Kim De Dzsung, a kitartó

Ázsia Mandelája – így nevezte a Reuters hírügynökség kommentátora Kim De Dzsungot, akit elsősorban a Phenjannal való megbékélésért kifejtett erőfeszítéseiért részesített Nobel-békedíjban tegnap az oslói Nobel-bizottság. A döntés nem volt meglepő, hiszen a két koreai államfő történelmi ölelkezése, hosszas kézfogása az idei év legnagyobb szenzációját jelentette a politikai közeledés, megbékélés kategóriában. Kim De Dzsung nyitottsága Phenjan irányába nem újkeletű törekvés, a hetvenkét éves államférfi hosszú évtizedek óta meggyőződéses híve a Korea-közi megbékélésnek.Kim De Dzsung 1954-ben hagyott fel üzletemberi karrierjével és vágott bele, az akkoriban cseppet sem vonzó dél-koreai politikai útvesztőbe. Rövid időn belül az egyik legnépszerűbb ellenzékiként vált ismertté és demokratikus elveiért majdhogynem életével fizetett. A katonai diktatúra alatt halálra ítélték. A börtönben töltött esztendők alatt Kim De Dzsung tökéletesen elsajátította az angol nyelvet, szabadulását követően pedig újult erővel vetette magát a politikába. Az 1997-es elnökválasztásokat megelőző kampányában a Korea-közi megbékélést helyezte a középpontba. A nemzetközi közösség számára a dél-koreai államfő igazából akkor vált ismertté, amikor egyértelműen nyitott Észak-Korea irányába, együttműködésen alapuló kapcsolatokat teremtett Phenjannal. Törekvését odahaza a politikai ellenzék nem fogadta kitörő lelkesedéssel, a lakosság is inkább kétkedve figyelte a történéseket. Az elhíresült phenjani ölelkezés, illetve a közeledés érdekében történt konkrét lépések azonban már mindenkit meggyőztek. Nem kétséges, Kim De Dzsung kitartását igazolta az idő.