta meg – mondja Ankerl Géza, aki végzős műegyetemistaként kényszerült az ország elhagyására, hogy aztán hamarosan azzal foglalkozzék, ami igazán érdekelte korábban is: a társadalomtudományokkal, amelyek ötvenes évekbeli változatait itthon nem lehetett komolyan venni. Filozófiát és szociológiát tanult Svájcban. Freiburgban készült doktori értekezését a párizsi Sirey Kiadó jelentette meg, s e munka alapján hívták meg Montrealba, majd Cambridge-be tanítani. – Ami szakmai pályafutásomat illeti: tanítottam tíz német egyetemen, Svájcban – Genfben és Lausanne-ban –, tanulmányokat készítettem olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az ILO és az UNESCO, elemzést írtam az amerikai kormány jövedelemelvonási politikájáról, a világurbanizációt vizsgálva eljutottam Dél-Amerikába és Afrikába, tartottam előadást Kínában, egy UNESCO-misszió keretében Japánban és Koreában is jártam. Könyveim jelentek meg franciául, németül, angolul.– És végig megőrizte a műegyetemista forradalmár látásmódját?– 1956 tartózkodóvá tett a Nyugattal szemben. Sohasem váltam a nyugati világ ágensévé. Amikor a rendszer itt, Magyarországon megváltozott, akkor sem álltam elő azzal, hogy tessék, ezt Nyugaton így csinálják, lehet másolni a receptet. Ami az életemet alapvetően befolyásolta: feltűnt, hogy amit én evidenciának tekintek, az nem evidencia másoknak. Azt tartom – s ezt sok írásomban aláhúztam –, hogy az emberi értékek közösek, de az nem igaz, hogy ezek összhangban is vannak. Vegyük a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavát. Egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak, a filozófiai valóságnak, hogy szabadság nélkül nincs testvériség vagy egyenlőség. És viszont. Mivel az értékek nincsenek összhangban, rangsorolni kell őket. A civilizációs pluralizmus azért létezik, mert a különböző civilizációk az értékeket másként rangsorolják. S ez a rangsorolás határozza meg, hogy melyik lesz a kulcsintézménye egy adott civilizációnak. Van, ahol ez az állam, van, ahol a család és van, ahol a gazdaság. Mi businesscivilizációban élünk: nálunk, ha érdekütközés történik, a végső érv mindig gazdasági. Ez a gazdasági fundamentalizmus, ami a marxistáknak és liberálisoknak egyaránt sajátja, abból a tapasztalati úton soha meg nem erősített tételből indul ki, hogy a gazdasági szférában kizárólag racionális döntések születnek. Ilyen nézőpontból minden konfliktus gazdasági szembenállás, a szegények és gazdagok küzdelme. A businesscivilizáció magát minden másnál előbbre valónak tartja, úgy véli: ő mutatja a mintát, amelyet követve a többiek is az ő magaslatára emelkedhetnek.– Veszélyes gőgnek tartja ezt a szemléletet, s nem fogadja el a nyugati szakirodalom fogalomhasználatát sem. Ön szerint miért nincs harmadik világ és miért nincs Kelet?– Az úgynevezett harmadik világ országai legalább annyira különböznek egymástól, mint a nyugati civilizációtól. Milyen alapon lehetne egy kalap alá venni Kínát, Indiát vagy az arab országokat?– Mi a közös az egyes civilizációkban?– Mindenekelőtt az azonos írásmód. Ez látszólag meghökkentőnek tűnik, hiszen az írást sokan a beszéd másodlagos lekottázásának vélik, de látnunk kell, hogy a nagy világvallások szent könyveit más-más írásmód rögzíti. Aki muzulmán akar lenni, annak arabul kell olvasnia a Koránt. A devanagari Védák kötik össze a hindukat. A három tanítást egyesítő kínai univerzizmus a képírásban ölt alakot. Az egyező írásmódok mellett fontos a megélhetés módja, másképpen a társadalmi munkamegosztás. A harmadik tényező pedig a rokonságból fakadó összetartozás tudata.– Az angol nyelv előretörése nem egységesíti majd ezeket a világokat?– Európai békaperspektívából valóban úgy látszik, hogy az angol diadalmasan tör előre. Ám Kínában ennek nyoma sincs, sőt képírásos számítógépekkel kísérleteznek, állítólag sikeresen, Indiában pedig a lakosságnak mindössze öt százaléka beszél angolul.– Írásaiból és mostani szavaiból is az derül ki, hogy nem rajong Amerikáért.– Az Egyesült Államokban tanultam meg, hogy mi az a hatékonyság, hogy csak az eredményes munka igazi munka. Ez nagyon fontos. De sok szempontból riasztott is Amerika. Azzal, hogy az amerikai polgár képtelen jól fogyasztani, azért költekezik, hogy költekezzék, azért versenyez, hogy versenyezzen. Hogy bármire hajlandó, maholnap képes feladni otthonát, családját is egy kedvezőbb állásért, s közben pszichiáterhez szalad a lelki megrázkódtatások miatt. Csak mellékesen jegyzem meg, a mai Magyarországon az emberek sok tekintetben hasonlítanak az amerikaiakra. S hogy visszatérjek a kérdésre, ami a leginkább zavar: Amerika hegemóniára való törekvése. Hogy nem együtt élni akar másokkal, hanem fölébe kerekedni a többi civilizációnak.– Fukuyama a Szovjetunió összeomlásával meg is hirdette a történelem végét, a liberális piacgazdaság diadalát.– És ez a businesscivilizáció nehezen tud beletörődni Kínának mint civilizációs államnak az egységébe, és folyamatosan mozgósít az arab világ némely körei, bizonyos országai ellen, amelyekkel – úgymond – nem tud szót érteni. Pedig ez a beavatkozó nyugati magatartás semmi jóra nem vezethet.– Magyarország a nyugati civilizáció részének tekinti magát, Nyugaton viszont többnyire Kelet-Európához utalják. Miért tiltakozik ön ez ellen?– Mert tökéletesen értelmetlen Európa nyugatra és keletre osztása. Amíg a vasfüggöny létezett, még magyarázható volt. De miért lenne a Bécsnél nyugatabbra fekvő Prága kelet-európai, míg Bécs nyugati? Ennek semmi értelme. Ha van törésvonal, akkor az a nyugati kereszténység és az ortodox változat találkozása mentén húzódik.– Miközben természetesnek tekinti, hogy Magyarország a Nyugathoz tartozik, óva int attól, hogy bármit feladjunk önmagunkból. Különösen sokat foglalkozik a nemzeti nyelv védelmével, főként a határon túli magyarok esetében. Nem lenne egyszerűbb feladni, áttérni a többség nyelvére vagy mondjuk az angolra?– Az anyanyelv az ember családi jussa, amely egy közösségbe való belépő. Az anyanyelv használatának korlátozása kimutatható mentális zavarokkal jár. Előbb az egyént, aztán a közösséget is kikezdi. Az írás, mint már mondtuk, belépés egy civilizációba. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a legintenzívebben az anyanyelvén tud írni és olvasni az ember. Különféle tévképzetek, meg nem alapozott tények azt sugallják, hogy a migráció majd a nemzeti nyelvek feladásához vezet. Csak egyetlen adatot mondok: a világ lakosságának mindössze öt százaléka nem él ott, ahol megszületett.– Magyarország az Európai Unióba igyekszik. Nemigen látható, hogy meddig is kell várakoznunk. Van-e e tekintetben mozgásterünk?– Az európai uniós tagság fontos dolog, de nem hiszem, hogy az elmúlt évtized stratégiája a lehető legjobb. Rossz várakozni az unió előszobájában, mint már Antall József is mondta, de azért jobban ki kellene használni az időt, hogy differenciáltabb politikát folytassunk a különböző tagállamokkal. Becsüljük meg azokat, akik jobban támogatnak minket, s tartsunk nagyobb távolságot a belépésünket hátráltatni igyekvőkkel.– Végül egy személyes kérdés. Hosszú éveket áldozott életéből arra, hogy az árral szemben úszva fogalmakat tisztázzon, hogy némely divatos jelszavak ürességét felfedje. Megérte?– Egész életemben nem a fontos, hanem a legfontosabb kérdésekkel akartam foglalkozni, a problémákat szavakkal leírni. Nem kerülhettem meg a fogalmak tisztázását, miközben tudtam, hogy szenvtelen tudomány nem létezik, mindenhez érdekek fűződnek. Hamis fogalmak köré intézmények szerveződtek, amelyek nem engedik létüket megkérdőjelezni. A tudomány területén erős az archaikus tekintélyelvűség, folyamatos a harc, és senki sem akarja eldobni a fegyverét.